A szerk.

A várható szankciók és a pragmatika

A szerk.

Van két találós kérdésünk. Az első: ki tudja, hogy mit főzött a hétvégén Németh Szilárd honvédelmi államtitkár Kötcsén? Mindenki tudja, pincepörköltöt. Bébi könnyű kérdés volt, minden évben azt főz, biztos nem tud mást – a választ is jobbára emlékezetből vágtuk rá.

De ki tudja, hogy miről volt szó a Fidesz egyik legfontosabbnak hírelt évi összetartásán, urambocsá’ miről beszélt maga Orbán Viktor? Hisz a kitartó legendák szerint a fővezető itt mondja meg a fideszeseknek (mely kifejezés alatt rég nem ért senki párttagokat, inkább csak alacsonyabb sarzsijú üzletfeleket), hogy mi lesz a pálya az elkövetkező időszakban. Az idén erről vajmi keveset tudhatni, s aligha azért, mert oly nagy titkokat bízott volna a megjelentekre (Philiptől Ókovács Szilveszteren át Deutsch Tamásig). Sokkal inkább azért, mert nem mondott semmi belengetésre érdemeset: azzal pedig, hogy három napra rá nagy valószínűséggel felmossa velünk a padlót az EU, és kisvártatva kipenderítenek minket az Európai Néppártból, mert lopunk, csalunk, hazudunk, mégsem lehet házalni – lehet, maga Orbán is csak szőrmentén hozakodott vele elő.

Alkalmasint a várható elszámoltatás miatt érzett jogos pánik lengte át az adekvát pörköltszag mellett a piknik délutánját. Minek köszönhetően a sajtó egyik fele – amint az szokása – semmi okosságot nem tudott kicsikarni magából, még egy-két ócska fenyegetőzésre sem tellett, pedig az is szokása. A másik fele meg a pikniken teljes pompájában megjelenő Orbán Ráhel felszereltségén köszörülte a nyelvét, kétségkívül jó okkal: cipellő 227 ezer, táska 1,2 millió, a ruha árát már elfelejtettük, óra 12 millió, BMW 35, egyezzünk ki ötvenben. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ha a saját lábán is van még egy 12 millás óra, attól sem változik semmi. Minden, de minden ugyanúgy marad, mint volt – e mondat összes lehetséges értelmében.

De nem is az ám Kötcse nagy kérdése, hogy miben ment oda Magyarország vezetőjének leánya, hanem az, hogy minek?

Válaszok adódnak számosak: azt már most vessük el, hogy a pelenkagate utáni rehabilitációról lenne szó. Orbán Viktor ugyanis szereti magával vinni jelenéseire valamelyik gyerekét, az atyai szív már csak ilyen. Erdoğan beiktatása afféle kanmuri volt, szégyenszemre nem vihette magával leányát, oda stílusosan a Jézus szolgálatába szegődött fiával ment. De ha felidézzük Rogán Antal tavalyi nagy menekülését kedves felesége elől, már nyilvánvaló, hogy a magyar nőknek igenis van mit keresniük Kötcsén (Cecíliának ugye Tónit), a kormányfő amúgy is átfogó megállapodásra készül velük (ti. a magyar nőkkel). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Svájcban iskolázott Orbán Ráhel a Fidesz (lásd mint fent: a fideszesek) szellemi holdudvarának aktív tagja, a turisztikai ügyek első számú szakértője, nem is csupán a horvátországi relációt tekintve. Csak sajnos turisztikai kérdésekről viszonylag kevés szó eshetett Kötcsén, már ha a pincepörköltöt nem számítjuk, mely nagy valószínűséggel prémiumkategóriás hungarikum.

De akkor miért, miért? – kérdezzük izgatottan. Talán azért, mert mégis igazak a legendák, melyek arról regélnek, hogy Orbán Viktor itt köti a fideszesek (mint fent) orrára, hogy mit szán Magyarország sorsául az elkövetkező időszakban. Tényleg csak a szankciók jönnek, vagy egy kis pragmatika is? „Masszív alkotmányozás lesz hamarosan.” Az elmúlt nyolc évben az volt az egyik legsűrűbben ismételgetett mondat Orbánékkal kapcsolatban, hogy áh, azt még ők sem merik meglépni, s mindig meglépték. Ha ilyesmi volt a díszruhás kötcsei vizit célja, Orbán legalább olyan rosszul választott időpontot a nagy alkalomhoz, mint a fővendég fellépő ruhát hozzá. Ezért immáron csak azon aggódhatunk, ki lehet ősz fejével Strasbourgban e nehéz percekben?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.