A pojáca reggelije

Publicisztika

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Ez meglepetés? Még azon sem csodálkoztunk volna, ha egy hirtelen mozdulattal szétrántja a zakóját, s ország-világ meglátja, hogy alatta leopárdmintás fűzőt és cicifixet visel. Nem mindegy, mit hord Vona Gábor?

Nos, annyiban azért mégsem, hogy a leopárdmintás mídert tudomásunk szerint nem tiltja a törvény - de ez tán a törvények betartatóinak nagyobb baja, mint a láthatóan izguló, lámpalázas Vona Gábornak. A helyére érve is csak fészkelődött, meddig kell még várni. De aztán eljött az ő nagy pillanata is, levethette végre a zakóját! Le is vette, behúzott nyakkal, mereven előre nézve, a kisebbrendűségi kivagyiság öszszes dacával a tekintetében. És csak nézett előre, hogy most mi lesz. Percekig is eltartott neki, vagy tovább is, mire leesett a tantusz, mire rájött, hogy nyert... Õ nyert!

Múlt pénteken megalakult Magyarország új parlamentje, a testület, amit a népfenség a törvénykezés nemes feladatára kiválasztott - felemelő, nagyszerű alkalom az ilyen, jobb helyeken. Itt egy silány bohóctréfával el lett lopva az egész, úgy, hogy a Vona körül lebzselő pár száz kiválasztott szekundált ehhez. Hol volt Orbán Viktor, aki azt ígérte, hogy ad neki két pofont, és hazazavarja, hol volt? Úgy látszik, nem mert kikezdeni vele - voltaképpen megértjük, Vona valamelyik párttársa azóta már a nagy nyilvánosság előtt is elárulta, hogy legszívesebben a folyosón játszaná le a parlamenti ügyeket. Hol volt a Fidesz? Ott volt, s az ügyvezető kormányra mutogatott, oldja meg az. Mellesleg az meg is tette, amit kellett - de vajon ősszel vagy jövőre mi lesz, ha Vona megint gárdistának vagy csak úgy szimplán nyilasnak öltözik, akkor kihez futnak? S hol volt a Lehet Más a Politika? Úgy értették, hogy lehet ilyen? És a szocialisták? Elég annyi, hogy diszkréten hátat fordítanak?

Ki így, ki úgy, az új magyar törvényhozás már a legelső napján képtelen volt megvédeni azt, amit rábíztak - a törvényeket. Mit várhatunk tőlük, ha már a startjuk ennyire tragikomikus?

A Vona Gábor-féle törvénytiprók megeszik őket reggelire.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.