A szerk.

Háromszor lopja el

A szerk.

„A mérkőzések előtt Orbán Viktor a közös fogadótérben tartózkodik, és cseverészik az ismerőseivel vagy azokkal, akiket elé visznek. »Ilyenkor nemegyszer sorban állás van a miniszterelnök körül« – mesélte a fehérvári politikai és gazdasági életben otthonosan mozgó focirajongó.” Ezt 2015 végén írtuk a magyarnarancs.hu-n, amikor kollégánk tiszteletét tette egy Videoton-mérkőzésen, bár figyelmét inkább a VIP-páholy, mint a zöld gyep ördögei kötötték le.

„Magyarországon annak a mély- és/vagy magasépítéssel foglalkozó hazai, illetve külföldi háttérrel rendelkező nagyvállalkozásnak, amely komolyan labdába akar rúgni a legnagyobb állami közbeszerzések piacán, szeretnie kell a focit. Ez hovatovább evidencia az ágazati szereplők körében. Nem véletlen, hogy a stadionok VIP-páholyai az utóbbi években a politikai elit és az üzleti szféra egyik fontos találkozóhelyeivé váltak” – írtuk egy másik, 2016-os tényfeltáró riportunkban. Akkoriban, hivatalos iratok híján, közvetett bizonyítékok alapján lajstromoztuk azokat a cégeket és NER-oligarchákat, akik a korrupciónak ezt a sajátosan magyar, a miniszterelnök gyermeki fociimádatából sarjadt válfaját gyakorolják. Tételes összegzések sokáig nem álltak a rendelkezésünkre, hiszen hiába indított és akár nyert is közadatigénylési pert az Átlátszó, a Transparency International vagy akár a Demokratikus Koalíció, az adatok kiadása igen nyögvenyelősre sikeredett. A minap a 444 birtokába került viszont egy csinos adatsor a tao-támogatások felajánlóiról és kedvezményezettjeiről, amely immár cáfolhatatlanul igazolja azt, amit részinformációk alapján a szabad sajtó (köztük ez a lap is) évekkel ezelőtt összerakott. Természetesen nem minden tao- pénz forró pénz – de a NER-lovagok tulajdonolta sportklubok legnagyobb tao-befizetői rendszerint ugyanezen NER-lovagok vállalatai, mely vállalatok leginkább állami megrendelésekből híznak nagyra; s ezen megrendelések végső forrásai sokszor az Európai Unióból érkező támogatások.

Ezekben a pénzekben úgyszólván ontológiai értelemben tetten érhető a NER leglényege. E szerint a végül a NER főszereplői, s leg­elsősorban Mészáros Lőrinc birtokában lévő sportklub(ok) számláján landoló tao-pénzek vándorlásuk során nem egyszer lopódnak el, kerülnek ellopásra, hanem többször. Ahogy Jézus Krisztus öt kenyérrel és két hallal lakatott jól ötezer férfit (az asszonyaikkal és gyerekeikkel együtt), úgy csodája ez a NER-nek! A mondott végfelhasználók először az Európai Uniót lopják meg. Aztán kizsebelik a magyar adófizető és adót nem fizető állampolgárokat, amikor e pénzeket túlárazott, fölösleges, vagy túlárazott és fölösleges beruházásokra költik, rendszerint verseny, normálisan lebonyolított közbeszerzés, szabályok és mérték nélkül. És végül harmadszor is ellopják ugyanezen összegeket: akkor, amikor az ekképp felhizlalt gazdasági társaságaik nyere-ség­adóját nem a költségvetésbe fizetik be, hanem saját maguknak utalják, hogy úgymond sport-, elsősorban futballklubjaikat úgymond üzemeltessék. Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy a tao-szabályozás erre lett kitalálva. Az uniós támogatások magáncélú optimalizálására: arra, hogy ezekkel még adó, illetve hát költségvetési kiadás formájában se találkozzanak eredeti kedvezményezettjei. A nép, ahogy mondani szokták. Az összefüggések a napnál is világosabbak, és erről most már papír is van.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.