Jáksó László hazudott

A szerk.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

A dolog úgy kezdődött, hogy Kern András spontán módon felvetette: Hogy is volt az, Laci? Tudod, az a sztori a Magyar Naranccsal? (A párbeszédet lásd külön keretben, alant.) Jáksó kicsit kéreti magát, de aztán válaszol, mindenki nevet, a közönség tapsol. A mulatság tárgya, hogy Jáksó meghazudtolja először a Narancsot, aztán munkatársunkat, Iványi Zsófiát csalással vádolja, aztán az utóbbit kicsit le is hülyézi, a maga utolérhetetlenül szellemes módján.

A fenét se érdekelné, ha Jáksó pusztán lesújtó véleményét közölte volna a Narancsról vagy Iványi Zsófiról. De Jáksó László hazudott.

Hazudott, amikor azt állította, hogy „nem azt tiltottam le” – már tudniillik az interjút. Jáksó azt tiltotta le – miután az interjú leírt, szerkesztett változatát elküldtük neki, nem módosításokat, pontosításokat kért a saját szövegén (amit aztán vagy figyelembe veszünk, vagy nem), hanem arról értesített minket, hogy az interjú közléséhez vagy bármilyen módon történő felhasználásához nem járul hozzá. Erre viszont a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nincs lehetősége.

Jáksó második hazugsága az volt, hogy a Narancs szerzője „átírta a kérdést”. Ez a mondat majdnem értelmetlen (melyik kérdést?, a hosszú beszélgetés során számos kérdés hangzott el), nyilván nem véletlenül: Jáksó a védhetetlent próbálta védeni. De a Narancs nem változtatta meg egyetlen kérdés tartalmát sem. Az interjú átirata – a szerkesztett szöveg – minden tekintetben híven tükrözi az elhangzottak, a kérdések és a válaszok tartalmát és a beszélgetés hangulatát.

Jáksó talán azt gondolta, hogy valami jópofizás lesz az interjú vége, kedélyes sztorizgatás. (Erről árulkodik a „helyes csaj” kitétel is: meg Jáksó semmivel sem indokolható felfuvalkodottságáról.) Holott Jáksó nem ezért érdekes: a közel 2,6 milliárd forint közpénz értelmes vagy értelmetlen, igazolható vagy igazolhatatlan elköltéséről, az ebből a hihetetlen summából előállított kulturális termék színvonaláról vagy színvonaltalanságáról kell számot adnia. Jáksó csak emiatt érdekes a Narancsnak, emiatt viszont roppant mód. Ha tiszta a lelkiismerete, örüljön, hogy beszélhetett, hogy megvédhette magát: elvégre olyan okos és becsületes lehetett az interjúban, amilyen csak bír lenni. Az olvasó meg eldönti.

Piti, sunyi kis visszacsapás volt ez.

Az RTL Klub Heti Hetes című műsorának április 29-ei adásából:

Kern András: Na tényleg, én meg olvastam… a te sorozatod…

Hajós András: Azt ne, mert elalszik… Ne bántsd vele…

Kern: Nem, csak a Magyar Narancsban olvastam vele egy interjút. Ki van írva a címlapra…

Jáksó László: Így sréhen, hogy letiltotta? Igen…

Kern: Letiltotta – mi közöljük. De miért, miért tiltottad le?

Jáksó: Mert nem azt tiltottam le. Iványi Zsófia nevű helyes csaj így csinált egy interjút, és így átírta a kérdést. Tehát olyan, mintha én megkérdezném tőled: szoktál marhahúst enni? Azt mondod, igen. Én meg átírom azt a dolgot, hogy: szoktál kutyát enni? Igen. Hát körülbelül így átírta, és ilyenkor jutott eszembe a Váncsa Pistának az a mondata, hogy „az újságíró azt tudja megírni, amit megért”.

Nevetés, taps, vágás.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.