A szerk.

Az alvilág álvilága

A szerk.

Orbán Viktor az elmúlt napokat Kirgizisztánban töltötte, ahol is megtekintette a Nomád Világjátékok ünnepélyes megnyitóját (így a nomádnak beöltözött magyar küldöttség bevonulását is, később ő maga is beállt közéjük), és remélhetőleg jól szórakozott a férfipróbáló sporteseményeken (lovaglás, íjászat, levágott kecskefejjel focizás lóhátról).

Orbán Viktor ezek után részt vett a türk nyelvű népek együttműködési tanácsában a tagországok állam- és kormányfőinek találkozóján is. A szívélyes légkörű baráti tanácskozáson részt vett Erdoğan török elnök, valamint a sztánok államfői, az üzbég Mirzijojev, a kazah Nazarbajev, a kirgiz Zseenbekov és Orbán nagy cimborája, az azeri Ilham Alijev. Mindegyikük kipróbált diktátor, és vagy ők, vagy közvetlen hivatali elődeik (mint az üzbég Karimov, akinek a halála után különösebb zökkenők nélkül vette át a hatalmat Mirzijojev) a szovjet idők zavaros félmúltjával a hátuk mögött váltak nemzetük vezetőjévé. Alijevről emlékezzünk meg külön is: ő az, aki leboltolta Orbánnal Ramil Safarov, a baltás gyilkos 2012-es kiadatását, és szabadon bocsátását. Safarov egy NATO-program keretében tartózkodott Budapesten, ahol baltával lemészárolta alvó örmény katonatársát (a maga részéről így járulva hozzá az azeri–örmény konfliktus mielőbbi rendezéséhez), amiért a magyar igazságszolgáltatás példásan (és jogszerűen) megbüntette. Sokáig úgy tűnt, Alijev simán átverte a magyarokat (semmiféle nagy üzlet nem köttetett Azerbajdzsánnal a kiadatásért cserébe). Csakhogy az évek során lassan kiderült: Safarovról a döntést egy személyben – a komplett külügy, így Martonyi János miniszter megkerülésével – Orbán Viktor hozta meg, és közvetlenül a kiadatás után egy magyarországi bankszámlán landolt hétmillió dollár, ami aztán fel is szívódott onnan (az MKB-ból egyéb­iránt, amely azóta már Mészáros Lőrinc „közelébe” került). Ez a sok egybeesés a véletlen műve volt, nyilván, de azóta se bírjuk kiverni a fejükből, hogy Magyarország becsületét igen olcsón adták el.

A hétfői össztürk tanácskozáson fölszólalt Orbán Viktor is, és a Nyugat hanyatlásáról, valamint a Kelet (beleértve természetesen a sztánokat) fölemelkedéséről szóló hadova mellett ezt mondta: „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban.” A legmagasabb helyről tudhattuk meg azt is, hogy a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, és a hun-türk eredet talaján állnak.

Ahelyett, hogy ide citálnánk a történettudomány, a nyelvészet vonatkozó, és máig érvényes eredményeit (megtette ezt nemrég az Akadémia), inkább két már elhunyt kiváló történész kifakadását bányásszuk elő a közelmúltból. Engel Pál (1938–2001) és Kosáry Domokos (1913–2007) világlátásukban, vállalt értékrendjükben klasszikusan konzervatív polgárok voltak, és éppen ezért a jelenkori magyar politikai jobboldalon tenyésző morális és mentális romlottságot mélységes undorral és megvetéssel szemlélték. Azt a jelenséget például, amelyet hétfőn immár a nemzet első szája legitimált, más-más időpontban jellemezték, véleményük mégis tökéletesen egybecsengett: ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni, ott a tudomány véget ér, és ami ezen túl van, az a szellemi és politikai alvilág. A valóság, a tények negligálása, az öncsaló, önigazoló álomvilágba menekülés, a ráció kiiktatása, a múlt – és éppen ezért: a jelen, a jövő – elárulása és feladása. Engel Pál nem sokkal a halála előtt egy keserű írásában megjegyezte: elgondolkodtató, hogy ő és a hozzá hasonló polgárok politikailag egyre inkább azon az oldalon találják magukat, amelyet az „igaz” jobboldalon „liberálbolseviknak” szokás nevezni – miközben mind a baloldaltól, mind a liberálisoktól egy világ választja el őket. Egy világ – de nem szakadék, mint a politikai és szellemi alvilágtól. A politikai alvilág mentalitása ugyanis a csőcselék mentalitása. „Talán segít a dolgok megértésében egy fontos tétel, amely ötven év alatt feledésbe merült: az, hogy a csőcselék nem társadalmi, hanem erkölcsi kategória. Nem társadalmi réteget jelöl, hanem emberek – helyesebben: emberi lények – meghatározott csoportját, amelyben minden társadalmi osztály mindig képviselve volt, van és lesz” – tette hozzá.

Logikus hát, hogy előbb-utóbb össze kellett érnie a hun–türk–magyar kontinuitás vállalásának és a legsötétebb diktatúrákkal seftelő NER-elitnek. Annak a társadalmi csoportnak, amely céljai eléréséhez, ha kell, a focihuligánok bevetésétől, a nyílt fenyegetéstől, különböző szakmák tagjainak listázásától, az alapvető emberi jogok korlátozásától, a társadalom és a gazdasági élet írott és íratlan normái­nak nyílt áthágásától sem riad vissza. „Mi vagy ők” – harsogta a Fidesz már a 90-es évek közepétől, mindenkitől egyértelmű állásfoglalást követelve, mondván, hogy „vagy velünk, vagy ellenünk”. Nos, igazuk lett: mi vagy ők. Mi, a másik ember méltóságát és a közös éle­tünket szabályozó törvényeket tiszteletben tartó bal- és jobboldaliak, centristák, liberálisok, konzervatívok. És ők: a NER. A politikai és szellemi alvilág.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?