Nem kell megijedni, hogy máris itt a vége, dehogy; a 2017. július 4-én Kassán megnyitott emlékév nem egy évig tart, olyat minden közönséges emlékév tudna, az Aranycsapat-emlékév elhúzódik egészen a delejes 2019-es évig, az épülő Puskás Ferenc Emlékstadion reménybeli átadásáig. Most, hogy Magyarország sajnálatos módon… ne kerteljünk, Andorra, Lettország, Svájc, a Feröer-szigetek és a Tavares felheccelte Portugália gyalázatos aknamunkájának köszönhetően nem szerepel az épp folyó labdarúgó-világbajnokságon, kiemelt fontossággal bír ez az önmagában is rekorder (hisz’ két évnél is hosszabb) emlékév. Például alkalmat ad szép ünnepi műsorral készülni „a 2018-as év kerek évfordulóira, Lóránt Gyula születésének 95., Lantos Mihály és Budai László születésének 90., az utóbbi halálának 35. és Bozsik József halálának 40. évfordulójára, valamint az Európa Kupa megnyerésére” – legyen ez utóbbi bármi is (alighanem gombfoci).
De természetesen nem ez a kicsit valóban hosszúkásnak tűnő emlékév legnagyobb haszna, hanem konkrétan az, hogy: vesszen Trianon!
Nem hiszik? Akkor hallgassák meg elindítójának, id. Lomnici Zoltánnak a vonatkozó közlését, amit a Pesti Srácok c. kormányzati falvédőről van szerencsénk átvenni a maga tökéletességében: „Nem kertelek. A Mátyás király-emlékév kezdeményezésem, illetve az Aranycsapat-emlékév kezdeményezésem hátterében az állt, […] hogy idén Erdély megszállásának, és a gyulafehérvári román egyesülés 100. évfordulója van, és a várható provokatív megnyilvánulásokkal szemben elegáns választ kell adnunk. Mátyás király személye és az Aranycsapat világraszóló sikerei erősíthetik a magyarsághoz tartozást, a nemzeti öntudatot. […] Úgy gondolom, hogy abban az országban, ahol az őshonos kisebbséget akasztással fenyegeti a miniszterelnök, és Európa közömbösen figyeli az eseményeket, akkor nekünk magyaroknak kell összefogni, és erősíteni a határon túli magyarokat.” Magyarország egykori főbírájának bátor kiállását csak emeli, hogy nevezett orgánum szerint ezek után valamilyen román portál főszerkesztő-helyettese ki akarta tiltatni őt Romániából, de nem sikerült neki.
Tehát Kassa (illetve a Felvidék) visszavétele mellett Aranycsapataink (a megjelenésünk napján már a hosszabbításban járó emlékévvel) Erdélyországért is hadat viselnek, ami szép és nemes dolog, és nagy valószínűséggel eredményes is lesz, így a Puskás Ferenc Főstadion megnyitóján már visszatérő nemzettestvéreinket is köszönthetjük: mindegyik kap egy focilabdát Lomnicitól vagy Szöllősi Györgytől. Hiába, változnak az idők, Horthy Miklós még fehér lovon vonult be Kincses Kolozsvárra, Orbán Viktor majd meggypiros dresszben, lazán dekázgatva.
Ám amíg eljön ez a szép momentum, addig is van mit ünnepelni, hisz’ nyakunkon a magyar történelem legkiemelkedőbb napjának hajszálpont 65. évfordulója! Igen, igen, november 25-éről beszélünk, amikor 1953-ban egy barátságos, tökéletesen tét nélküli focimeccsen legyőztük Angliát 6:3-ra. Dehogy volt az tét nélküli, ránk figyelt a világ szeme! Igaz, egy év sem telt el, s buktuk a világbajnokságot a 11 történelmi Merkel-előképpel felálló NSZK-val szemben, de ez mellékszál, a lényeg az, hogy „az ősz folyamán Pozsonyban, Komáromban, Dunaszerdahelyen és Rimaszombatban folytatódnak az emlékévhez kapcsolódó események. Az ünnepségsorozat kiemelkedő napja lesz jövő év november 25-e, az évszázad mérkőzésének 65. évfordulója.”
S ezen a ponton már nyugodtan abba lehet hagyni a röhögést, és el lehet kezdeni a zokogást. Mert ez az egész szánalmas szerencsétlenkedés azért van, mert ez a mai Magyarország vezetőjének az önképe, amit igyekvő kis szolgái úton-útfélen hangoztatnak is. „A nemzet történetének legszebb fejezete volt az Aranycsapat tevékenysége, mely egységbe kovácsolta az elszakított nemzettársakat is” – ez nem szimpla téboly, nem túlnyalás a gyagyás királynak, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett bűncselekmény. Hamisítás, csalás, egy ország történelmének tökéletes elhazudása, szemétre hajítása – s mint ilyen, kormányprogram is.
