Várhatóan a jövő héten fogadja el az Országgyűlés kétharmados többsége az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatot. A létszámcsökkentés bűvöletében a kormánypártok körülbelül harmadával nyesnék le a helyhatósági képviselők számát. A lépés hatása a költségvetésre elenyésző, ezt a beterjesztők sem vitatják - vagyis a módosítás oka másban keresendő. A magyarázat, miszerint illeszkedik a jövőbeni közigazgatási reformhoz, némileg homályos, hiszen egyelőre senkinek fogalma sincs arról, hogy mi is az.
A helyi önkormányzatok és a polgármesterek választásáról szóló 1990/LXIV. törvény négy nagy egységben kezeli a településtípusokat: a 10 ezer vagy ennél kevesebb lakosú helységek, a 10 ezer főnél többet számlálók, a megyei jogú városok, illetve Budapest és annak kerületei. A megyei jogú nagyvárosok kivételével a szavazók települési képviselőik mellett voksolhatnak pártlistákra is, amelyek a megyei, illetve a fővárosi közgyűlésről döntenek.
A 10 ezer fősnél kisebb települések kivételével mindenhol vannak kompenzációs listák, amelyekre az egyéni körzetek veszteseinek a szavazatai töredékszavazatként "felcsúsznak". Mivel az egyfordulósság miatt relatív többséggel is lehet nyerni, különös jelentősége van a szövetségeknek: e szisztéma mindenekelőtt ezeket honorálja. Így a kisebb pártoknak kevesebb az esélyük az önálló megméretésre már manapság is. Megyei közgyűlésbe pedig szinte nem is kerülhetnek a kicsik, ha ezentúl az önkormányzati választásokon az eddigi 4 helyett 5 százalékra, szövetségeknél pedig 10 százalékra emelik a pártlisták bejutási küszöbét. Ráadásul az is a kicsiket hozná nehéz helyzetbe, hogy az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított idő egy héttel rövidülne.
A 10 ezer fősnél nagyobb települések helyhatósága az egyéni győztesekből, plusz a kompenzációs listáról bejutottakból áll össze, százalékosan jelenleg átlagosan 60-40 arányban. A Fidesz javaslata ezt az arányt jelentősen módosítaná: a jövőben az adott város (vagy fővárosi kerület) önkormányzata kb. 75 százalékban egyéni, 25 százalékban listás befutókból állna. Így a győztes mindent vinne: nem kérdéses, miként nézne ki a nagyobb települések zöme, főleg, ha a Fidesz végül mégis úgy gondolja, hogy ragaszkodik a javaslat azon passzusához, hogy a kompenzációs listán vegyék figyelembe az egyéni győztesekre leadott voksok 50 százalék plusz egy szavazatot meghaladó részét is - vagyis az ily módon gyűlő töredékszavazatok akár újabb (ezúttal kompenzációs) mandátumot is hozhatnának. Ez alighanem sérti egyébként a minden szavazat egyenértékű alkotmányos alapelvét (legalábbis a mostanit), hiszen az egyéni győztesre adott voksok egy része ily módon duplán is hasznosulhatna. A Fidesz hétfőig még "megfontolja" az egyéni győztes töredékszavazataira vonatkozó ellenvéleményeket. Kíváncsian várjuk.
Az Országgyűlés létszámának csökkentésekor még lehettünk jóhiszeműek, és mondhattuk, hogy a gombhoz kívánják varrni a kabátot, amennyiben a választókerületi beosztást igazítják majd a törvénybe foglalt számhoz. Az önkormányzati választások módosításai azonban nyugtalanítóak: ha változatlanul fogadják el a Fideszre szabott változatot, milyen alapon higgyük el, hogy az országgyűlési választókerületek megrajzolása nem a kormánypárt érdekei szerint történik majd? A demokratikus akaratnyilvánítás legfontosabb eszköze, a szabad választás így a "centrális erőtér" létrehozásának adminisztratív eszközévé silányodhat. A Fidesz kinyírja vetélytársait, elsősorban is az MSZP-t és a Jobbikot, s minimálisra csökkenti az esetleges új szervezetek belépésének az esélyét. Parlamenti kétharmada a törvényesség látszatát is biztosítja ehhez.
