A szerk.

Elhagyatva

A szerk.

Mennyi marad a Jobbikból, és a Fidesz mennyit fog ezen keresni?

Mennyi marad a Jobbikból, és a Fidesz mennyit fog ezen keresni?

Nem igényel különösebb borotvaészt belátni, hogy Orbánék tartottak a centrumba húzódó Jobbiktól, ezért is mozgattak meg nagy erőket Vona megsemmisítésére, majd a párt ellen is. A Fidesz-rémálom az lett volna, hogy a „néppárti” Jobbik kikanyarít egy darabot a 2014-es Fidesz-tábor bal feléből, és valahogy aztán összeállnak a baloldallal. A választás előtt mindenféle ellenőrizhetetlen pletykák keringtek arról, hogy ilyen meg olyan fideszesek így sms-eztek meg úgy üzentek ilyen meg olyan szociknak, hogy ha nem akarnak maguknak bajt, akkor kerüljék a barátkozást a Jobbikkal. Hogy emiatt-e, vagy másért, éppenséggel vezetőinek, netán magának Vona Gábornak a gyávasága miatt, de a Jobbik végül nem tett semmilyen gesztust a baloldal felé, nemhogy nem léptek vissza, meg nem „koordináltak”, de még csak nem is adták a szavazóik értésére, hogy lelkifurdalás nélkül szavazhatnak más, az övékénél esélyesebb nem fideszes jelöltre is. Az utóbb történtek, vagyis a Jobbik-grassroot legalább részleges visszaradikalizálódásának fényében ez akár jó intuícióról is tanúskodhatna, Vona mondhatná (most) azt, hogy hát, ezeknek, akik most sorra lépnek ki a pártból, mondhattam volna bármit. De ez utólagos okoskodás, ha a Fidesznek nincs kétharmada, ellenben van 100 és pár képviselője, az a Jobbik sikere (is) lett volna, és akkor aligha lázadnának most a „radikálisok”.

Vajon a frakció hány tagja és hány helyi szervezet, önkormányzati képviselő, megyei elnök, alapszervi tag áll át Toroczkaiékhoz? Napról napra nő a számuk – de még ha a kormánypárti sajtó lelkesedése kissé korainak tűnik is, a mérvadó az lehet, hogy az elnökválasztó küldöttgyűlésen Toroczkai a szavazatoknak majd’ felét kapta meg. A Jobbik kettészakad, és nagyjából két egyenlő félre esik szét – azzal, hogy a frakció a „reformisták” kezén marad. (Bár a kormánysajtó nagy erőkkel hinti a konkolyt: Toroczkaival már hírbe hozták, alappal vagy anélkül Volnert, Szávait, Apátit, a Vona-vonal fontos embereit is). Ez erősen emlékeztet arra, ahogyan jobboldali pártok – Orbán Viktor aktív közreműködésével – szét szoktak volt esni ebben az országban. A maradék Jobbiknak pedig nem lesz könnyű élete, itt van mindjárt az a 660 milliós büntetés, amit ki kéne fizetniük, aztán az állandó nyomás, a várható hatósági, ügyészségi zaklatások, a lejáratások és a rágalmak, amiket a különféle gyanús forrásokból dolgozó kormánysajtó preparál nekik, és már most a nyakukba zúdít. Lesz itt még más is muszlimbuzi, nem csak Vona – és ezt nehéz lesz négy éven át bírni, vagy legalább a jövő évi két választásig kitartani. (Vajon mennyi szolidaritásra számíthatnak az ellenzék többi pártja részéről azok, akik kitartanának?) És előbb-utóbb kell valamit mondaniuk arról is, hogy a centrumba húzódás kudarca, az elmúlt négy év zsákutcája után kik ők és mit akarnak, hogy mi a „néppárti” Jobbik, már elnézést a furcsa szóért, politikája. Ennél sokkal egyszerűbb lesz feladni az egészet, meghúzni magukat, eltűnni, betagozódni.

A szakadárok pedig már most megvannak a Fidesznek. Toroczkai és Morvai már április 8-a előtt az ő szekerüket tolta, viszonzásul Toroczkai erőfeszítései a párt szétszakítására és önálló politikai személyiségének kialakítására a kormánysajtó maradéktalan támogatását élvezik. És biztos ez után is jók lesznek valamire Orbánnak. Ha kell, ők lesznek a „szélsőség”, amihez képest a Fidesz ismét a „centrumban” mutathatja magát (a kuruc.info zökkenőmentesen zendített rá megint a cigányozásra meg a zsidózásra: de hát jóvá is kell tenni a néppárti elhajlásokat), és érdekes egybeesés az is, hogy Budaházy György ítéletét tizenkét év után épp most semmisítette meg a Kúria. (Toroczkai mozgalma Mi magunk néven indult el, ez az Ír Köztársasági Hadsereg politikai szárnyának, a Sinn Féin nevének a magyar fordítása. Csak nem arra gondoltak, hogy Budaházy lesz majd akkor az IRA?) De lehet velük barátkozni is, ha úgy adódik. A szovjet bon mot szerint a legjobb határ az, amelyiknek mindkét oldalán mi vagyunk: és azért pedig, hogy a Jobbik bő egymillió, három hónapja még erősen kormányváltást kívánó szavazójának nem maradt politikai képviselete, csak magukra vethetnek. Minek akartak kormányváltást?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.