A szerk.

Ahhoz már rég hozzászoktunk, hogy kicsinynek bizonyul a sajtópalota, ezért tanácsos időben érkezni. Mióta a párt megállította és visszafordította a tőzsde - értem ezalatt a New York-i és tokiói tőzsdéket - zuhanását, egyre érezhetőbb a külföldi sajtó már-már hisztérikus érdeklődése is. Például amikor a szóvivő belép a terembe, mellettem felsikolt egy olajozott hajú fiatalember: "Ma bella cravatta!" Kérdezem a testvérlapunk római tudósítóját, ő persze csak egyszerű emberi kíváncsiságból jött el, hogy mit mondott a vélhetően olasz bekiabáló? Nem is az érdekes, hogy mit, hanem hogy ki mondta, Giuseppe Armani a milánói Corriere della Moda rovatvezetője, egyébként a nyakkendőjéről mondott valamit.

Lapzártánk után nevezi meg államfőjelöltjét a Fidesz, és nagy meglepetés lenne, ha nem Schmitt Pált, a kormánypárt alelnökét választaná meg a jövő héten az Országgyűlés. Biztos találhattak volna jobbat is, de Schmittnek bárkivel szemben behozhatatlan előnye van.

A franc gondolta volna, hogy egy isten háta mögötti konferencián előadott, amúgy rutin- és tervszerű, a maga nemében szórakoztató hazudozás képes megingatni olyan valutákat és tőzsdéket is, amelyekről eddig azt is alig tudtuk, hogy léteznek - ezért Kósa Lajos múlt csütörtöki fellépésén nem is szörnyülködnénk többet (pár oldal múlva úgyis elmondjuk a sztorit).

Múlt heti interjúnkban ("Változtatási moratóriumot vezetnék be") a nyilatkozó Szekszárdi Júliát tévesen neveztük egyetemi tanárnak, valójában egyetemi docens. Elnézést a pontatlanságért. .

A hétvégén, amikor az egész ország a Kósa- Varga-Szíjjártó-trojka államcsődről szóló áriáin s a forint zuhanórepülésén volt kiakadva, Magyarország legnagyobb ellenzéki pártja kongresszust tartott. Mely után annyival lettünk okosabbak, hogy a Magyar Szocialista Párt Balogh Andrást állítja államfőjelöltnek. Kit? Balogh András bangkoki nagykövetet. Ja?

Várhatóan a jövő héten fogadja el az Országgyűlés kétharmados többsége az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatot. A létszámcsökkentés bűvöletében a kormánypártok körülbelül harmadával nyesnék le a helyhatósági képviselők számát. A lépés hatása a költségvetésre elenyésző, ezt a beterjesztők sem vitatják - vagyis a módosítás oka másban keresendő. A magyarázat, miszerint illeszkedik a jövőbeni közigazgatási reformhoz, némileg homályos, hiszen egyelőre senkinek fogalma sincs arról, hogy mi is az.

Szegény Angela Merkel, lassan rajta kezd elverve lenni a por, amiért Görögország bebukott. Nem akkor adott pénzt, amikor kellett volna. Amikor adott, nem adott eleget, és aztán a végén már hiába adott eleget, lehet, már az sem lesz elég. Ezt mondja például M. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, vagy M. Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. Szegény Angela Merkel lett a hibás azért is, hogy amikor végre adott, az igazából úgy látszott, mintha a franciák adnának, pedig a franciák csak a németek pénzét adták. (Ezt a német büszkeség mondja. Mondatja. Azért, hogy ez a látszat megkeletkezhetett, sokat tett maga M. le Président is, amikor azt mondotta, hogy a 750 milliárd eurós segély- és garanciacsomag 95 százalékban a franciák alkotása.) De Merkel asszony a hibás azért is, mert egyáltalán adott, és nem hagyta Görögországot meg a többi jövendő csődtömeget bedőlni és kiesni az európikszisből - ezt a szabadpiac feltételen hívei mondják, meg váratlan szövetségeseik, a német nyugdíjasok, akik a nyugellátásukat féltik a nagy adakozástól. Merkel a hibás azért is, mert a végén úgyis a görög meg a német kapitalisták járnak jól. Ezt a baloldal baloldala mondja. És ha ez még nem lenne elég, Merkel asszonyt az amerikaiak is kóstolgatni kezdték. Timothy Geithner pénzügyminiszter azért feddte meg, mert ahelyett, hogy a német gazdaságot felpörgetné, csak szorítana a költségvetésen. A német kormány összes olyan ötletét pedig, ami ezt a szigorúságot az unió összes országából kizsarolná, eddig masszívan körberöhögték.

Izgalmas törvényjavaslatok jegyében telt a múlt hét, de most csak (a lapunk vége felé részletesebben is boncolgatott) ún. Trianon-törvény preambulumát vizsgáljuk. E dokumentum főmondatának első alárendelő mellékmondata - a köztársaság történetében eddig merőben szokatlan módon - egyfajta hitvallást is tartalmaz. "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni..." A szerzők bevallottan a lengyel alkotmány preambulumát vették elő, mielőtt a szövegezéshez láttak, s azt sem különösebben titkolják, hogy ez csak az első esete lesz a Jóisten fölemlegetésének bizonyos fontos törvényekben. Az Alkotmány például aligha fogja sokáig istentelenül húzni.

A múlt csütörtökön Pokorni Zoltán fideszes képviselő és XII. kerületi polgármester olyan törvénymódosító indítványt terjesztett be a parlamentnek, mely szerint a jövőben a köztereken felállítandó (áthelyezendő, elbontandó) műalkotásokról ne a fővárosi, hanem az illetékes kerületi önkormányzat döntsön. Szép javaslat, minél nagyobb önállóságot a kerületeknek, a kisközösségeknek, pártsejteknek és miegymásoknak, vivát! Ám némileg beárnyékolja e szándék nemességét, hogy Pokorni polgármesternek épp felülvizsgálat alatt áll a jogerősen és többszörösen lebontásra ítélt turulszobra a Legfelsőbb Bíróság előtt, mely testület október 13-ára tűzte ki a tárgyalást.

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Hétfőn beterjesztette, augusztus 20-án hatályba léptetné, jövő év január 1-től pedig a gyakorlatban is alkalmazná a Fidesz a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatát. Lehet bármilyen emelkedett szavakba csomagolni e javaslat indoklását, a lényeg mégis az, hogy a határon túli magyarok egyéni kérelemre úgy szerezhetnek magyar állampolgárságot, hogy nincs állandó lakhelyük Magyarországon, és az állam működéséhez sem adó-, sem járulékfizetőkként nem járulnak hozzá. Szavazati jog egyelőre nem jár, de ha valaki nagyon akarja majd, könnyen kijátszhatja e korlátozást egy bejelentett lakcímmel.

Lapzártánk délutánján műsorváltozás lesz a Duna Tévén, élőben kapcsolják az igazgatói irodát vagy a parkolót, ahol arról beszélnek, hogy az elcsapott Stohl András helyett ki játssza majd Bordás ezredes szerepét a csatorna frissen vásárolt rendőrségi propagandafilmjében, a Tűzvonalban című sorozat negyedik évadjában. Sorolhatnánk tovább is, a lényeg az, hogy a szombat hajnalban részegen autóbalesetet okozó színészt gyakorlatilag azonmód kirúgták mindenhonnan, ahonnan csak lehetett. A bulvár fürdik a vérében, s a nyilvánosság minden további fórumán is épp keresztre feszítik a tévésztárt, a kiszabható büntetési tételt latolgatják magukat szeretettel komolyan vevő orgánumok. Egy mértékadó periodika kiszámolta, hány millió forintot bukik Stohl András az év hátralevő részében. A "fórumozók" tort ülnek, és a hardcore börtönfilmek sztereotípiáit emlegetik mint az igazság adott esetben egyetlen lehetséges megtestesülését. Akiknek sérülést vagy kárt okozott, látni sem akarják, ellenben pert indítanak egy nagyobb szabású kártérítés reményében. Egy szó, mint száz, az eset túlfutott a bulváron, semmi idő alatt a hétköznapjaink szerves vagy éppenséggel vissza-visszatérő része lett, s a szemünk előtt született meg a népítélet: abcúg Buci! (Így: Buci.) Mármost.