A szerk.

A tévénél

A szerk.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos független képviselők hétfőn fogták a hátizsákjukat, és elindultak a köztelevízióba. Hosszú menetre készültek, hiszen azt az egyelőre lehetetlen küldetést tűzték célként, hogy az adófizetők pénzén fenntartott média vezetőjével hosszabban elbeszélgessenek (s feladják társadalmi célú hirdetésüket, mely az Európai Ügyészséghez csatlakozás kampányát népszerűsíti).

A képviselőket először egyik bejárattól a másikhoz küldözgették, üzengettek nekik, hogy a vezérigazgató bokros teendői miatt nem ér rá, és ez folytatódott akkor is, amikor némi trükkel bejutottak az épületbe. Idővel előkerült két, a kormánypropaganda táplálékláncának középső harmadába tartozó félvezető, aztán néhány perc erejéig az MTVA vezérigazgatója is előkerült, hogy riadt arckifejezéssel elhadarja a központi szöveget (az ellenzéki képviselők agresszív föllépésükkel félelmet keltenek a dolgozókban, és ez már-már a közmédiára nehezedő politikai nyomásgyakorlásnak minősül stb.) és közölje a képviselőkkel, hogy írásban válaszol a feltett kérdésekre – majd bátran elviharzott. Hadházyék a televízió épületében töltötték az éjszakát, és terveik szerint egyelőre maradnak is az épületnél.

Persze, nem csupán beszélgetni akarnak a vezérigazgatóval, még ha személyes érintettség okán volna is miről, főleg Hadházy Ákosnak, hiszen a választási kampány idején a Jobbik elnöke mellett róla hazudták a legnagyobbakat, elmenvén egészen addig, hogy halálba kergette a szomszédját. A képviselők Papp Dániel vezérigazgató – akinek nevéhez a „hírhamisító” immár epitheton ornansként tapad, méltán és levakarhatatlanul – távozását követelik (előtte azért elvárják, hogy válaszoljon tíz kérdésükre), és azt, hogy az új vezető kinevezéséről a parlamenti pártok konszenzusos alapon döntsenek.

Van-e erre esélyük? Nincs – nem is ez a lényeg. Az országgyűlési képviselők gesztusának – ahogyan a magára talált ellenzék decemberi akciósorozatának is – fő eleme, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék: a király meztelen. Aki pedig a kormányoldalon is régóta tisztában van ezzel, annak mind kínosabb legyen az a tudat, hogy olyan embertől függ az egzisztenciája, önbecsülése és személyiségének integritása, akinek egyszemélyi hatalma mind képtelenebb hazugságokon alapul, és aki egyre közveszélyesebb, a magyar nemzeti érdekekre mind ártalmasabb katasztrófapolitikát folytat. A folyamatos szembesítés a többek között épp a „köztelevízió” révén fönntartott alternatív világ képtelenségével, valamint e látszat fenntartóinak romlottságával és mérhetetlen gyávaságával (és ebből fakadó agresszivitásával) azonnali eredményt nyilván nem hoz, de az orbánizmus fölszámolásának elengedhetetlen eszköze. Szél Bernadett és Hadházy Ákos jelenleg is tartó föllépésének ez az értelme és érdeme. Jól csinálják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.