A szerk.

Bögyörő és a Parnasszus

A szerk.

Magyarországon kultúrharc folyik.

Magyarországon kultúrharc folyik. Egyes menthetetlenül jóhiszemű értékelések szerint nagyobbrészt a jobboldalon, a NER kulturális frontokon rohangászó kisvitézei mindenféle ideológiai mintázatú álöltözetekben próbálnak helyet szerezni maguknak a pénztár körül, s olyan hülyeségekkel bombázzák egymást, hogy az operában nagy a buzulás, az irodalomban meg nagy a zsidulás, a tudósok meg ne kutassanak, hanem bólogassanak. A helyzet ebbéli értelmezése szerint a harcnak már áldozatai is vannak, Ókovácsot, Prőhlét ostromolják, Pálinkást már le is vették. Némileg aláássa e verziót Ókovács és Prőhle pozíciójának nagyfokú biztonsága, de az ördög nyilván nem alszik.

Kevésbé naiv elképzelések szerint jelenünk kultúrharca messze túlmutat ezen, s inkább valamiféle felélesztése a soha, még az utolsó népies eltávoztával sem nyugvó népies–urbánus ellentétnek, mely ugyebár a népben és nemzetben, illetve az alanyban és állítmányban gondolkodók közötti nézet-, illetőleg teljesítménykülönbségekben kulminált. E forgatókönyv hívei kedvvel emlegetik a Terror Háza valamelyik aligazgatójának szavakba öntött vágyakozását, miszerint legyünk mi a menők, a menők meg az unmenők, ám ehhez előbb is egy nagy batyu pénzre lenne szükségünk. De aztán megvalósítanánk! Ide a gubát, és hamarosan küldjük az írót, akit többen olvasnak majd a világban, mint Esterházyt, Nádast, Krasznahorkait együttvéve, s ugyancsak kisvártatva küldjük a filmrendezőt, aki Orgoványi kaland című eposzával nagyobb díjakat nyer, mint Jancsó, Tarr és Enyedi! Annyit sem mondunk, hogy fapapucs, s itt lesz a dirigens, aki mellett eltörpül bármelyik Fischer, de jóra fordul még Mohács is, Erdoğan fölajánlja a döntetlent, Kodály lenyomja Bartókot! Nos, a leg­őszintébb sajnálatunkra ki kell jelentenünk, hogy ma Magyarországon nem is ilyen természetű kultúrharc folyik, mert ez ugyanis, még ha csak hazudja is, de azzal az állítással próbálkozik, hogy akarna valamit… létrehozni. A nagy művet, amely a helyes pályára állítja a befogadói agyakat. Nos, akar itt a fene ilyet.

A mai Magyarországon olyan természetű kultúrharc folyik, mint amilyet talán csak a Lenin-fiúk műveltek, s a Négyek Bandája a kulturális forradalom farvizén, ha tetszenek emlékezni reájuk. Ma Magyarországon Bögyörőék intézik a kultúrharcot, akik piszokul nem akarnak semmit, mondjuk a zsebük igényszintjükhöz mért megtömésén kívül túl semmit, csak egyszerűen elpusztítani minden módon és minden eszközzel azokat, akik iránt mérhetetlen kisebbrendűségi komplexusaik felgerjesztik őket. Nem az a kérdés, hogy Bögyörő milyen költő volt, mielőtt Lenin-fiúnak állt (rossz, persze, na és), hanem az, hogy mit akar Bögyörő a hosszú ideje jutalomként megszerzett pozíciójából művelni. Ő pedig semmi mást nem akar, mint a magyar történelem korábbi bögyörői (mert nincs új a nap alatt, még Bögyörőből sem), mondjuk, ’39-ben, vagy ’52-ben. Kicsinálni mindenkit, aki különb nála, s az olyanból elég hosszú a sor.

Elvágni az útját morálisan, egzisztenciálisan, mindenhogyan, elvágni a torkát, nem is túl képletesen. Pusztuljon éhen, mert tehetségesebb, szebb, mert nem vett be a játékba, noha tudta, hogyha bevesz, akkor elgáncsolom nemcsak az ellenfeleket, de a csapattársaimat is, előbb ellopom, majd kiszúrom a labdát, tudta és mégsem vett be. Pusztuljon éhen, mert valaha nyáladzó szerelmes klapanciát írtam hozzá (milyen sorokkal, ó, borzalom), pusztuljon, mert én ilyen nyomorult vagyok, pusztuljon akkor is, ha ő is az, akkor is, ha nem. Az efféle kultúrharchoz nem kellenek érvek, nem kell irodalmi, zsurnalisztai vértezet, nem kell semmi, csak egy szaros állás a kormánylapnál. Meg orr és nyelv. Orr, hogy kiszagolja, ami már messziről bűzlik, hogy tudniillik erre, a vérivásra nagyon is mutatkozik igény odafent, ahol a forintokat osztogatják. S nyelv. Nyelv, a költők fegyvere – mert minden egyes ilyen gesztus, nekimenni és elhordani mindennek a különb embereket, az jól irányzott nyelvcsapás is, mindközönségesen seggnyalás. Dupla haszon: piti bosszú és sunyi törtetés a jutifaliért. Bögyörő ezért csinálja. Jó lenne halhatatlannak lenni, de az ő emeletéről ilyet még soha nem kerestek, hisz’ úgy kettővel alatta lakik a Sértő Kálmánéknak (ha már így benne ragadtunk a lírában), aztán még tőlük is milyen messze volt a Parnasszus.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”