A szerk.

Április 9-én elkezdődött a felkészülés a 2019. májusi európai parlamenti választásra és a 2019. őszi önkormányzati választásra. Ez a következő alkalom, amikor a Fidesz és Orbán Viktor megfogható, ha valaki meg akarná fogni őket: márpedig úgy tűnik, hogy még mindig többen akarják leváltani a Fideszt, mint kormányon tartani.

Vége a Magyar Nemzetnek is. Nem kell már. Csak vitte a pénzt, amióta nem voltak benne állami hirdetések. S amióta nem pártfegyelemből, parancsra kellett vásárolni, kevesebbet is lehetett eladni belőle. Nincs már semmi szükség rá, egyfelől azért, mert a feladatát nem sikerült betöltenie, másfelől pedig azért, mert a feladatát a szükségesnél is jobban töltötte be. E látszólagos ellentmondásnak a feloldása pedig nemcsak a Magyar Nemzet című napilap balvégzetére, de Magyarország jelen – nyugodtan állíthatjuk, elkeserítő – állapotára is magyarázatul szolgál.

Németh Szilárd tűnhet (a maga módján) viccesnek, sőt, megnyerő külsejűnek, éles eszűnek is, ez teljes mértékben ízlés kérdése. Nem kétséges, hogy szép számmal akadnak polgártársaink, akik bizalomgerjesztő figurának látják – biztos azért vitte ilyen sokra, azért lett ő a Fidesz alelnöke, mert az effajta kiállás, ez a szerep számos szavazó szívéhez találja meg az utat. Ja, a politika nem kifinomult, tweedzakós, ősz halántékú, slank professzorok dolga, a demokratikus népképviselet épp azért szép, mert mindenki előtt nyitott. Adj neki, durrbele, oszt lássuk meg, a végén kit néznek hülyének!

Hát, ez tényleg oltári jó móka volt! Mindenkinek baromira tetszett, de különösen a sajtónak, kivált a demokratikus sajtónak: médiatörténeti pillanat, sőt, történelmi, ilyeneket mondtak, afelett kitörő örömükben, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik országgyűlési képviselőjelöltje csirkejelmezben kotkodácsolta végig a Magyar Televízióban minden választási pártnak, így nekik is biztosított 5 perces műsoridőt. A mérsékelten változatos kotkodácsolás a napnál is világosabban szimbolizálta, mi is folyik nap mint nap a közpénzünkből fenntartott állami tévécsatornán.

Csábító lehetőség, hogy bevegyük a miniszter meséjét önnön segghülyeségéről, miszerint a csengeri hölgy, Szabóné Marika elhitette vele, amit elhitetett, az 1300 milliárdos örökségről szóló mesét. Ezt a magyarázatot nyomatja a Fidesz is, azzal, hogy Kósa már nem hiszi el, és tévedett, amikor elhitte, naiv volt szegényke, de talpig becsületes – end of story, és köszönjük szépen, el lehet tolni a kerékpárt.

A Hódmezővásárhely utáni felfokozott várakozás az ellenzéki pártokat is alaposan megviseli: a legváltozatosabb módon akarnak egyszerre megfelelni az összefogást igénylő Orbán-ellenes szavazóknak, illetve saját vélt hosszabb távú pártérdekeiknek.

Hétfőn délelőtt lemondott tisztségéről Robert Kaliňák, Szlovákia belügyminisztere. A politikus Robert Fico miniszterelnök mindenkori partnere, legközvetlenebb munkatársa, jobbik/ rosszabbik fele volt tíz éven – s az összes Fico-kormányon – át. Elhullása kétségkívül vezéráldozat, az utolsó szalmaszál, amelybe Robert Fico kapaszkodni próbál, hogy ideig-óráig (legalább addig, amíg az iratmegsemmisítők kipörgik magukat) megtarthassa a hatalmát.

Az LMP csak akkor hajlandó megfontolni az esetleges visszalépést más pártok jelöltjei javára, ha az adott választókerületekben az MSZP–Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció és a Jobbik előzetesen megállapodik az egyetlen ellenzéki induló személyében. Az LMP március 19-ig „mindent megtesz” az eredményes tárgyalások érdekében, de utána a témát lezártnak tekinti. Nagyjából ez a lényege annak az állásfoglalásnak, amelyet az LMP Országos Politikai Tanácsa (OPT) fogadott el.

Robert Fico kormányának vége van – ez kis híján közmegegyezés Szlovákiában. Ezt mondja az ellenzék, ezt mondja az államfő, ezt mondja az utca, és nem nagyon mondanak mást a koalíciós partnerek sem, de még a miniszterelnök pártjának elnöksége sem, ők legfeljebb cizelláltabban fejezik ki ebbéli álláspontjukat: nem zárkózunk el a belügyminiszter elcsapása elől. Robert Kaliňák belügyminiszter viszont annyira Robert, hogy már-már teljesen Fico, ilyenformán ennyivel köztudottan nem úszható meg a dolog. Ha Fico megszabadulna tőle, az nem annyit tenne, hogy a jobb kezét vágja le, hanem valami jóval nemesebb testrészét.

Lapzártánk idején 53 országos listát jelentettek be a Nemzeti Választási Irodánál, és bár ezek egy része kukába kerül a hivatal minden bizonnyal szigorú hitelesítési eljárása után, így is jókora darab szavazólappal küzdhet majd a választópolgár április 8-án. (És az egyéni indulók tömegéről még csak szót sem ejtünk most!)

Testben és lélekben a hétvégi választásra készülődvén egyfolytában azon gondolkodunk, telesírt vánkosunkon álmatlanul hánykolódva is akár, hogy kire adjuk voksunkat – kire listán és kire egyéniben, s hogy jelen, nem könnyű helyzetünkben mi lenne a bölcs, erkölcsös és igaz honfiúhoz, honleányhoz méltó magatartás.