Ám mielőtt magunk is befordulnánk abba a zsákutcába, hogy elkezdjük fejtegetni a nemes egyszerűség és a keresett egyszerűség közötti égre kiáltó különbséget, gyorsan szögezzük le: nem rohadtul mindegy-e, hogy Orbán Viktor palazzója egyszerű-e (bocsánat, puritán-e) vagy cifra, mint egy dél-olasz maffiafőnök budoárja, ha egyszer a budai Várban van? De, tök mindegy: itt az egyszerűség is hivalkodás, a puritán meg egy teljesen értelmetlen szó. A probléma ugyanis az, hogy mára Magyarország (benne szégyenszemre a sajtójával) tökéletesen természetesnek tekinti, hogy Orbán Viktor felcuccolt a budai Vár egyik – külön a számára átszabott, baszom nagy erkéllyel megpatkolt – palotájába, ah, a Karmelita kolostorba (már ez kolostor szó is milyen puritán, csont és bőr szerzetesek sanyargatják magukat ilyen helyeken, nemde).
Márpedig felhurcolkodott, s nem fogják kitalálni, mi volt az első dolga: a táplálkozás. A napokban már attól hangos a sajtó, hogy a szerfelett puritán ételeiről híres Gundel eteti a vezért. Még az étlapot is közreadták nagy hirtelenségükben, amin csak úgy sorjáznak a puritánok lieblingsspeiséi – szegény jó Kádár János, a másik nagy puritán is megnyalná mind a tíz ujját, ha beengednék, bár a gránátos kocka valamiért lemaradt az étlapról. Mely étlap a puritán ételeit messze lekörözve főként puritán áraival tüntet: a legdrágább tétel is feleannyiba kerül, mint egy valamivel az átlag alatt tengődő, ám a polgárok számára is nyitva álló kifőzdében. S tizedannyiba, mint a Gundel városligeti egységében – s ez a tény indította csak igazán el a nagy puritánsági cunamit! Ugyanis feltűnhetett valakinek, hogy nem feltétlenül szül jó vért az, ha a főpuritán protekciós árakon tömi a fejét a palotájában. Ezért aztán a Várkapitányság (bazmeg, ez tök komoly: Várkapitányság!) közleményt adott ki, hogy ez a Gundel nem is az a Gundel. Mert ez csak egy „üzemi konyha”, kis incom-fincom adagocskákkal, „önkiszolgáló” módon működtetve, de ezt inkább idézzük szó szerint, oly arcpirító: „Az önkiszolgáló menza nem étterem. Az üzemi konyha kínálatában kisebb adagokat szolgálnak fel és az ételkínálat is korlátozott.” Már hogy az önkiszolgálóban felszolgálnak, és nyilván ezért is dobnak két natúr Túró Rudi áráért Orbán után egy somlói galuskát. De ebbe sem érdemes belemenni, mert ez is csupán illusztráció, történetesen egy velejéig hazug történet egyik önleleplező rajzolata. Mint mondjuk a hely felszentelési ceremóniája és még tucatnyi hasonló, a lovardától a „történelmi hűségig”.
Orbán áll az erkélyén, s magas vendégeinek körbemutat, lám, mindez az enyém, de ki a fene is jön már őhozzá magas vendég Putyinon kívül, tán a ’sztánok despotái, akik feltételezhetően gerjednek az ilyesmire, s az erkélyen könnyebben lehet lejmolni tőlük. Semmivel nem különb gesztus ez, mint amikor a falujabeli kertjében mutat a stadionjára, öcsém, még a Holdról is látszik, szegény Armstrong, hogy ezt nem érhette meg odafönt. És ez is ennek az egész várfoglaló operett-uralkodásnak az egyetlen egy üzenete: hamis külsőségekkel alátámasztani a hamisságon nyugvó rendszer üzelmeit. Az alkalmatlanságot, a bírvágyat, a gátlások teljes hiányát. Magyarország kivezetését a világ kulturált részéből.
Magyarország miniszterelnöke – míg odalent azért tüntettek az utcákon, hogy ne dolgoztassák őket, illetve honfitársaikat agyon – szépen felköltözött a budai Várba, s onnan intézi két baráti árú étkezés között eztán alantasai (az ország) ügyeit. Magyarország következő miniszterelnökének pedig kutya kötelessége lesz onnan lepaterolni az egész hóbelevancot, s valóban méltó helyet találni a szolgálatához.
