A szerk.

A híres szerző

A szerk.

Demokratikus kapitalizmusunk fényes napjait éli, egymást érik a nagy horderejű fel- és bevásárlások, adások és vételek pörögnek zabolátlanul, befolyásolást garantáló részesedés tapos titokzatos tőkealap sarkára.

E tülekedések közös eleme, hogy vektoruk valamiképpen Orbán felé mutat. Mészáros Lőrinc és hitvese például, illetőleg vállalkozásaik meghatározó részesedést szereztek az MKB Bankban (melyet az ez iránt érdeklődő közönség Matolcsy György érdekkörében és életmunkásságának egyik mérföldköveként tartott számon). A 444.hu minapi felfedezései, jóslatai szerint ugyancsak Mészáros felé tartanak bizonyos médiavállalkozások is, melyek mindeddig más, és mindeddig megbízhatónak ítélt személyek kezén forogtak.

Ugyanakkor a miniszterelnöki vő épp Mészáros Lőrinc nem túl régen vásárolt ingatlanos cégében szerzett kisebb tulajdonrészt, mely tranzakció ugyancsak szöget üthet a ráérő szemlélő fejében. (Azt persze nem árt legalább magunk előtt tisztázni, hogy ez irányú kíváncsiságunk merőben elméleti-antropológiai, hisz’ az ütőképes ellenzék sajnálatos, és minden bizonnyal időleges hiánya okán a nagyszabású pénz- és vagyonmozgások politikai, urambocsá’ büntetőjogi következményeiről legfeljebb ábrándozni lehet.) Vajon ez a közkeletűen hatmilliárd forint értékűre becsült pakett csak egyfajta figyelmesség a Nemzet Első Családjának irányába? Babapénz, amivel az újabb nagy szerzések előtt álló Mészáros-konglomerátum a harmadik unokát köszönti?

Talán épp ez történt – de ha Simicska Lajos 2015-ös elbocsátásának oka az volt, hogy az egyablakos ügyintézést és a vagyon koncentrációját túlságosan kockázatosnak ítélte a legfőbb gazda, akkor most miért az újabb összevonások? És lehetséges-e egyáltalán egy ekkora és ennyiféle elemből álló vállalatbirodalmat egyetlen központból sikeresen irányítani? A Mészáros Lőrinchez kötődő vagyont szorgos újságírói feltárások után legalább 300 milliárd forintra szokás becsülni, agrárvállalkozástól kezdve vasútépítőn át különféle médiumokig van benne minden, szar, szappan, szalámi –vajon ki, minő menedzserfélisten tudná garantálni e hatalmas holding optimális működését, szolid jövedelmezőségét, s azt, hogy kezelői, felsőközép- és középszintű bizományosai ne lopjanak belőle túl sokat? (Éppenséggel nem egy gyanúba keveredett NER-lovagot láttunk lehanyatlani az elmúlt hetekben.) Eddig volt pénz, és még van is, de az uniós források hamarosan elapadhatnak, a piaci hitel is inkább ritkul és drágul; lehetséges-e, hogy az átalakítás már nem Mészáros szakértelméért és tulajdonosi, vigyázó szeméért kiált? És vajon nem ebben az összefüggésben célszerű-e értelmet találnunk a Tiborcz-cég legújabb vásárlásában – amely nem egyszeri, hanem az első alkalom volt, és a Mészáros-birodalom, az üzletrészek, osztalékok, vagyonelemek, álló- és forgóeszközök, munkavállalói állományok, hitelek, kintlévőségek és tartozások végeláthatatlan sora rövidesen megindul a BDPST Zrt. székhelye felé? Az elszabadult fantázia e ponton újabb, egyre elrugaszkodottabb és valószerűtlenebb kérdésekkel és kételyekkel támad. Minek a szerzés, ha a vagyon jótéteményeivel úgysem tud élni a valódi tulajdonosa? Netán több generációra tervez? Hányra? De marad-e addigra a portfólióból valami? És az országból? Lesz-e valaha elég?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)