A szerk.

Trumpedli elnök úrnak sűrű volt a múlt hete. Valójában nem is a múlt hétfőn, hanem az az előtti szombaton, a charlottesville-i gyilkosság napján kezdődött. Ekkor, vagyis szombaton hangzott el első, viszonylag semleges mondása a náci gyűlöletpartiról, és már az sem volt rendben.

A Momentum küldöttgyűlése a hírek szerint a minap azt a döntést hozta meg, hogy a párt egyedül vág neki a 2018-as országgyűlési választásoknak. Olyannyira, hogy nemcsak önálló listát állítanak (amit eddig is mondtak), de mind a 106 egyéni körzetben saját jelöltet indítanak (amit eddig nem mondtak ki egyértelműen). Sőt, arról is döntöttek, hogy döntésük végleges, vagyis még tárgyalni sem fognak más, a Fidesz ellenében induló pártokkal semmiféle együttműködésről, még koordinált jelöltállításról sem.

Már csak hármat kell aludnunk, s ismét miniszterelnök úr társaságában vághatunk neki a szokásos tűzijátéknak. Nem, egyelőre még nem a letöltött szabadság tiszteletére robbannak a főváros fölött a petárdák, s a vizes vébét sem játsszák újra, noha igény nyilván lenne rá.

Tombol a nyári szünet, kitört a kánikula, s a figyelem pillanatnyi lanyhulását a kormány arra használja fel, hogy csókosait ültesse a megüresedett iskolaigazgatói székek egyikébe-másikába, vagy simán csak megakadályozza a tőle független jelöltek újrázását.

Egy washingtoni székhelyű nonprofit cég fölmérése szerint Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a menedékkérőktől félnek a legjobban; jobban, mint a terrorizmustól, a globális fölmelegedéstől, a gazdasági válságtól vagy – hogy régióspecifikus problémát is említsünk – az orosz hegemón törekvésektől. (Mielőtt bárki prüszkölni kezdene, hogy aha, washingtoni: a kutatási eredményeit közzétevő, 2004-ben alakult Pew Research Center különböző közvélemény-, demográfiai, média- és más empirikus társadalomtudományi kutatásokat végez szerte a világban. Néhány anyagát – például az európai muszlimok körében végzett egyes kutatásait – lelkesen idézte a kormánypárti sajtó is, már amikor épp erősítették a Fidesz-propaganda lózungjait.)

A múlt pénteken meghalt egy 57 éves férfi Budapesten, a Népsziget környékén, rendőri igazoltatás közben. A rendőri intézkedés jogszerű és szakszerű volt – állítja a sajtó írásban feltett kérdésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Ebből az állításból aligha lehet másra következtetni, csak arra, hogy a véletlenek fatális egybeeséséről van szó, szerencsétlen flótásnak épp akkor ütött az órája, amikor rendőri intézkedés alá vonták. Meghalt volna akkor is, ha nincs épp intézkedés alá vonva. Sőt, az intézkedés olyannyira jogszerű és szakszerű volt, hogy a rendőrök még újraéleszteni is próbálták a férfit, feltehetően ugyancsak szakszerűen, de ez sem segített, sőt még a kiérkező mentők sem tudták megmenteni.

Boldogult Torgyán József a kilencvenes évek közepén, már a Bokros-csomag után, amikor a tőle megszokottnál is jobban belehergelte magát a hülyeségbe, egy országgyűlési fölszólalásában arról értekezett, hogy valamiért (a pontos indokolásra már nem emlékszünk) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének minimálbérért kellene dolgozni.

Opellel jöttek. Rekord volt vagy Kapitän, tudja ma már a fene, körbeállták a falusiak, alig tudtak kiszállni belőle.

Az a legszebb, amikor a Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor soros rendezvénye előtt azzal jön a sajtó nagy része, hogy na, milyen nagy bejelentést tesz majd ott Orbán Viktor?

A BKK online jegy- és bérletárusító platformjának két héttel ezelőtti debütálása óta jószerivel naponta kerül elő újabb és újabb bizonyíték arra, hogy az informatikai rendszer ezer sebből vérzik, és hogy nagy valószínűséggel legjobb esetben is félkész munkáról van itt szó.

Az a pár szó, amit Orbán a Benjamin Netanjahuval közös keddi fellépésén (sajtótájékoztatónak azért ne nevezzük) mondott a magyar állam felelősségéről a holokausztban, ha nem is volt túl sok, tartalmát tekintve többé-kevésbé rendben van. „…Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait.

A magunk részéről elég régen jártunk már a 8888. számú Italboltban (későbbi nevén: Mennyiségi borozó), de a nyakunkat tesszük rá, hogy ezt a történetet először H. Kovács Géza mesélte el a mondott műintézetben körülötte lábatlankodóknak.