A pojáca reggelije

Publicisztika

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ez meglepetés? Még azon sem csodálkoztunk volna, ha egy hirtelen mozdulattal szétrántja a zakóját, s ország-világ meglátja, hogy alatta leopárdmintás fűzőt és cicifixet visel. Nem mindegy, mit hord Vona Gábor?

Nos, annyiban azért mégsem, hogy a leopárdmintás mídert tudomásunk szerint nem tiltja a törvény - de ez tán a törvények betartatóinak nagyobb baja, mint a láthatóan izguló, lámpalázas Vona Gábornak. A helyére érve is csak fészkelődött, meddig kell még várni. De aztán eljött az ő nagy pillanata is, levethette végre a zakóját! Le is vette, behúzott nyakkal, mereven előre nézve, a kisebbrendűségi kivagyiság öszszes dacával a tekintetében. És csak nézett előre, hogy most mi lesz. Percekig is eltartott neki, vagy tovább is, mire leesett a tantusz, mire rájött, hogy nyert... Õ nyert!

Múlt pénteken megalakult Magyarország új parlamentje, a testület, amit a népfenség a törvénykezés nemes feladatára kiválasztott - felemelő, nagyszerű alkalom az ilyen, jobb helyeken. Itt egy silány bohóctréfával el lett lopva az egész, úgy, hogy a Vona körül lebzselő pár száz kiválasztott szekundált ehhez. Hol volt Orbán Viktor, aki azt ígérte, hogy ad neki két pofont, és hazazavarja, hol volt? Úgy látszik, nem mert kikezdeni vele - voltaképpen megértjük, Vona valamelyik párttársa azóta már a nagy nyilvánosság előtt is elárulta, hogy legszívesebben a folyosón játszaná le a parlamenti ügyeket. Hol volt a Fidesz? Ott volt, s az ügyvezető kormányra mutogatott, oldja meg az. Mellesleg az meg is tette, amit kellett - de vajon ősszel vagy jövőre mi lesz, ha Vona megint gárdistának vagy csak úgy szimplán nyilasnak öltözik, akkor kihez futnak? S hol volt a Lehet Más a Politika? Úgy értették, hogy lehet ilyen? És a szocialisták? Elég annyi, hogy diszkréten hátat fordítanak?

Ki így, ki úgy, az új magyar törvényhozás már a legelső napján képtelen volt megvédeni azt, amit rábíztak - a törvényeket. Mit várhatunk tőlük, ha már a startjuk ennyire tragikomikus?

A Vona Gábor-féle törvénytiprók megeszik őket reggelire.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.