A szerk.

Üldözve

A szerk.

„Nyissátok már ki! Nyissátok már ki! A kurva istenit neki!” – kiáltozzák a tévészékház beeresztő kapujához érkező biztonsági őrök, akik Hadházy Ákost cipelik ki – tisztán látható erőszakkal – az épületből.

Kedden újabb felvétel került ki a köztelevízióból, amely csak tovább erősíti az eddig is elég világos képet: a köztévé belügyminisztériumi felügyelet alatt működő biztonsági őrei úgy vágják ki a tévé épületéből az ellenzéki képviselőket, mint durvább helyeken a macskát szokás. A felvétel akár kései próbálkozásnak is minősíthető, hisz Magyarország öndefiníciója szerint független ügyészsége már egy nappal korábban közölte, hogy mi is történt a székházban. Az tudniillik, hogy a folyosón valami illetékes elvtársra teljességgel hiába várakozó magyar „országgyűlési képviselők az MTVA székházában nem hivatalos személyként jártak el, ugyanis hivatalos eljárást nem folytattak, hanem megjelenésükkel, mozgásukkal kezdetektől fogva az volt a céljuk, hogy a tüntetéshez kapcsolódva, politikai követelések beolvasásával a műsorrendet megzavarva az élő műsorokat megszakítsák. A rendbontó magatartásuk miatt velük szemben jogszerűen fellépő MTVA Fegyveres Biztonsági Őrség tagjainak eljárását akadályozták, azzal szemben tettlegesen ellenálltak. A felvételek azt igazolják, hogy a képviselők épületből történő eltávolítása jogszerűen történt.”

Nem mondható meg pontosan, hogy melyik e részlet legarcpirítóbb fordulata. A „felvételek azt igazolják” kitétel-e, vagy esetleg „jogszerűen fellépő” biztonsági őrök emlegetése, a „tettleges ellenállás”, netán a „műsorrend megzavarására” tett kísérletnek nevezni azt, hogy egy tévés vezetőtől (mondjuk, a törvényesen is hírhamisítónak szólítható Papp Dánieltől) lehetőséget próbáltak kérni arra, hogy a köztévé a híreiben beolvassa az épp akkoriban zajló fővárosi tüntetések 5 pontját. Mindegy, melyiket választjuk, az ügyészség mellébeszélése, durva ferdítései, egyáltalán az egész fellépése, az a tény, hogy nem az erőszakoskodó biztonságiak, hanem az erőszakot elszenvedő parlamenti képviselők ellen indít eljárást, önmagáért beszél, s egyben minden hamis részletnél árulkodóbb.

Nincs ugyanis másról szó, pusztán arról, hogy ma Magyarországon az ellenzéki politizálás hatósági üldöztetést von maga után. Hiába vagy országgyűlési képviselő, az ügyészség ellened indít eljárást, ha a közösség fenntartotta intézmény fogdmegjei feltörlik veled a padlót. S teutánad fut a rendőrség, hogy megmotozzon, átnézze a holmidat, s felírja nevedet, ha egy tüntetésen a magasba emeltél egy színes füstfáklyát. Ugyancsak keddi hír, hogy a rendőrség megkezdte a decemberi utcai tiltakozásokon felírt tüntetők beidézését.

Nincs mese, 2019-ben Magyarországon, az Európai Unió tagállamában a hatóságok szisztematikusan üldözik az ellenzéki politizálást, az ellenzéki politikusokat, a véleményüknek hangot adni kívánó polgárokat. Teszik ezt mindenféle mondvacsinált okkal, gyakorlatilag a demokratikus látszatokat is teljesen figyelmen kívül hagyva, azokat voltaképpen kigúnyolva. Ilyesmi eddig csak az Európai Unión kívül eső, rosszabb országokban volt lehetséges, illetve a rendszerváltozás előtti Magyarországon. Mi következik? Március 15. előtt majd begyűjtik Hadházyt, Szélt és a fél Momentumot, mint annak idején Demszkyt, Nagy Jenőt és Solt Ottiliát?

A történelem párszor már megmutatta – legutóbb közvetlenül nekünk is –, hogy mi következik. Most sem lesz másképp, aki látja, kérdezze csak meg Kádár Jánost.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.