A szerk.

Dr. Szabó választása

A szerk.

Dr. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára – egy kedd reggeli facebookos önfeljelentés tanúsága szerint – egy meglehetősen drága magániskolába járatja a gyerekeit. A SEK Budapest International School éves tandíja cca. 2 millió forint, erre jönnek a mindenféle, iskolákban sűrűn előforduló pluszkiadások, két gyereknek ez több mint… – de ezt már tudja mindenki.

Ahogy azt is tudja mindenki, hogy a magyar közoktatás hosszú ideje a béka alsó regiszterei alatt húzza meg magát, úgy pedagógiailag, mint infrastrukturálisan, s azonképpen morálisan is. Pedagógushiány van, a fentiekben részletezett, szerfelett ingatag státusú Nemzeti Alaptanterv van, a papság azt az iskolát viszi, amelyik csak megtetszik neki, az óvodákban a magyar szentekről kell énekelniük a három­éves gyerekeknek, a tantermet a szülők festik ki, míg a gyerekek a jobbraátot és a hátraarcot gyakorolják a honvédelmi oktatás keretében, a történelemkönyvből lassan kifolyik majd Trianon s a megbántott magyarság könnye, a PISA-eredmények szarok, az osztályfőnöki órán a migránsok elveszik a magyarok uzsonnáját, s a lap aljáig sorolhatnánk, hogy mi a kórság a magyar közoktatással. Aki megteheti, elkerüli, s megy a SEK-be, mely iskola viszont saját közlése szerint „szabadon és szabadságra nevel”, de „nem tesz különbséget nemzeti, nemi, faji, ideológiai és vallási hovatartozás alapján” – Dr. Szabó ezt választja.

Rohadt kevesen tehetik meg, hogy ezt válasszák, de egy államtitkár nyilván ki tudja fizetni. Ugyanakkor megengedheti-e magának? S akkor tépjük fel egy pillanatra a moralizálás poklának ajtaját, s vizsgáljuk a maga pőreségében Dr. Szabó Tünde ma reggeli kitárulkozását. Aztán csukjuk is be gyorsan, mert az államtitkár asszony iskolaválasztása jóval messzebbre mutat. Mert a morális problematikum ugyebár az lenne itt, hogy én, aki az egyik köz általi felkentje vagyok az emberi erőforrásaink feletti sáfárkodásnak, a köz zsebéből ebbéli serénykedéseimért számomra megfizetett javadalmazás révén kivonom saját gyermekeimet a magam és társaim fennhatósága alól, mert a pénzetekért kaphatok jobbat is, sokkal jobbat is. Ti meg nem. Csinálok/csinálunk nektek kritikán aluli iskolákat, melyek arra valahogy mégis jók, hogy a futószalag mellett eszközölt gépkocsi-összeszerelői munkáig ellökdössék a gyermekeiteket, aztán hazamegyek/hazamegyünk, s próbálunk a magunk módján emberhez méltó életet élni, mely nektek nyilvánvalóan a büdös életben nem adatik meg. Így jártatok, hisz ti adtok pénzt nekem, s nem én nektek, szevasztok. Tetszettünk volna jellemesebb képviselőket választani. Ugyanakkor Dr. Szabó kicsinylelkűsége aligha érne meg egy szerkesztőségi állásfoglalást.

Ami megér, az a beismerés, ha mégoly alacsony szintről érkezett is. Annak beismerése, hogy hazudunk, mint a vízfolyás. Amire azt mondjuk, hogy jó, az rossz. Nem is csak nektek hazudunk, kedves magyar emberek, nektek nem is nagyon lenne érdemes, elétek simán ki lehet azzal állni, hogy bibibi, az én gyerekem mocskosul drága suliba jár, vagy az intézőm nevén van az a harmadik vadászkastély is balra a sarkon, de még azzal is, hogy van egy malacpersely otthon a komódon (amiben a sonkát tartjuk), és ezt a malacperselyt úgy hívják, Mészáros. Akiknek ezeket simán be lehet adni, annak felesleges hazudni. Hazudni a gyerekeknek kell, akik még kérdeznek.

Hazudni iskolát, történelmet, életet, alternatív valóságot, lehetőségeket, mindent, hogy mire felnőnek, simán eltűrjék, hogy az ő gyerekük történetesen szegregált iskolába jár. S ha már a hazugságoknál tartunk, írjuk gyorsan a véletlen számlájára, hogy az Emmi-államtitkár coming-outja után pár órával az erőforrási minisztérium másik államtitkára rögtön kiadott egy közleményt, no, nem arról, hogy helyes-e vagy helytelen kollégája nevelési praxisa, hanem arról, hogy jövőre mennyi rengeteg milliárd forintot költ majd a kormány a közoktatásra: minden gyereknek vesznek két iskolabuszt, egy űrhajót és száz darab golyós számológépet. Akkora havaj lesz itt iskolás gyereknek lenni; meg sem érdemlitek, büdös kölykök, hogy a kormány ennyit törje magát értetek. Mondhatni, lehazudta a csillagokat is az égről.

Nos, Dr. Szabó ez elől a hazugságcunami elől menti – még a jó híre árán is – a gyerekeit. Mondhatnánk azt is rá: a hős anya.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.