A múlt csütörtökön Pokorni Zoltán fideszes képviselő és XII. kerületi polgármester olyan törvénymódosító indítványt terjesztett be a parlamentnek, mely szerint a jövőben a köztereken felállítandó (áthelyezendő, elbontandó) műalkotásokról ne a fővárosi, hanem az illetékes kerületi önkormányzat döntsön. Szép javaslat, minél nagyobb önállóságot a kerületeknek, a kisközösségeknek, pártsejteknek és miegymásoknak, vivát! Ám némileg beárnyékolja e szándék nemességét, hogy Pokorni polgármesternek épp felülvizsgálat alatt áll a jogerősen és többszörösen lebontásra ítélt turulszobra a Legfelsőbb Bíróság előtt, mely testület október 13-ára tűzte ki a tárgyalást.
Ja, minek addig várni, ha máshogy is megoldható a dolog - nélkülük. Minek ide bíróság, amikor csinálhatunk magunk is, háztájiba' törvényt, hisz' mi másra kaptunk - össznemzeti és tágabb - felhatalmazást. Arra konkrétan, hogy ügyes-bajos dolgainkat (már a sajátunkat, Pokorni polgármesterét, Kis Miska fideszes fullajtárét, satöbbi) eligazítsuk, törvényi erővel.
S ha ennyi nem lenne elég, köztudott, hogy az éppen öt esztendeje törvénytelenül felállított szobor időközben szélsőjobboldali találkahellyé nőtte ki magát. Derék bakancsosok röffenek össze a lábánál (csűdjénél, tudja a fene), s vigyázó tekintetükkel pásztázzák a tájat, nem közelít-e arra valami nyápic alak, hogy megdöntse a madarukat. Mert azt meg kell védeni, hiába mondja a turul őrzője, hogy "míg polgármester leszek én, áll a madár e féltekén", ki bízik egy volt liberálisban, egy fideszesben, jobb az, ha rajta tartjuk mi is a szemünket.
Mindennek fényében nehéz eldönteni, hogy Pokorni Zoltán azért nyújtott be törvénymódosító javaslatot, mert így akarja jó előre kimenteni ügyét egy jogilag különösebb nehézség nélkül borítékolható ítélet (t. röpül) hatálya alól, vagy szimplán csak azért, mert fél a Jobbiktól.
De mindegy is, miért. Hiszen az biztos, hogy a törvények nem efféle privát célokra vannak.
