A szerk.

A várható szankciók és a pragmatika

A szerk.

Van két találós kérdésünk. Az első: ki tudja, hogy mit főzött a hétvégén Németh Szilárd honvédelmi államtitkár Kötcsén? Mindenki tudja, pincepörköltöt. Bébi könnyű kérdés volt, minden évben azt főz, biztos nem tud mást – a választ is jobbára emlékezetből vágtuk rá.

De ki tudja, hogy miről volt szó a Fidesz egyik legfontosabbnak hírelt évi összetartásán, urambocsá’ miről beszélt maga Orbán Viktor? Hisz a kitartó legendák szerint a fővezető itt mondja meg a fideszeseknek (mely kifejezés alatt rég nem ért senki párttagokat, inkább csak alacsonyabb sarzsijú üzletfeleket), hogy mi lesz a pálya az elkövetkező időszakban. Az idén erről vajmi keveset tudhatni, s aligha azért, mert oly nagy titkokat bízott volna a megjelentekre (Philiptől Ókovács Szilveszteren át Deutsch Tamásig). Sokkal inkább azért, mert nem mondott semmi belengetésre érdemeset: azzal pedig, hogy három napra rá nagy valószínűséggel felmossa velünk a padlót az EU, és kisvártatva kipenderítenek minket az Európai Néppártból, mert lopunk, csalunk, hazudunk, mégsem lehet házalni – lehet, maga Orbán is csak szőrmentén hozakodott vele elő.

Alkalmasint a várható elszámoltatás miatt érzett jogos pánik lengte át az adekvát pörköltszag mellett a piknik délutánját. Minek köszönhetően a sajtó egyik fele – amint az szokása – semmi okosságot nem tudott kicsikarni magából, még egy-két ócska fenyegetőzésre sem tellett, pedig az is szokása. A másik fele meg a pikniken teljes pompájában megjelenő Orbán Ráhel felszereltségén köszörülte a nyelvét, kétségkívül jó okkal: cipellő 227 ezer, táska 1,2 millió, a ruha árát már elfelejtettük, óra 12 millió, BMW 35, egyezzünk ki ötvenben. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ha a saját lábán is van még egy 12 millás óra, attól sem változik semmi. Minden, de minden ugyanúgy marad, mint volt – e mondat összes lehetséges értelmében.

De nem is az ám Kötcse nagy kérdése, hogy miben ment oda Magyarország vezetőjének leánya, hanem az, hogy minek?

Válaszok adódnak számosak: azt már most vessük el, hogy a pelenkagate utáni rehabilitációról lenne szó. Orbán Viktor ugyanis szereti magával vinni jelenéseire valamelyik gyerekét, az atyai szív már csak ilyen. Erdoğan beiktatása afféle kanmuri volt, szégyenszemre nem vihette magával leányát, oda stílusosan a Jézus szolgálatába szegődött fiával ment. De ha felidézzük Rogán Antal tavalyi nagy menekülését kedves felesége elől, már nyilvánvaló, hogy a magyar nőknek igenis van mit keresniük Kötcsén (Cecíliának ugye Tónit), a kormányfő amúgy is átfogó megállapodásra készül velük (ti. a magyar nőkkel). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Svájcban iskolázott Orbán Ráhel a Fidesz (lásd mint fent: a fideszesek) szellemi holdudvarának aktív tagja, a turisztikai ügyek első számú szakértője, nem is csupán a horvátországi relációt tekintve. Csak sajnos turisztikai kérdésekről viszonylag kevés szó eshetett Kötcsén, már ha a pincepörköltöt nem számítjuk, mely nagy valószínűséggel prémiumkategóriás hungarikum.

De akkor miért, miért? – kérdezzük izgatottan. Talán azért, mert mégis igazak a legendák, melyek arról regélnek, hogy Orbán Viktor itt köti a fideszesek (mint fent) orrára, hogy mit szán Magyarország sorsául az elkövetkező időszakban. Tényleg csak a szankciók jönnek, vagy egy kis pragmatika is? „Masszív alkotmányozás lesz hamarosan.” Az elmúlt nyolc évben az volt az egyik legsűrűbben ismételgetett mondat Orbánékkal kapcsolatban, hogy áh, azt még ők sem merik meglépni, s mindig meglépték. Ha ilyesmi volt a díszruhás kötcsei vizit célja, Orbán legalább olyan rosszul választott időpontot a nagy alkalomhoz, mint a fővendég fellépő ruhát hozzá. Ezért immáron csak azon aggódhatunk, ki lehet ősz fejével Strasbourgban e nehéz percekben?

Figyelmébe ajánljuk