A szerk.

A Vörös

A szerk.

Emlékeznek a Vörösre? Vagy a többiek, Ficsúr, Tuskó, Túró… megvannak? A Vörös ronda kis szeplős rohadék volt, verte szegényt az isten két kézzel, bizonyosan azt próbálta visszaadni, leverni bárkin, aki szembejött, amikor felvisított, hogy: „Könyörgöm, akasszuk föl!”

Komikus kis nyomorult volt ez a Vörös, a dumája is a maga komikus formájában vált szállóigévé, s ahogy egyre többször rikoltotta, úgy vált egyre ellenszenvesebbé, sajnálatra méltóból szánalmassá, szánalmasból megvetendővé. A nevét elfelejtettük, az arcát, a hangját soha nem fogjuk – nem kis részt a színészi oroszlánkörmét már gyerekként megmutató Harkányi Endrének köszönhetően. De legyen akármekkora színész is Harkányi, a „könyörgöm, akasszuk föl!”-t az előadásán túl mégiscsak a tartalma tette halhatatlanná. Hogy jön valaki, s abban leli örömét, ha viccesnek álcázott hangon, mégis hót komolyan belerivallja a közlevegőbe, hogy akasszunk.

Csóri csavargóbanda volt, csupa gyerek, akiken oda és vissza, s még párszor oda és vissza végigment a világháború, ma már nincsenek ilyenek, nincs olyan szituáció, amikor ilyesmi akár csak fel is merülhetne, béke van és filmművészet, aminek most itt adóztunk egyet, ideje is lapozni.

Mert sajnálatos módon nincs mindenütt béke, sőt van, ahol háború, éhínség, halál van, mely elől ezerszámra, milliószámra menekülnének gyerekek is. Az utóbbi napok híreiből villámgyorsan ismertté vált Aquarius nevű hajó például több mint 120 ilyen háború elől kísérők nélkül menekülő gyereket vett a fedélzetére, velük lett 600 főnyi utasa – csupa menekült (tisztán a pontosság miatt: 123 kísérő nélküli kiskorú, további 11 gyerek és 7 várandós nő a kimentett 629 ember közül). Aztán az SOS Mediterranée és az Orvosok Határok Nélkül hajóját az új olasz kormány illetékese egyszerűen nem engedte kikötni, menjetek Máltára, az közelebb van Afrikához, mint Olaszország, véget vetünk a „tengeri taxiztatásnak”. Tette ezt annak dacára, hogy az Aquarius az olasz parti őrség irányításával kimentett embereket vett fel, s annak dacára is, hogy a hajón fogyóban volt az ennivaló. Valletta is beintett simán, hagyják őt békén a hülye ötleteikkel az olaszok.

Minderre reakcióként két olyan dolog történt, ami a mi szűkös szempontjaink szerint is érdekes lehet. Az egyik az, hogy az új spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez gyakorlatilag azonmód jelezte, hogy befogadják a hajót, így az 30 órányi veszteglés után el is indulhatott Valencia kikötője felé. Sánchez kormánya a következőket közölte az eset kapcsán: „Kötelességünk segíteni egy humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében, és biztonságos kikötőt ajánlani ezeknek az embereknek, így teljesítve a nemzetközi jogi kötelezettségeket.”

A másik reakció némileg eltérő természetű ettől. Bár nem kérdezte senki, Magyarország külügyminisztere is azonmód lépett, telefont ragadott, s felhívta az eset olasz főszereplőjét, Matteo Salvini belügyminisztert. E hívás hírével pedig fullajtárját, Menczer Tamást – ezt kapják el: a tárca tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkárát – szalajtotta az MTI-hez. Aki nem is tétovázott világgá kürtölni, hogy a telefonbeszélgetés alkalmával „Szijjártó Péter elmondta, hogy a magyar kormány nagyra becsüli az új olasz kormány egyértelmű elkötelezettségét Európa és az európai emberek biztonságának helyreállítása mellett. Az olasz kormány legutóbbi döntéseivel egyértelműen bebizonyította, hogy Európa határait – köztük a tengeri határt – igenis meg lehet védeni, az embercsempészetnek pedig gátat lehet szabni.” Továbbá az olasz kormány húzásai „még inkább rávilágítanak a brüsszeli bevándorláspolitika alkalmatlanságára…” satöbbi, satöbbi. Ha hihetünk a kormány honlapjának (tegyünk ezúttal kivételt), Menczer arról egy vak hangot nem ejtett, hogy mit szólt mindehhez az olasz csávó. Tulajdonképpen nem is érdekes, alighanem arról lehet szó, hogy a főnök bepánikolt kissé, hogy az olaszok beleköpnek a levesébe, s nem ő lesz eztán a menekültek legfőbb ostora, a menekültek elleni harc kapitánya, ezért kiadta Szijjártónak, hogy simogassa meg a talján buksiját, afféle főnöki dicséret gyanánt, hogy tudja, ki dicsér és pirongat itt.

Apropó, főnök, ő csak annyit mondott az Aquarius kálváriája kapcsán, hogy: „Végre.” Nyilván rosszindulatú megfejtése szavainak, hogy a végre annyit tesz, végre visszahajtottak a tengerre 134 gyereket és 7 terhes nőt, végre jól elbántak a rohadék terroristapalántákkal, akiket a Soros küldött ránk – azaz Európára. Mert mi Európa vagyunk ám, mi vagyunk Európa. Valahol.

Tényleg, el is felejtettük a filmet, de annyira, hogy már nem is tudjuk, hogy miért citáltuk ide. Mindenesetre az úgy folytatódott, hogy a Vörös addig kajabálta, hogy könyörgöm, akasszuk föl, míg egyszer egy épp lerészegedő fiú rákontrázott, akasszuk! Aztán a gyerekek legbefolyásolhatóbbika is csatlakozott vékonyka hangján, akasszuk! Végül már majd’ az összes kölök ordította, hogy akasszuk! Kötél is került gyorsan a Somlay Artúr játszotta öreg nyakára, meg is feszült. Akkor érkezett Gábor Miklós, s két csárdás pofonnal lerendezte a Vöröst. Az akasztás elmaradt. De az csak egy film volt.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.