A szerk.

Megváltoztatta véleményét az LMP, mégis benne vannak a 2018-as parlamenti választásokon esedékes ellenzéki együttműködésben! Konkrétan Gémesi György pártjával, mással sajnos nem, ezért meg azért, leginkább azért, mert nem tetszik a pofája. (E heti találós kérdésünk: izé, hogy is hívják „Gémesi pártját”? Új Kezdet, egyébként.)

Nagyjából fél év lehet hátra a következő választásokig, ezt abból is tudhatjuk, hogy Lázár János a múlt héten bejelentette, a kormány novemberben 60 milliárd forintot oszt szét a nyugdíjasoknak. (Ennek két tétele a novemberi nyugdíjkorrekció a prognosztizálható 2,4 százalékos idei infláció miatt, valamint a nyugdíj­prémium „a gazdaság sikeressége” okán; és ezeken felül jár még a karácsony előtti 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány is.)

A hétvégén alsóházi választásokat tartottak Csehországban, ahol a tisztelt választók némi leegyszerűsítéssel azt üzenték az elmúlt 27 év politikai berendezkedésének, hogy el lehet húzni végre, ez a jobb-bal, népiesek-szocik felállás nem jött be, nézzünk meg valami mást. Hogy mi ez a más, az a maga teljességében még nem rajzolódott ki, ami viszont látszik belőle, az nagyon hervasztó. Közel annyira, mint a levitézlett erők levitézléshez vezető ügyködése volt.

Ha igaz, az Országgyűlés pillanatokon belül elfogadja a felsőoktatási törvény áprilisi módosításának (a lex CEU-nak) azt a módosítását, amelynek értelmében a törvényben szereplő határidőket egy évvel kitolják. Mit jelent ez?

A nyár közepén történt, ki emlékszik már rá, amikor Érsek-Obádovics Mercédesz kaposvári színésznő zaklatással vádolta egy Facebook-posztban a színház igazgatóját.

„Egyszerre megszólal az én új ismerősöm. – Bocsánatot kérek – mondja szerényen –, önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám? – Pardon – mondom, és közelebb hajolok –, nem értem. Udvariasan megismétli: – Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra, és mindig. Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél.”

Az október 1-jén megtartott katalóniai népszavazást egyáltalán népszavazásnak nevezni már egyfajta politikai állásfoglalást tartalmaz, még akkor is, ha a szó használói nem is okvetlenül vannak ezzel tisztában. A népszavazás mögé ugyanis valamiféle legalitást képzelünk el, vagyis azt, hogy a kezdeményezők és a népszavazók is a vonatkozó, hatályos jogszabályoknak megfelelően járnak el, a nép rendezett körülmények között adja le szavazatát, melyeket ugyancsak rendezett körülmények között gyűjtenek össze és számolnak meg.

E heti lapszámunk számos oldalán nagy részletességgel számolunk be arról, hogy milyen folyamatok vezettek Bárczi-Botka László halva találásához, ezeket előre összefoglalva annyit árulunk csak most el, hogy nem a harc mezején omlott el ő, ellenberger gyilkos erőszak ölte meg László-Benőnket, a Radványi Sötét Erdő Demokratikus Pártjának jelöltjét a főagronómusi posztra.

Orbán Viktor őcsényiekre vonatkozó kijelentéseiben az a jó, hogy nem kell őket megfejteni, lefordítani, de még értelmezni sem: minden teljesen egyértelmű. (Az is jó még persze Orbán kijelentéseiben, hogy szeptember 29-én, Farkas Mihály születésnapján hangzottak el, de ezzel sajnos most nem foglalkozunk.)

Németország választott, s nem egészen úgy, ahogy az előzetes jóslatok, felmérések, elemzések ígérték, hogy tudniillik Angela Merkel újabb diadalmenete lefutott dolog.

Lássuk a lehetőségeket.

Az ukrán parlament elnöke kedden aláírta a kijevi parlament által megszavazott új oktatási törvényt, és elküldte jóváhagyásra Petro Po­rosenko államfőnek.