A szerk.

A várható szankciók és a pragmatika

A szerk.

Van két találós kérdésünk. Az első: ki tudja, hogy mit főzött a hétvégén Németh Szilárd honvédelmi államtitkár Kötcsén? Mindenki tudja, pincepörköltöt. Bébi könnyű kérdés volt, minden évben azt főz, biztos nem tud mást – a választ is jobbára emlékezetből vágtuk rá.

De ki tudja, hogy miről volt szó a Fidesz egyik legfontosabbnak hírelt évi összetartásán, urambocsá’ miről beszélt maga Orbán Viktor? Hisz a kitartó legendák szerint a fővezető itt mondja meg a fideszeseknek (mely kifejezés alatt rég nem ért senki párttagokat, inkább csak alacsonyabb sarzsijú üzletfeleket), hogy mi lesz a pálya az elkövetkező időszakban. Az idén erről vajmi keveset tudhatni, s aligha azért, mert oly nagy titkokat bízott volna a megjelentekre (Philiptől Ókovács Szilveszteren át Deutsch Tamásig). Sokkal inkább azért, mert nem mondott semmi belengetésre érdemeset: azzal pedig, hogy három napra rá nagy valószínűséggel felmossa velünk a padlót az EU, és kisvártatva kipenderítenek minket az Európai Néppártból, mert lopunk, csalunk, hazudunk, mégsem lehet házalni – lehet, maga Orbán is csak szőrmentén hozakodott vele elő.

Alkalmasint a várható elszámoltatás miatt érzett jogos pánik lengte át az adekvát pörköltszag mellett a piknik délutánját. Minek köszönhetően a sajtó egyik fele – amint az szokása – semmi okosságot nem tudott kicsikarni magából, még egy-két ócska fenyegetőzésre sem tellett, pedig az is szokása. A másik fele meg a pikniken teljes pompájában megjelenő Orbán Ráhel felszereltségén köszörülte a nyelvét, kétségkívül jó okkal: cipellő 227 ezer, táska 1,2 millió, a ruha árát már elfelejtettük, óra 12 millió, BMW 35, egyezzünk ki ötvenben. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ha a saját lábán is van még egy 12 millás óra, attól sem változik semmi. Minden, de minden ugyanúgy marad, mint volt – e mondat összes lehetséges értelmében.

De nem is az ám Kötcse nagy kérdése, hogy miben ment oda Magyarország vezetőjének leánya, hanem az, hogy minek?

Válaszok adódnak számosak: azt már most vessük el, hogy a pelenkagate utáni rehabilitációról lenne szó. Orbán Viktor ugyanis szereti magával vinni jelenéseire valamelyik gyerekét, az atyai szív már csak ilyen. Erdoğan beiktatása afféle kanmuri volt, szégyenszemre nem vihette magával leányát, oda stílusosan a Jézus szolgálatába szegődött fiával ment. De ha felidézzük Rogán Antal tavalyi nagy menekülését kedves felesége elől, már nyilvánvaló, hogy a magyar nőknek igenis van mit keresniük Kötcsén (Cecíliának ugye Tónit), a kormányfő amúgy is átfogó megállapodásra készül velük (ti. a magyar nőkkel). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Svájcban iskolázott Orbán Ráhel a Fidesz (lásd mint fent: a fideszesek) szellemi holdudvarának aktív tagja, a turisztikai ügyek első számú szakértője, nem is csupán a horvátországi relációt tekintve. Csak sajnos turisztikai kérdésekről viszonylag kevés szó eshetett Kötcsén, már ha a pincepörköltöt nem számítjuk, mely nagy valószínűséggel prémiumkategóriás hungarikum.

De akkor miért, miért? – kérdezzük izgatottan. Talán azért, mert mégis igazak a legendák, melyek arról regélnek, hogy Orbán Viktor itt köti a fideszesek (mint fent) orrára, hogy mit szán Magyarország sorsául az elkövetkező időszakban. Tényleg csak a szankciók jönnek, vagy egy kis pragmatika is? „Masszív alkotmányozás lesz hamarosan.” Az elmúlt nyolc évben az volt az egyik legsűrűbben ismételgetett mondat Orbánékkal kapcsolatban, hogy áh, azt még ők sem merik meglépni, s mindig meglépték. Ha ilyesmi volt a díszruhás kötcsei vizit célja, Orbán legalább olyan rosszul választott időpontot a nagy alkalomhoz, mint a fővendég fellépő ruhát hozzá. Ezért immáron csak azon aggódhatunk, ki lehet ősz fejével Strasbourgban e nehéz percekben?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.