A pojáca reggelije

Publicisztika

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ez meglepetés? Még azon sem csodálkoztunk volna, ha egy hirtelen mozdulattal szétrántja a zakóját, s ország-világ meglátja, hogy alatta leopárdmintás fűzőt és cicifixet visel. Nem mindegy, mit hord Vona Gábor?

Nos, annyiban azért mégsem, hogy a leopárdmintás mídert tudomásunk szerint nem tiltja a törvény - de ez tán a törvények betartatóinak nagyobb baja, mint a láthatóan izguló, lámpalázas Vona Gábornak. A helyére érve is csak fészkelődött, meddig kell még várni. De aztán eljött az ő nagy pillanata is, levethette végre a zakóját! Le is vette, behúzott nyakkal, mereven előre nézve, a kisebbrendűségi kivagyiság öszszes dacával a tekintetében. És csak nézett előre, hogy most mi lesz. Percekig is eltartott neki, vagy tovább is, mire leesett a tantusz, mire rájött, hogy nyert... Õ nyert!

Múlt pénteken megalakult Magyarország új parlamentje, a testület, amit a népfenség a törvénykezés nemes feladatára kiválasztott - felemelő, nagyszerű alkalom az ilyen, jobb helyeken. Itt egy silány bohóctréfával el lett lopva az egész, úgy, hogy a Vona körül lebzselő pár száz kiválasztott szekundált ehhez. Hol volt Orbán Viktor, aki azt ígérte, hogy ad neki két pofont, és hazazavarja, hol volt? Úgy látszik, nem mert kikezdeni vele - voltaképpen megértjük, Vona valamelyik párttársa azóta már a nagy nyilvánosság előtt is elárulta, hogy legszívesebben a folyosón játszaná le a parlamenti ügyeket. Hol volt a Fidesz? Ott volt, s az ügyvezető kormányra mutogatott, oldja meg az. Mellesleg az meg is tette, amit kellett - de vajon ősszel vagy jövőre mi lesz, ha Vona megint gárdistának vagy csak úgy szimplán nyilasnak öltözik, akkor kihez futnak? S hol volt a Lehet Más a Politika? Úgy értették, hogy lehet ilyen? És a szocialisták? Elég annyi, hogy diszkréten hátat fordítanak?

Ki így, ki úgy, az új magyar törvényhozás már a legelső napján képtelen volt megvédeni azt, amit rábíztak - a törvényeket. Mit várhatunk tőlük, ha már a startjuk ennyire tragikomikus?

A Vona Gábor-féle törvénytiprók megeszik őket reggelire.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.