A szerk.

Az a cudar Szeneczey!

A szerk.

Most akkor azt hagyjuk is, hogy Tarlós István már délután visszavonta, amit reggel mondott, mert nem is vonta, hisz nem is volt mit visszavonnia, mert a sajtó (tudjuk ám, melyik fele) hazudozott megint; olyasmit adtak a szájába, amit ő dehogyis, a világért sem. Nézzük csak tisztán, a maga pőreségében Budapest kétségkívül hanyatló korszakát taposó főpolgármesterének hétfő reggeli – tehát gondosan esemény utáni – kommunikációs hőstettét.

Nevezett főpolgármester hétfőn reggel az állami televízió legszolgaibb csatornáján (M1) beszélt arról, hogy ez már mennyire tűrhetetlen, és én nem hagyom… de mielőtt véletlenül mi is Tarlós szájába adnánk valamit, álljanak itt az ő szavai: „Ameddig én vagyok a főpolgármester, addig ilyen botrányos zűrzavar nem fordulhat elő a városban. Olyan rengeteg panasz érkezett ezekben a napokban a zajra, és olyan sok közterületet és olyan hosszú időre foglaltak el, hogy akármilyen sikeres ez a rendezvény, ilyet nem lehet a budapestiekkel csinálni.”

Tarlós István a Red Bull Air Race nevű, Budapest kellős közepén évente – közel kétmilliárdos (1,9) állami támogatással – megrendezett röpülős majomparádéról beszélt, melyhez három hétre lezártak, eltereltek egy rakás utat, legalább ilyen hosszan parkolási tilalmat rendeltek el, hosszú napokig alig is elviselhető zajjal és légszennyezéssel járt, de feltehetően közvetítette a Pilóták és Stewardessek nevű tévécsatorna csúsztatott élőben, mely közvetítés során a Pilóták és Stewardessek összes rajongója megbizonyosodhatott afelől, hogy milyen szép hely is Orbánia fővárosa. Tarlós István még azt is mondta ugyanott: „Magamhoz fogom vonni a jövőben, és ez ilyen formában nem történhet meg többet.” Nem, ha mondom, nem történhet… már tudniillik, ilyen formában. Más formában, az persze más kérdés. Engedjétek hozzám a repcsiket!

Tarlós közlésének a magva persze nem ez a – khm, (lég)csavaros eszűnek elképzelt – ígérgetés volt, hanem a szimpla mentegetőzés: hát tehetek én bármiről? Én csak egy szaros kis főpolgármester vagyok… Azt hiszik, számítok én valamit? Hát nem számítok. Oh, de megint a szájába adtunk valamit, idézzük pontosan: „Részemről a lojalitás és a barátság, de nem lenne baj, ha a tulajdonosi, gazdasági és közterület-hasznosítási bizottság elnöke a sajtó rendelkezésére állna, és nem a főpolgármesternek kellene nyilatkoznia egy olyan ügyben, amelyről csak később szerzett tudomást.” Vagy úgy – amikor már elmentek a repülők!

Innen is üdvözöljük a mondott bizottság – hitte volna a fene, fideszes – elnökét (dr. Láng Zsolt II. kerületi polgármestert), de azért ez elég rossz szöveg. Leginkább attól rossz, mert Tarlós úgy csinál, mintha teljesen hülye lenne. Pedig csupán a hallgatóit nézi annak.

Tarlós István 2010 októbere óta Budapest főpolgármestere. Azóta nyolcszor rendezték meg Budapest tök közepén a Repülő Cirkuszt. Minden egyes alkalommal pontosan ugyanekkora felhajtással, ugyanennyi utat, parkolót lezárva, s pontosan ugyanekkora zajjal és bűzzel is, s mindig ugyanakkora felháborodás fogadta a mindennapi életükben megerőszakoltak részéről. Erre jön ez az ember, s van bőr az arculatán azt mondani, hogy „ameddig én vagyok a főpolgármester, addig ilyen botrányos zűrzavar nem fordulhat elő a városban”. Eddig hol volt, főpolgármester úr? Eddig hogy az ördögben nem tűnt fel ez a „botrányos zűrzavar”? Füldugót rejtett tán el magas füleiben a gaz „tulajdonosi, gazdasági és közterület-hasznosítási bizottság elnöke”?

S lenne itt még ez a csekély, alig 90 százalékosnak mondható kis löket is, mellyel nem egész 13 milláért adott területfoglalási engedélyt a Red Bulloknak szeretett fővárosunk. Állj, erről aztán tényleg nem lehetett halvány gőze sem a főpolgármesternek, hiszen a helyettese zsírozta le a mondott bizottságban. Az a cudar Szeneczey! Látjuk is magunk előtt – a folyosón lopakodik, négykézláb eloson Tarlós irodája előtt, majd becsusszan a bizottság ajtaján (a költő szavaival: mint galambszar a szivarzsebbe), s kacsint: megint megvezetjük az Öreget, csinálja csak a zűrzavart pár üveggolyóért a szemét multi! Hacsak így nem!

De Tarlós hétfőn este még ezeket a marhaságokat is visszavonta, illetve a sajtóra kente: „Képtelenség, hogy Budapest főpolgármesterének, az egyik legrutinosabb sajtófőnökkel az oldalán vért kell izzadnia, hogy azt írják meg, amit mondott és ne mást.” Vajon mi történhetett fél nap alatt?

Reggel Tarlós bejelentkezett a fővárosiaknál, hogy lenne ő még egy kicsit főpolgármester, s e kandidációját pedig úgy tartotta legcélszerűbbnek eszközölni, hogy meghempergőzik a saját piszkában. Aztán délutánra kiderült, hogy nem a fővárosiaknál kell bejelentkezni a hivatalra, s akkor meghempergőzött még egyszer. Ehhez ért, ezt csinálja nyolc éve.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.

Elvárt igazodás

Tavaly novemberben derült ki, hogy a 2019 óta amúgy is mostoha sorsú, az MTA-ról korábban leválasztott kutatóhálózatot ismételten átalakítaná a kormány. A változások az MTA ingatlanvagyonát is érintenék, egy váratlan per azonban megakasztotta az ügymenetet.

Két-három mondat után megnyíltak

Jövő áprilisig még 3-4 országjárást is lebonyolíthat a Tisza Párt, a jelöltállítási folyamat pedig az idén le­zárulhat. Rengeteg támadásra és botránykeltésre számítanak, nyilván követnek el majd ők is hibákat, ezért is fontos a kapcsolat a független médiával.