A falunapokon jelentős művészek lépnek fel, ki szórakoztató műsort ad, ki hangversenyt. Ráadásul a falunapokon nem csupán a miniszterek szavaiból ismerhetjük meg hagyományainkat, de kézművesek és mindenféle ínyesmesterek is megismertetnek bennünket hagyományos szokásainkkal, ruháinkkal, szerszámainkkal, ételeinkkel. Alább ezekből nyújtunk át egy csokorra valót, de előbb térjünk ki arra is, hogy miért épp most ismerjük be, hogy a falunap a magyar kultúra bástyája. Nos, annak is jó oka van: hazánk szűk másfél hét alatt szerencsésen és épségben túljutott két legnagyobb, valóban monstruózus falunapi rendezvényén, az ún. Kurultájon, illetve a székesfőváros augusztus 20-i ünnepségsorozatán. S ne legyünk igazságtalanok, a kisebb falunapi rendezvények, fesztiválok is jól teljesítettek, noha a sajtó ezek közül csak a szürkemarhanapok és a lecsófesztivál eseményeivel foglalkozott behatóbban.
Nézzük tehát az elmúlt napok sűrű eseményeit. Itt volt mindjárt a szürkemarha-fesztivál Harsányban! Ahol rögtön egy régi szép hagyományt elevenített fel Nagy István mezőgazdasági miniszter, jelesül a marháskodást, közelebbről a szürkemarháskodást, amikor azt találta mondani, hogy a szürkemarha „megtestesíti mindazt, ami a magyarokat jellemzi”. Lám, milyen gyorsan fejlődik a tudomány, nemrégiben Fazekas Sándor még mindezt a karcagi birkapörköltben vélte felfedezni, természetesen a karcagi birkapörkölt-fesztiválon, de az idő meghaladta őt, s kockára vágott birkáit is. Miután tehát megtudhattuk, hogy a magyar ember egy megtestesült marha, és még szürke is, már csak Kövér házelnök úr eligazító szavaira volt szükségünk, aki azt mondta a Kurultájon (Kurultájott?), hogy a magyar néplélek Keleten sarjadt (arra nem tért ki, hogy konkrétan egy szürkemarhában-e, de ez nem is olyan fontos), ezért a jövőben „az állam és a tudományosság adófizetők pénzéből működő intézményei ne gátolják, hanem segítsék a 21. századi magyar kulturális önrendelkezést”. Ami azért is jó, mert „a Kurultáj a magyar kulturális önrendelkezési igény kinyilvánításának legnépesebb fóruma”. Tudósok, figyelem, nem pampogni az elvont pénzek miatt, hanem kutatni szépen a hátrafelé nyilazást, amiről ugyancsak szép szavakkal emlékezett meg ugyanitt ugyanő. Aki tehát az MTA jövőjéért aggódott, mostantól felhagyhat a sipákolással.
Azon a héten még egy lecsófesztivált is rendeztek, de ott nem szólalt fel állami vezető, ott bicskáztak a kultúr előtt, s meghalt egy ember. Nyilván nem ez a jellemző, évente ha egy-két ilyen elszigetelt eset fordul elő. Mindazonáltal vannak bicskanapok is, tavaly tartották a tizediket, boldogult Aradszky László fellépésével.
Augusztus 20-a is fent részletezett hagyományok jegyében telt a fővárosban, ahol ünnepi beszédében Áder János köztársasági elnök ellentmondani látszott az agrártárca vezetőjének, ugyanis ő nem a szürkeségben látja a magyar jövő zálogát, épp ellenkezőleg, azt mondja Máraival, hogy „nincs módunk középszerűnek lenni”. Most, hogy ezt hogy értette Magyarország színes egyéniségként megismert elnöke, azon éppen el lehetne gondolkodni, remélhetőleg nem úgy, hogy még középszerűnek sincs módunk lenni. S az is kérdéses, ő ebből személyében mit testesít meg, ha egyszer nem a szürkemarhát. A kulturális vonulata is érthetően a fővárosi rendezvénynek volt a legerősebb, akkora koncertet adott például a Tankcsapda együttes a Gellért-szobor alá felhúzott gigantikus színpadon, hogy még a forgalmat is le kellett állítani miatta, minden irányban, és persze jó előre. Hasonló jó hír, hogy a hagyományaink is megkapták, ami jár nekik, a hagyománytiszteletből háromszor is felavatott Várkert Bazár előtt egy bazársor húzódott, ahol hagyományos élelmiszereinket kínálták az árusok, egy felszámolás alatt álló cég például zsírban sült lisztes reszelt burgonyával, hagyományos nevén tócsnival kedveskedett a hagyományok egybegyűlt híveinek, írd és mondd: alig ötezer forintért. Ahogy fent, úgy lent is tehát, de minden bajra van orvosság, s van természetesen tócsnifesztivál is, Biriben tartják: ott lehet csak nagyot keresni.
