A szerk.

Az alvilág álvilága

A szerk.

Orbán Viktor az elmúlt napokat Kirgizisztánban töltötte, ahol is megtekintette a Nomád Világjátékok ünnepélyes megnyitóját (így a nomádnak beöltözött magyar küldöttség bevonulását is, később ő maga is beállt közéjük), és remélhetőleg jól szórakozott a férfipróbáló sporteseményeken (lovaglás, íjászat, levágott kecskefejjel focizás lóhátról).

Orbán Viktor ezek után részt vett a türk nyelvű népek együttműködési tanácsában a tagországok állam- és kormányfőinek találkozóján is. A szívélyes légkörű baráti tanácskozáson részt vett Erdoğan török elnök, valamint a sztánok államfői, az üzbég Mirzijojev, a kazah Nazarbajev, a kirgiz Zseenbekov és Orbán nagy cimborája, az azeri Ilham Alijev. Mindegyikük kipróbált diktátor, és vagy ők, vagy közvetlen hivatali elődeik (mint az üzbég Karimov, akinek a halála után különösebb zökkenők nélkül vette át a hatalmat Mirzijojev) a szovjet idők zavaros félmúltjával a hátuk mögött váltak nemzetük vezetőjévé. Alijevről emlékezzünk meg külön is: ő az, aki leboltolta Orbánnal Ramil Safarov, a baltás gyilkos 2012-es kiadatását, és szabadon bocsátását. Safarov egy NATO-program keretében tartózkodott Budapesten, ahol baltával lemészárolta alvó örmény katonatársát (a maga részéről így járulva hozzá az azeri–örmény konfliktus mielőbbi rendezéséhez), amiért a magyar igazságszolgáltatás példásan (és jogszerűen) megbüntette. Sokáig úgy tűnt, Alijev simán átverte a magyarokat (semmiféle nagy üzlet nem köttetett Azerbajdzsánnal a kiadatásért cserébe). Csakhogy az évek során lassan kiderült: Safarovról a döntést egy személyben – a komplett külügy, így Martonyi János miniszter megkerülésével – Orbán Viktor hozta meg, és közvetlenül a kiadatás után egy magyarországi bankszámlán landolt hétmillió dollár, ami aztán fel is szívódott onnan (az MKB-ból egyéb­iránt, amely azóta már Mészáros Lőrinc „közelébe” került). Ez a sok egybeesés a véletlen műve volt, nyilván, de azóta se bírjuk kiverni a fejükből, hogy Magyarország becsületét igen olcsón adták el.

A hétfői össztürk tanácskozáson fölszólalt Orbán Viktor is, és a Nyugat hanyatlásáról, valamint a Kelet (beleértve természetesen a sztánokat) fölemelkedéséről szóló hadova mellett ezt mondta: „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban.” A legmagasabb helyről tudhattuk meg azt is, hogy a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, és a hun-türk eredet talaján állnak.

Ahelyett, hogy ide citálnánk a történettudomány, a nyelvészet vonatkozó, és máig érvényes eredményeit (megtette ezt nemrég az Akadémia), inkább két már elhunyt kiváló történész kifakadását bányásszuk elő a közelmúltból. Engel Pál (1938–2001) és Kosáry Domokos (1913–2007) világlátásukban, vállalt értékrendjükben klasszikusan konzervatív polgárok voltak, és éppen ezért a jelenkori magyar politikai jobboldalon tenyésző morális és mentális romlottságot mélységes undorral és megvetéssel szemlélték. Azt a jelenséget például, amelyet hétfőn immár a nemzet első szája legitimált, más-más időpontban jellemezték, véleményük mégis tökéletesen egybecsengett: ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni, ott a tudomány véget ér, és ami ezen túl van, az a szellemi és politikai alvilág. A valóság, a tények negligálása, az öncsaló, önigazoló álomvilágba menekülés, a ráció kiiktatása, a múlt – és éppen ezért: a jelen, a jövő – elárulása és feladása. Engel Pál nem sokkal a halála előtt egy keserű írásában megjegyezte: elgondolkodtató, hogy ő és a hozzá hasonló polgárok politikailag egyre inkább azon az oldalon találják magukat, amelyet az „igaz” jobboldalon „liberálbolseviknak” szokás nevezni – miközben mind a baloldaltól, mind a liberálisoktól egy világ választja el őket. Egy világ – de nem szakadék, mint a politikai és szellemi alvilágtól. A politikai alvilág mentalitása ugyanis a csőcselék mentalitása. „Talán segít a dolgok megértésében egy fontos tétel, amely ötven év alatt feledésbe merült: az, hogy a csőcselék nem társadalmi, hanem erkölcsi kategória. Nem társadalmi réteget jelöl, hanem emberek – helyesebben: emberi lények – meghatározott csoportját, amelyben minden társadalmi osztály mindig képviselve volt, van és lesz” – tette hozzá.

Logikus hát, hogy előbb-utóbb össze kellett érnie a hun–türk–magyar kontinuitás vállalásának és a legsötétebb diktatúrákkal seftelő NER-elitnek. Annak a társadalmi csoportnak, amely céljai eléréséhez, ha kell, a focihuligánok bevetésétől, a nyílt fenyegetéstől, különböző szakmák tagjainak listázásától, az alapvető emberi jogok korlátozásától, a társadalom és a gazdasági élet írott és íratlan normái­nak nyílt áthágásától sem riad vissza. „Mi vagy ők” – harsogta a Fidesz már a 90-es évek közepétől, mindenkitől egyértelmű állásfoglalást követelve, mondván, hogy „vagy velünk, vagy ellenünk”. Nos, igazuk lett: mi vagy ők. Mi, a másik ember méltóságát és a közös éle­tünket szabályozó törvényeket tiszteletben tartó bal- és jobboldaliak, centristák, liberálisok, konzervatívok. És ők: a NER. A politikai és szellemi alvilág.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.