A szerk.

Dr. Szabó választása

A szerk.

Dr. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára – egy kedd reggeli facebookos önfeljelentés tanúsága szerint – egy meglehetősen drága magániskolába járatja a gyerekeit. A SEK Budapest International School éves tandíja cca. 2 millió forint, erre jönnek a mindenféle, iskolákban sűrűn előforduló pluszkiadások, két gyereknek ez több mint… – de ezt már tudja mindenki.

Ahogy azt is tudja mindenki, hogy a magyar közoktatás hosszú ideje a béka alsó regiszterei alatt húzza meg magát, úgy pedagógiailag, mint infrastrukturálisan, s azonképpen morálisan is. Pedagógushiány van, a fentiekben részletezett, szerfelett ingatag státusú Nemzeti Alaptanterv van, a papság azt az iskolát viszi, amelyik csak megtetszik neki, az óvodákban a magyar szentekről kell énekelniük a három­éves gyerekeknek, a tantermet a szülők festik ki, míg a gyerekek a jobbraátot és a hátraarcot gyakorolják a honvédelmi oktatás keretében, a történelemkönyvből lassan kifolyik majd Trianon s a megbántott magyarság könnye, a PISA-eredmények szarok, az osztályfőnöki órán a migránsok elveszik a magyarok uzsonnáját, s a lap aljáig sorolhatnánk, hogy mi a kórság a magyar közoktatással. Aki megteheti, elkerüli, s megy a SEK-be, mely iskola viszont saját közlése szerint „szabadon és szabadságra nevel”, de „nem tesz különbséget nemzeti, nemi, faji, ideológiai és vallási hovatartozás alapján” – Dr. Szabó ezt választja.

Rohadt kevesen tehetik meg, hogy ezt válasszák, de egy államtitkár nyilván ki tudja fizetni. Ugyanakkor megengedheti-e magának? S akkor tépjük fel egy pillanatra a moralizálás poklának ajtaját, s vizsgáljuk a maga pőreségében Dr. Szabó Tünde ma reggeli kitárulkozását. Aztán csukjuk is be gyorsan, mert az államtitkár asszony iskolaválasztása jóval messzebbre mutat. Mert a morális problematikum ugyebár az lenne itt, hogy én, aki az egyik köz általi felkentje vagyok az emberi erőforrásaink feletti sáfárkodásnak, a köz zsebéből ebbéli serénykedéseimért számomra megfizetett javadalmazás révén kivonom saját gyermekeimet a magam és társaim fennhatósága alól, mert a pénzetekért kaphatok jobbat is, sokkal jobbat is. Ti meg nem. Csinálok/csinálunk nektek kritikán aluli iskolákat, melyek arra valahogy mégis jók, hogy a futószalag mellett eszközölt gépkocsi-összeszerelői munkáig ellökdössék a gyermekeiteket, aztán hazamegyek/hazamegyünk, s próbálunk a magunk módján emberhez méltó életet élni, mely nektek nyilvánvalóan a büdös életben nem adatik meg. Így jártatok, hisz ti adtok pénzt nekem, s nem én nektek, szevasztok. Tetszettünk volna jellemesebb képviselőket választani. Ugyanakkor Dr. Szabó kicsinylelkűsége aligha érne meg egy szerkesztőségi állásfoglalást.

Ami megér, az a beismerés, ha mégoly alacsony szintről érkezett is. Annak beismerése, hogy hazudunk, mint a vízfolyás. Amire azt mondjuk, hogy jó, az rossz. Nem is csak nektek hazudunk, kedves magyar emberek, nektek nem is nagyon lenne érdemes, elétek simán ki lehet azzal állni, hogy bibibi, az én gyerekem mocskosul drága suliba jár, vagy az intézőm nevén van az a harmadik vadászkastély is balra a sarkon, de még azzal is, hogy van egy malacpersely otthon a komódon (amiben a sonkát tartjuk), és ezt a malacperselyt úgy hívják, Mészáros. Akiknek ezeket simán be lehet adni, annak felesleges hazudni. Hazudni a gyerekeknek kell, akik még kérdeznek.

Hazudni iskolát, történelmet, életet, alternatív valóságot, lehetőségeket, mindent, hogy mire felnőnek, simán eltűrjék, hogy az ő gyerekük történetesen szegregált iskolába jár. S ha már a hazugságoknál tartunk, írjuk gyorsan a véletlen számlájára, hogy az Emmi-államtitkár coming-outja után pár órával az erőforrási minisztérium másik államtitkára rögtön kiadott egy közleményt, no, nem arról, hogy helyes-e vagy helytelen kollégája nevelési praxisa, hanem arról, hogy jövőre mennyi rengeteg milliárd forintot költ majd a kormány a közoktatásra: minden gyereknek vesznek két iskolabuszt, egy űrhajót és száz darab golyós számológépet. Akkora havaj lesz itt iskolás gyereknek lenni; meg sem érdemlitek, büdös kölykök, hogy a kormány ennyit törje magát értetek. Mondhatni, lehazudta a csillagokat is az égről.

Nos, Dr. Szabó ez elől a hazugságcunami elől menti – még a jó híre árán is – a gyerekeit. Mondhatnánk azt is rá: a hős anya.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.