Lapzártánk délutánján műsorváltozás lesz a Duna Tévén, élőben kapcsolják az igazgatói irodát vagy a parkolót, ahol arról beszélnek, hogy az elcsapott Stohl András helyett ki játssza majd Bordás ezredes szerepét a csatorna frissen vásárolt rendőrségi propagandafilmjében, a Tűzvonalban című sorozat negyedik évadjában. Sorolhatnánk tovább is, a lényeg az, hogy a szombat hajnalban részegen autóbalesetet okozó színészt gyakorlatilag azonmód kirúgták mindenhonnan, ahonnan csak lehetett. A bulvár fürdik a vérében, s a nyilvánosság minden további fórumán is épp keresztre feszítik a tévésztárt, a kiszabható büntetési tételt latolgatják magukat szeretettel komolyan vevő orgánumok. Egy mértékadó periodika kiszámolta, hány millió forintot bukik Stohl András az év hátralevő részében. A "fórumozók" tort ülnek, és a hardcore börtönfilmek sztereotípiáit emlegetik mint az igazság adott esetben egyetlen lehetséges megtestesülését. Akiknek sérülést vagy kárt okozott, látni sem akarják, ellenben pert indítanak egy nagyobb szabású kártérítés reményében. Egy szó, mint száz, az eset túlfutott a bulváron, semmi idő alatt a hétköznapjaink szerves vagy éppenséggel vissza-visszatérő része lett, s a szemünk előtt született meg a népítélet: abcúg Buci! (Így: Buci.)
Mármost. Stohl András a rendelkezésünkre álló információk szerint ittasan autóbalesetet okozott, ami a vétlen részeseinek személyi sérüléseket, illetve anyagi károkat okozott. Stohl András korábban is okozott ittasan balesetet, igaz, akkor csak saját magában és kocsijában tett kárt. Stohl András cselekedetének társadalmi veszélyességéhez nem fér kétség.
A magyar igazságszolgáltatás állapotáról, lehetőségeiről és korlátairól a lapunkban is megjelent számtalan értékelés, beszámoló, több esetben is elmarasztaló megállapításokkal. Mindennek ellenére, vagy éppen az eközben szerzett tapasztalatainkat értékelve, határozottan állítjuk: a magyar igazságszolgáltatás rendőröstül, ügyészestül, bírástul van még olyan állapotban, hogy megbirkózzon egy részeg úrvezető - bármilyen súlyos - kártéteményeinek törvényeink szerinti kezelésével. Aligha szorul például a Duna Tévé iránymutatására, s hasonlóképp a "fórumozókéra" se nagyon.
Stohl András szakmájának (színész, televíziós műsorvezető) elismert képviselője, ám rengetegen vannak még ilyenek e pályán, jó színészek, jópofa tévések. Mint ahogy ügyes szerelők, mindentudó könyvtárosok és megvesztegethetetlen állagstatisztikusok, kétkezi szimbolisták is: Stohl az egyik közülük, rá is ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint ránk. Stohl nem állami vezető, nem választott politikus, neki nincs kevesebb megengedve, mint egy átlagos halandónak, épp annyi engedtetik meg neki, mint nekünk. Főként ezért képmutató eddig minden megszólalás a tárgyban, hisz' jól is néznénk ki, ha karambolozó senkiket rugdosnának ki tucatszám naponta a munkahelyükről. És ezért álszent minden olyan duma is, hogy jaj, hogyan is dirigálhatná a képernyőn a fene tudja milyen híres tehetségkutató vetélkedő ifjú résztvevőit, akik mellesleg épp abba a bizniszbe próbálnak betörni, ahol tegnapig Stohl volt az egyik menő fej (az összes eddig viselt dolgával együtt). Persze láttunk és becsültünk már Stohlnál nagyobb és kisebb színészeket is, nálánál sokkal nagyobb bűnökkel vagy disznóságokkal, de ez sem számít.
Alkalmasint ebből a történetből mindnyájónkra nézvést leginkább az számít, hogy ugyan Stohl magatartása közveszélyes, de van itt valami más is, ami sokkal veszélyesebb, mint Stohl bárminő bűne. Az pedig a boszorkányüldözés. Az a nagyon nehezen visszafordítható folyamat, ahogy egy ilyen hajsza lassan kicsúszik a tabloid sajtó keze közül, kijut a légtérbe, kijut közénk, tömegpszichózissá dagad, hisztériává fajul, és kézzelfoghatóvá válik mindenki számára, hogy: íme, lehet így is. Hogy ez is egy lehetséges elintézési módja közös dolgainknak, hogy: abcúg Buci!
Tényleg nem ismerős ez szemernyit sem a történelemből? Vagy legalább a következményei?
