A VB most a bírósági és az egyházügyi törvényről tette közzé szakvéleményét. Ezek a mondott joganyag átfogó ismeretén és gondos mérlegelésén alapulnak - ha valaki azt terjesztené, hogy a VB tudatlan lenne vagy trehány, hazudik. Megállapításai amúgy semmi mellbevágót nem tartalmaznak: az Országos Bírói Hivatal elnök asszonyának jogkörei, megbízatásának hossza, leválthatóságának, inkább leválthatatlanságának feltételei, a politikai önkény az egyházak és nem egyházak szétszortírozásakor - mind olyan darabok, amelyek összeegyeztethetetlenségéről a demokratikus európai normákkal ez a lap is roskadásig írt már. Hogy még mi figyelhet be, azt csak sejtjük: a választási törvény, a családjogi törvény, az Alkotmánybíróságról szóló törvény; a médiatörvényt pedig már piszkálja is az Európa Tanács.
Mindennek a jelentőségét és hatását a magyar politikára nem e két intézmény, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság önmagában vett súlya adja meg. Az ET nem is az unió intézménye, fő feladata kimerül abban, hogy 47 tagországának demokratikus minőségét monitorozza; a VB pedig ennek a meghosszabbított szakértői karja. Valódi politikai puvoárja egyiknek sincs. Ám mégsem lenne tanácsos leszarni őket - hisz nem a saját szakállukra kötöttek bele Magyarországba, hanem az unió, vagyis az Európai Bizottság segéderőiként. Így a VB beavatkozásának nem csak az a tétje, hogy bizonyos fontos magyar törvények keresztbe vernek-e néhány alapvető emberi jognak: hanem a pénz. Bár a magyar kormány igyekszik az IMF-et feltüntetni úgy, mintha az nem lenne hajlandó pénzt adni, jól tudjuk, hogy a kedvező kamatozású hitelek az Európai Bizottság szavára indulhatnak el Magyarország felé. Ehhez képest a magyar kormány most sűrű kézitusába bocsátkozott a VB-vel. Navracsics már dolgozik a bírósági törvény módosításán, ami vagy kielégíti a VB igényeit, vagy nem; de biztos kipofoznák az egyházügyi törvényt is, amit aztán megint megnéznek majd a velenceiek, és vagy rábólintanak, vagy nem. Addigra talán elkészül a választási törvényről szóló VB-jelentés is, vagy egy másik, amit a magyar kormány vagy megfogad, vagy nem. Közben néha az EB megkérdezi, hogy srácok, hogy álltok, sikerült-e legalább egy kicsit kimosdatni és megberetválni a mi kócos vademberünket, csak annyira, hogy ne árassza magából azt az átható bűzt? Mi a helyzet az alaptörvény átmeneti rendelkezéseivel? Azt már kikukáztátok? És így tovább, és így tovább.
De mikor lesz ebből pénz?
Az EB, biztos, ami biztos, felnyomta a magyar kormányt az Európai Bíróságnál is a hírközlési szektor különadója miatt.
Ha Orbán arra számított, hogy a 2014-es választási évre a magyar gazdaság némiképp talpra kecmereg - és két éve még 4, 5, 6 százalékos növekedést vizionált jobbkeze -, úgy ennek az utolsó lehetősége most úszik el végképp. (A magyar jobboldal kreatívabb zugaiban már tudják is, hogy miért helyes és kívánatos az, hogy Orbánt felváltva nézik levegőnek és banditának. Ha rezsimjének minden fontosabb törvényhozási aktusa fennakad a demokratikus szabadságjogok szűrőjén, ha a legalapvetőbb európai jogi normáknak nem felelnek meg, akkor a jog mint olyan a hibás. És a magyarok közösségének ügyeit nem a jognak kell szabályozni, hanem... hanem valami transzcendens, a jogon túli izének, amely egyenesen a nemzet lényegéből sugároz kifelé, mint valami ottfelejtett atomtemetőből az izotópok. De ez csak rizsa.)
Most fut ki az időből, a szemünk láttára.
