A szerk.

A brit ragály

A szerk.

Azt mondja Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, hogy most már csak egyetlen megoldás maradt a Brexit-probléma kezelésére.

Hogy mi ez az egyetlen megoldás, azt Tusk ugyan nem mondta ki, de arra gondolhatott, hogy a londoni parlament lefújja ezt az egész marhaságot, és a britek legkésőbb a március 29. éjféli határidő előtt pár perccel visszavonják kilépési kérelmüket. Tusk ezt közvetlenül az után mondta (írta a Twitterén), hogy a mondott parlament leszavazta a londoni kormány és az Európai Unió megállapodását a britek rendezett távozásáról; vagy inkább porrá zúzta ezt az alkut – 432 ellenszavazattal szemben mindössze 202 képviselő támogatta a hosszú hónapok alatt kidolgozott egyezséget.

De tartunk tőle, Tusk tévedett: a kilépés elmismásolásának (elhalasztásának, visszavonásának, parlamenti leszavazásának, a második népszavazás kiírásának, etc.) igenis van alternatívája. Ez pedig a megállapodás nélküli kilépés, a hard Brexit, a crashing out, az aláhullás a szakadékba. (Tusk megjegyzése amúgy jól mutatja azt is, milyen illúziókban ringathatták magukat az uniós tárgyalópartnerek, sőt, vezető politikusok arról, hogy a britek végül mégis racionális döntést fognak hozni, olyat, ami nem megy szembe hazájuk nyilvánvaló érdekeivel. Egy igen szellemes megfigyelő szerint az unió egy exhibicionistával játszott vetkőzős pókert – Hosuk Lee-Makiyama, köszönjük!)

A hard Brexit annál is fenyegetőbbnek tűnik e pillanatban, mert ha a brit parlament nem tesz semmit a következő két hónapban, akkor automatikusan ez következik be, és ezt megfogalmazhatnánk így is: ahhoz, hogy ne legyen hard Brexit, a brit parlamentnek, illetve valaminő, bárminő többségnek a brit parlamentben tennie kéne valamit. Ez első ránézésre nem tűnik lehetetlen küldetésnek, a konzervatív párt kötelékébe tartozó tucatnyi szélsőjobboldali képviselőn kívül szinte senki nem akarja a megállapodás nélküli távozást, illetve az ezzel járó monstruózus felfordulást és általános kalamitást. Csakhogy a brit parlamentnek ez a többsége erősen virtuális és csúnyán szegmentált. Nemcsak abban nem értenek egyet, hogy mit szeretnének – az unióban maradni, vagy csak jobb alkut kötni a kilépésről Brüsszellel, valami kis halasztást kiharcolni, vagy második népszavazást –, de abban sem, hogy ezen célok valamelyikét hogyan kéne realizálni. E törésvonalak ráadásul a két nagy párton belül is léteznek, sőt, főleg ott, azaz van maradáspárti Tory, van népszavazáspárti Tory, megállapodáspárti kilépéses Tory, és biztos van kis, zöld Tory nagy, elálló füllel is; ahogy vannak ugyanilyen képviselők munkáspárti kiszerelésben is, sőt, még olyan Labour-honatya is akad, akinek a no deal Brexit sem lenne az ellenére. Jelentős számú, és változatos pártállású képviselő gondolja azt, vagy tesz úgy, mintha azt gondolná, hogy a baj igazából az, hogy Theresa May rossz alkut kötött az EU-val, és elég lenne egy másik valakinek visszamenni u.oda egy jobbért. A Brexit kollektív kábulatában, a nemzeti önzés eme emelkedett delíriumában ezek a képviselők – vagy inkább a brit politikus közvélemény – egyszerűen képtelenek nemhogy tekintetbe, de akár tudatukba venni az Európai Unió indokait a Brexit-vitában, álláspontjának észszerűségét és mélyebb megalapozottságát, horribile dictu elveit. Mintha az Európai Unió pusztán az lenne, aminek ki-ki közülük képzeli. A németek mesterterve, a Drittes Reich álnok spinoffja! Jellemző s egyszersmind mélyen elkeserítő, hogy a May-féle megállapodást, a rendezett távozás jószerivel egyetlen racionális és méltányos módját milyen kéjjel dobta máglyára a nekivadult horda.

E ponton szerfölött csábító lenne a brit politikusok, pártvezérek, döntéshozók teljes alkalmatlansága fölött lamentálni kicsit, s erre jó okunk is lenne – de e panoptikum mögött a brit választók, hovatovább a brit, vagy még inkább az angol társadalom tévképzeteit, megosztottságát, irracionalitását – vagy épp másfajta racionalitását és eltérő értékpreferenciáit fedezhetjük fel. A londoni alsóház mai káoszának gazdái nemcsak előidézői, de produktumai is e szélesebb krízisnek.

Épp ezért afelől sem lehetnek kétségeink, hogy ha valami előre nem látható fordulatok után Nagy-Britannia mégis az Európai Unió tagja marad, akkor az ország egyre vadabbul unióellenes fele az unión belül is politikai képviselethez fog jutni. Az új EP-ben szép számmal lennének olyan angol képviselők, akik célja csak a pusztítás, és a Bizottságban és a Tanácsban is folytatódna a vég nélküli destrukció. Az unió eddig dicséretes elvszerűséggel és meglepően egységesen védte a saját és a tagállamok érdekeit a Brexit romboló potenciáljával szemben. De meddig lenne képes ellenállni a nacionalizmus és a népbetegséggé vált agyalágyultság e szörnyű keverékének? A hard Brexit – amely súlyosan visszavetheti az európai növekedést, romba döntheti a törékeny észak-írországi békét, és amúgy is sok szenvedést fog okozni kontinensszerte – nem lesz babazsúr, s épelméjű európai csak örülhet, ha sikerül megúszni. De a Brexit-ideával mérgezett Nagy-Britannia nélkül akkor is erősebb lesz az unió.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.