„Magyarországon annak a mély- és/vagy magasépítéssel foglalkozó hazai, illetve külföldi háttérrel rendelkező nagyvállalkozásnak, amely komolyan labdába akar rúgni a legnagyobb állami közbeszerzések piacán, szeretnie kell a focit. Ez hovatovább evidencia az ágazati szereplők körében. Nem véletlen, hogy a stadionok VIP-páholyai az utóbbi években a politikai elit és az üzleti szféra egyik fontos találkozóhelyeivé váltak” – írtuk egy másik, 2016-os tényfeltáró riportunkban. Akkoriban, hivatalos iratok híján, közvetett bizonyítékok alapján lajstromoztuk azokat a cégeket és NER-oligarchákat, akik a korrupciónak ezt a sajátosan magyar, a miniszterelnök gyermeki fociimádatából sarjadt válfaját gyakorolják. Tételes összegzések sokáig nem álltak a rendelkezésünkre, hiszen hiába indított és akár nyert is közadatigénylési pert az Átlátszó, a Transparency International vagy akár a Demokratikus Koalíció, az adatok kiadása igen nyögvenyelősre sikeredett. A minap a 444 birtokába került viszont egy csinos adatsor a tao-támogatások felajánlóiról és kedvezményezettjeiről, amely immár cáfolhatatlanul igazolja azt, amit részinformációk alapján a szabad sajtó (köztük ez a lap is) évekkel ezelőtt összerakott. Természetesen nem minden tao- pénz forró pénz – de a NER-lovagok tulajdonolta sportklubok legnagyobb tao-befizetői rendszerint ugyanezen NER-lovagok vállalatai, mely vállalatok leginkább állami megrendelésekből híznak nagyra; s ezen megrendelések végső forrásai sokszor az Európai Unióból érkező támogatások.
Ezekben a pénzekben úgyszólván ontológiai értelemben tetten érhető a NER leglényege. E szerint a végül a NER főszereplői, s legelsősorban Mészáros Lőrinc birtokában lévő sportklub(ok) számláján landoló tao-pénzek vándorlásuk során nem egyszer lopódnak el, kerülnek ellopásra, hanem többször. Ahogy Jézus Krisztus öt kenyérrel és két hallal lakatott jól ötezer férfit (az asszonyaikkal és gyerekeikkel együtt), úgy csodája ez a NER-nek! A mondott végfelhasználók először az Európai Uniót lopják meg. Aztán kizsebelik a magyar adófizető és adót nem fizető állampolgárokat, amikor e pénzeket túlárazott, fölösleges, vagy túlárazott és fölösleges beruházásokra költik, rendszerint verseny, normálisan lebonyolított közbeszerzés, szabályok és mérték nélkül. És végül harmadszor is ellopják ugyanezen összegeket: akkor, amikor az ekképp felhizlalt gazdasági társaságaik nyere-ségadóját nem a költségvetésbe fizetik be, hanem saját maguknak utalják, hogy úgymond sport-, elsősorban futballklubjaikat úgymond üzemeltessék. Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy a tao-szabályozás erre lett kitalálva. Az uniós támogatások magáncélú optimalizálására: arra, hogy ezekkel még adó, illetve hát költségvetési kiadás formájában se találkozzanak eredeti kedvezményezettjei. A nép, ahogy mondani szokták. Az összefüggések a napnál is világosabbak, és erről most már papír is van.
