A dolog úgy kezdődött, hogy Kern András spontán módon felvetette: Hogy is volt az, Laci? Tudod, az a sztori a Magyar Naranccsal? (A párbeszédet lásd külön keretben, alant.) Jáksó kicsit kéreti magát, de aztán válaszol, mindenki nevet, a közönség tapsol. A mulatság tárgya, hogy Jáksó meghazudtolja először a Narancsot, aztán munkatársunkat, Iványi Zsófiát csalással vádolja, aztán az utóbbit kicsit le is hülyézi, a maga utolérhetetlenül szellemes módján.
A fenét se érdekelné, ha Jáksó pusztán lesújtó véleményét közölte volna a Narancsról vagy Iványi Zsófiról. De Jáksó László hazudott.
Hazudott, amikor azt állította, hogy „nem azt tiltottam le” – már tudniillik az interjút. Jáksó azt tiltotta le – miután az interjú leírt, szerkesztett változatát elküldtük neki, nem módosításokat, pontosításokat kért a saját szövegén (amit aztán vagy figyelembe veszünk, vagy nem), hanem arról értesített minket, hogy az interjú közléséhez vagy bármilyen módon történő felhasználásához nem járul hozzá. Erre viszont a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nincs lehetősége.
Jáksó második hazugsága az volt, hogy a Narancs szerzője „átírta a kérdést”. Ez a mondat majdnem értelmetlen (melyik kérdést?, a hosszú beszélgetés során számos kérdés hangzott el), nyilván nem véletlenül: Jáksó a védhetetlent próbálta védeni. De a Narancs nem változtatta meg egyetlen kérdés tartalmát sem. Az interjú átirata – a szerkesztett szöveg – minden tekintetben híven tükrözi az elhangzottak, a kérdések és a válaszok tartalmát és a beszélgetés hangulatát.
Jáksó talán azt gondolta, hogy valami jópofizás lesz az interjú vége, kedélyes sztorizgatás. (Erről árulkodik a „helyes csaj” kitétel is: meg Jáksó semmivel sem indokolható felfuvalkodottságáról.) Holott Jáksó nem ezért érdekes: a közel 2,6 milliárd forint közpénz értelmes vagy értelmetlen, igazolható vagy igazolhatatlan elköltéséről, az ebből a hihetetlen summából előállított kulturális termék színvonaláról vagy színvonaltalanságáról kell számot adnia. Jáksó csak emiatt érdekes a Narancsnak, emiatt viszont roppant mód. Ha tiszta a lelkiismerete, örüljön, hogy beszélhetett, hogy megvédhette magát: elvégre olyan okos és becsületes lehetett az interjúban, amilyen csak bír lenni. Az olvasó meg eldönti.
Piti, sunyi kis visszacsapás volt ez.
| Az RTL Klub Heti Hetes című műsorának április 29-ei adásából:
Kern András: Na tényleg, én meg olvastam… a te sorozatod… Hajós András: Azt ne, mert elalszik… Ne bántsd vele… Kern: Nem, csak a Magyar Narancsban olvastam vele egy interjút. Ki van írva a címlapra… Jáksó László: Így sréhen, hogy letiltotta? Igen… Kern: Letiltotta – mi közöljük. De miért, miért tiltottad le? Jáksó: Mert nem azt tiltottam le. Iványi Zsófia nevű helyes csaj így csinált egy interjút, és így átírta a kérdést. Tehát olyan, mintha én megkérdezném tőled: szoktál marhahúst enni? Azt mondod, igen. Én meg átírom azt a dolgot, hogy: szoktál kutyát enni? Igen. Hát körülbelül így átírta, és ilyenkor jutott eszembe a Váncsa Pistának az a mondata, hogy „az újságíró azt tudja megírni, amit megért”.
Nevetés, taps, vágás. |
