Ahogy azt is tudja mindenki, hogy a magyar közoktatás hosszú ideje a béka alsó regiszterei alatt húzza meg magát, úgy pedagógiailag, mint infrastrukturálisan, s azonképpen morálisan is. Pedagógushiány van, a fentiekben részletezett, szerfelett ingatag státusú Nemzeti Alaptanterv van, a papság azt az iskolát viszi, amelyik csak megtetszik neki, az óvodákban a magyar szentekről kell énekelniük a hároméves gyerekeknek, a tantermet a szülők festik ki, míg a gyerekek a jobbraátot és a hátraarcot gyakorolják a honvédelmi oktatás keretében, a történelemkönyvből lassan kifolyik majd Trianon s a megbántott magyarság könnye, a PISA-eredmények szarok, az osztályfőnöki órán a migránsok elveszik a magyarok uzsonnáját, s a lap aljáig sorolhatnánk, hogy mi a kórság a magyar közoktatással. Aki megteheti, elkerüli, s megy a SEK-be, mely iskola viszont saját közlése szerint „szabadon és szabadságra nevel”, de „nem tesz különbséget nemzeti, nemi, faji, ideológiai és vallási hovatartozás alapján” – Dr. Szabó ezt választja.
Rohadt kevesen tehetik meg, hogy ezt válasszák, de egy államtitkár nyilván ki tudja fizetni. Ugyanakkor megengedheti-e magának? S akkor tépjük fel egy pillanatra a moralizálás poklának ajtaját, s vizsgáljuk a maga pőreségében Dr. Szabó Tünde ma reggeli kitárulkozását. Aztán csukjuk is be gyorsan, mert az államtitkár asszony iskolaválasztása jóval messzebbre mutat. Mert a morális problematikum ugyebár az lenne itt, hogy én, aki az egyik köz általi felkentje vagyok az emberi erőforrásaink feletti sáfárkodásnak, a köz zsebéből ebbéli serénykedéseimért számomra megfizetett javadalmazás révén kivonom saját gyermekeimet a magam és társaim fennhatósága alól, mert a pénzetekért kaphatok jobbat is, sokkal jobbat is. Ti meg nem. Csinálok/csinálunk nektek kritikán aluli iskolákat, melyek arra valahogy mégis jók, hogy a futószalag mellett eszközölt gépkocsi-összeszerelői munkáig ellökdössék a gyermekeiteket, aztán hazamegyek/hazamegyünk, s próbálunk a magunk módján emberhez méltó életet élni, mely nektek nyilvánvalóan a büdös életben nem adatik meg. Így jártatok, hisz ti adtok pénzt nekem, s nem én nektek, szevasztok. Tetszettünk volna jellemesebb képviselőket választani. Ugyanakkor Dr. Szabó kicsinylelkűsége aligha érne meg egy szerkesztőségi állásfoglalást.
Ami megér, az a beismerés, ha mégoly alacsony szintről érkezett is. Annak beismerése, hogy hazudunk, mint a vízfolyás. Amire azt mondjuk, hogy jó, az rossz. Nem is csak nektek hazudunk, kedves magyar emberek, nektek nem is nagyon lenne érdemes, elétek simán ki lehet azzal állni, hogy bibibi, az én gyerekem mocskosul drága suliba jár, vagy az intézőm nevén van az a harmadik vadászkastély is balra a sarkon, de még azzal is, hogy van egy malacpersely otthon a komódon (amiben a sonkát tartjuk), és ezt a malacperselyt úgy hívják, Mészáros. Akiknek ezeket simán be lehet adni, annak felesleges hazudni. Hazudni a gyerekeknek kell, akik még kérdeznek.
Hazudni iskolát, történelmet, életet, alternatív valóságot, lehetőségeket, mindent, hogy mire felnőnek, simán eltűrjék, hogy az ő gyerekük történetesen szegregált iskolába jár. S ha már a hazugságoknál tartunk, írjuk gyorsan a véletlen számlájára, hogy az Emmi-államtitkár coming-outja után pár órával az erőforrási minisztérium másik államtitkára rögtön kiadott egy közleményt, no, nem arról, hogy helyes-e vagy helytelen kollégája nevelési praxisa, hanem arról, hogy jövőre mennyi rengeteg milliárd forintot költ majd a kormány a közoktatásra: minden gyereknek vesznek két iskolabuszt, egy űrhajót és száz darab golyós számológépet. Akkora havaj lesz itt iskolás gyereknek lenni; meg sem érdemlitek, büdös kölykök, hogy a kormány ennyit törje magát értetek. Mondhatni, lehazudta a csillagokat is az égről.
Nos, Dr. Szabó ez elől a hazugságcunami elől menti – még a jó híre árán is – a gyerekeit. Mondhatnánk azt is rá: a hős anya.
