Rendeleti úton készül megszüntetni a kormány a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakot, népnyelvi nevén gender szakot. Az eljárásrend az unalomig ismert NER-stílust követi: az egyetemeket augusztus közepén, egynapos véleményezési határidőt hagyva értesítik, a tervezett intézkedést nem indokolják. Mindezt azután, hogy nemrég zavarták le a felsőoktatás képzési és kimeneti követelményeinek felülvizsgálatát, és a gender szak ellen egyetlen árva hivatalos kifogást nem emeltek. Az első reakciók is a kiépülő autoriter rendszereket idézik. Az ELTE először meghunyászkodó közleményben veszi tudomásul a fenntartó döntését, majd amikor mégis kiad egy udvarias tiltakozást, abban nyolcszor írja le a szakmai szót, mintha a kormányzati támadásnak bármi köze lenne a „szakmaisághoz”.
Gender mesterszakon két magyarországi egyetemen lehet tanulni: a CEU-n 2006, az ELTE Társadalomtudományi Karán tavaly óta. Ha a kormány elfogadja a rendelettervezetet – és mi akadályozná meg ebben? –, akkor a most induló tanévre felvett hallgatók még diplomát szerezhetnek, de jövőre már nem lehet meghirdetni a szakot. (A CEU-n ez értelemszerűen a képzés magyar papírt adó részére vonatkozik.) Gender kutatóközpont működik a Corvinuson és a Debreceni Egyetemen is, Szegeden pedig a „társadalmi nem az angol nyelvű irodalmakban és kultúrákban” szakirányt választhatják a hallgatók. Ezeket a rendeletmódosítás nem érinti, mint ahogy nyilván szociológia, filozófia, történelem vagy bármilyen más kurzusokon is tovább beszélnek majd az oktatók a társadalmi nemekről – bár azon sem lepődnénk meg, ha az általános és középiskolákhoz hasonlóan előbb-utóbb az egyetemi előadásokra is tanfelügyelőket küldene a minisztérium, akik éberen striguláznák, hányszor hangzik el a gender kifejezés.
A kormány ideológiai motivációjához kétség sem férhet; még jó, hogy nem is titkolják. Amikor tavaly hírét vette az ELTE-s gender szak indításának, a KDNP ifjúsági szervezete levélben tiltakozott, és sietve feltakart mögéjük Rétvári Bence államtitkár és Balog Zoltán miniszter is. Belengették, hogy a Corvinuson családtudományi „ellenszakot” indítanának, igaz, ebből egyelőre nem lett semmi. Emlékezetes, hogy amikor a kormány lakájmédiájának az MTA vagy a CEU ellen kellett hangulatot keltenie, egyebek mellett a kutatók és hallgatók gender témájú dolgozataival illusztrálta a kipécézett tudományos intézmények romlottságát. Olyan félelmetes tanulmánycímekkel például, mint az Apasági szabadság Magyarországon – egyenlőtlenségek és fejlődés vagy – a rájuk jellemző ellenállhatatlan szellemességgel – Dzsendering dö holokauszt: az angol nők képviselete a kötelező holokausztoktatásban. Egy tavalyi jogszabály-módosítás a közoktatási kerettantervekből már kitörölte az összes genderre vagy társadalmi nemre történő utalást.
A 2018/1019-es tanévben a CEU-ra 22, az ELTE-re (pótfelvételi előtt) 11 hallgató iratkozhat be a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakra, attól tehát nem kell félni, hogy tömegesen képeznénk a munkaerőpiac által nem igényelt szakembereket (egyébként is rémisztően avítt elképzelés, hogy aki gender szakot végez, abból csak genderológus lehet). Nincs itt szó munkaerő-piaci igényekről, Rétvári államtitkár már tavaly bemondta az őszintét, miszerint „a gender szak szemben áll mindazzal, amit a kormány az emberről vall”. A társadalmi nemek tudománya szerint a férfiak és nők közti biológiai eltérések nem eleve elrendelt módon, hanem a társadalom értelmező tevékenységén keresztül vezetnek a nemek közötti vagyoni, hatalmi és egyéb különbségekhez. Az Orbán-kormány gondolkodásában ellenben aki nőnek születik, annak a konyhában és a szülőszobában a helye. Vita nincs. Ezért van problémájuk a genderkoncepcióval, a transzneműek vécéhasználatára meg a nemsemleges gyerekjátékokra mutogatás szimpla elterelő hadművelet.
Az persze, hogy az orbáni patriarchális társadalomkép mennyire válik uralkodóvá a hétköznapokban és a politikában, aligha a gender szak lététől vagy nem lététől függ. Mégsem lényegtelen, hogy a tudományág éppen azt teszi szisztematikus kutatás és racionális megismerés tárgyává, hogy milyen különbségek mutatkoznak s miért nők és férfiak között a politikai és gazdasági részvételben, a háztartási munkában és a gyereknevelésben, a médiaábrázolásban és a szexualitásban. Az erről való tudás ugyanis előfeltétele annak, hogy legalább meg lehessen kérdőjelezni a „természetesnek” beállított egyenlőtlenségeket. Ha ilyen gondolatokból, adatokból, elméletekből Magyarországra kevesebb jut el, azzal nemcsak a gender szakok néhány tucat oktatója és hallgatója lesz szegényebb, hanem mi mindannyian.
A gender szak kipécézése azonban nem csak arról árul el sokat, hogyan gondolkodik kormányunk a nőkről. Rámutat arra is, milyen elkeserítő állapotban van Magyarországon az egyetemi autonómia, a tudományos szabadság ügye. A kormánynak elvben a korábbi felsőoktatási törvény szerint is volt beleszólása szakok létesítésébe – volt rá példa, hogy a minisztérium a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság nemleges véleménye ellenére engedélyezett szakindítást –, olyanra viszont nem emlékszünk, hogy nyilvánvalóan ideológiai alapon, az ellenérveket meg sem hallgatva egyszerűen betiltottak volna egy szakot. (Orbánék három éve a kommunikáció és a nemzetközi tanulmányok szakoknak mentek neki, de ezek valószínűleg túl népszerűek voltak. Végül a kulturális antropológiát és a társadalmi tanulmányokat zúzták be.) Mindezt úgy, hogy az akkreditációs bizottság tagjainak felét eleve a miniszter és az MMA delegálja (kettőt pedig az egyházak), hogy az egyetemek élére kancellárokat ültettek, hogy a hatalom rektorok pozícióba helyezését egyengeti, hogy bizonyos egyetemi professzorok kinevezése érdekében külön törvényeket hoznak, hogy többek között az MNB-alapítványokon keresztül önkényesen dotálnak egyes „műhelyeket”. És a sor folytatható.
A társadalmi nemek tanulmánya szak nem az első, és borítékolhatóan nem az utolsó áldozata a Fidesz tudásellenes hadjáratának. Viszont szimbolikus állomásként fontos retorikai szerepe lehet az illiberális, oppardon, a keresztényi demokrácia kiteljesedésében. Abban a történetben, amelyet Orbán Viktor mesél híveinek, és amelyben a rendes magyar embereket (sőt Európát és a világot) kell megvédeni a Soros György által pénzelt, Brüsszel által felheccelt, bevándorláspárti, transznemű, homoszexuális, migránsszendvicset dobáló, semleges nemű gyerekeket nevelő terroristáktól. És még véletlenül sem a demokráciát az ellenségeitől.
