A szerk.

A tévénél

A szerk.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos független képviselők hétfőn fogták a hátizsákjukat, és elindultak a köztelevízióba. Hosszú menetre készültek, hiszen azt az egyelőre lehetetlen küldetést tűzték célként, hogy az adófizetők pénzén fenntartott média vezetőjével hosszabban elbeszélgessenek (s feladják társadalmi célú hirdetésüket, mely az Európai Ügyészséghez csatlakozás kampányát népszerűsíti).

A képviselőket először egyik bejárattól a másikhoz küldözgették, üzengettek nekik, hogy a vezérigazgató bokros teendői miatt nem ér rá, és ez folytatódott akkor is, amikor némi trükkel bejutottak az épületbe. Idővel előkerült két, a kormánypropaganda táplálékláncának középső harmadába tartozó félvezető, aztán néhány perc erejéig az MTVA vezérigazgatója is előkerült, hogy riadt arckifejezéssel elhadarja a központi szöveget (az ellenzéki képviselők agresszív föllépésükkel félelmet keltenek a dolgozókban, és ez már-már a közmédiára nehezedő politikai nyomásgyakorlásnak minősül stb.) és közölje a képviselőkkel, hogy írásban válaszol a feltett kérdésekre – majd bátran elviharzott. Hadházyék a televízió épületében töltötték az éjszakát, és terveik szerint egyelőre maradnak is az épületnél.

Persze, nem csupán beszélgetni akarnak a vezérigazgatóval, még ha személyes érintettség okán volna is miről, főleg Hadházy Ákosnak, hiszen a választási kampány idején a Jobbik elnöke mellett róla hazudták a legnagyobbakat, elmenvén egészen addig, hogy halálba kergette a szomszédját. A képviselők Papp Dániel vezérigazgató – akinek nevéhez a „hírhamisító” immár epitheton ornansként tapad, méltán és levakarhatatlanul – távozását követelik (előtte azért elvárják, hogy válaszoljon tíz kérdésükre), és azt, hogy az új vezető kinevezéséről a parlamenti pártok konszenzusos alapon döntsenek.

Van-e erre esélyük? Nincs – nem is ez a lényeg. Az országgyűlési képviselők gesztusának – ahogyan a magára talált ellenzék decemberi akciósorozatának is – fő eleme, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék: a király meztelen. Aki pedig a kormányoldalon is régóta tisztában van ezzel, annak mind kínosabb legyen az a tudat, hogy olyan embertől függ az egzisztenciája, önbecsülése és személyiségének integritása, akinek egyszemélyi hatalma mind képtelenebb hazugságokon alapul, és aki egyre közveszélyesebb, a magyar nemzeti érdekekre mind ártalmasabb katasztrófapolitikát folytat. A folyamatos szembesítés a többek között épp a „köztelevízió” révén fönntartott alternatív világ képtelenségével, valamint e látszat fenntartóinak romlottságával és mérhetetlen gyávaságával (és ebből fakadó agresszivitásával) azonnali eredményt nyilván nem hoz, de az orbánizmus fölszámolásának elengedhetetlen eszköze. Szél Bernadett és Hadházy Ákos jelenleg is tartó föllépésének ez az értelme és érdeme. Jól csinálják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.