- kovácsy -

A "radikális klezmer" Detroitban született, jelenleg Berlinben élő vezérképviselőjének és zenekarának a nem feltétlenül hálás első délutáni sáv jutott. Sajnálhatják, akik csak később, az ismertebb nevekre érkeztek, hiszen a pénteki világzenei koncertsorozat legmarkánsabb személyiségének a fellépéséről maradtak le. A Jerzy Kosinski-regény, A festett madár kiközösített és elpusztított címadójáról elnevezett együttes többi tagja hiába játszott nagyszerűen a mikrofonokat díszítő nagy csőrű madármaszkok mögött, a figyelmet szinte minden pillanatban Daniel Kahn vonta magára lendületes mozgásával, magyarázataival, mimikájával, a szövegeket karakteresen értelmező-poentírozó hangsúlyaival és persze pusztító harmonikajátékával. Csak a ráadásban vette elő kicsi húros hangszerét, amit még pengetett egy kicsit, mintegy elköszönésképpen, mielőtt a tokjába tette.

Amennyiben hinni lehet a pakisztáni kormány közlésének, miszerint már húszmillió embernek kellett elmenekülnie otthonából az özönvíz méretű árvíz miatt, valóban igaz, hogy ez a természeti csapás több embert érint, mint az évtized legsúlyosabb katasztrófái, a 2005-ös indiai-óceáni cunami, valamint a 2005-ös kasmíri és a 2009-es haiti földrengés együttvéve. Ezek persze sokkal több halálos áldozatot követeltek: Pakisztánban eddig mintegy 1600 ember halt meg az árvíz által olykor teljesen megsemmisített településeken. A helyzet azonban egyelőre csak romlik: kezdődő kolerajárványról, hasmenésben szenvedők tízezreiről, sőt már éhen halt gyerekekről is szólnak a hírek. A napról napra változó ENSZ-, illetve kormányadatok a sürgősen élelemre szorulók millióiról szólnak, akiknek egy része szárazföldön megközelíthetetlen, miután a víz hidak tucatjait sodorta el. A segélyek helyszínre juttatása a gyors nemzetközi adakozás ellenére is nehézkesen halad, előfordul, hogy a szükséget szenvedők megtámadják és kifosztják a szállítmányokat.

Amennyiben hinni lehet a pakisztáni kormány közlésének, miszerint már húszmillió embernek kellett elmenekülnie otthonából az özönvíz méretű árvíz miatt, valóban igaz, hogy ez a természeti csapás több embert érint, mint az évtized legsúlyosabb katasztrófái, a 2005-ös indiai-óceáni cunami, valamint a 2005-ös kasmíri és a 2009-es haiti földrengés együttvéve. Ezek persze sokkal több halálos áldozatot követeltek: Pakisztánban eddig mintegy 1600 ember halt meg az árvíz által olykor teljesen megsemmisített településeken. A helyzet azonban egyelőre csak romlik: kezdődő kolerajárványról, hasmenésben szenvedők tízezreiről, sőt már éhen halt gyerekekről is szólnak a hírek. A napról napra változó ENSZ-, illetve kormányadatok a sürgősen élelemre szorulók millióiról szólnak, akiknek egy része szárazföldön megközelíthetetlen, miután a víz hidak tucatjait sodorta el. A segélyek helyszínre juttatása a gyors nemzetközi adakozás ellenére is nehézkesen halad, előfordul, hogy a szükséget szenvedők megtámadják és kifosztják a szállítmányokat.

A hétvégi turista Bécsnek inkább a k.u.k.-karakterét érzékeli, és persze irigy elismeréssel nyugtázza - például az új múzeumi negyedben - sikeres, nagyvilágias megújulását. Ezen a nyáron két kiállítás is látható a városban, amely a huszadik század világviszonylatban is különleges képződményét, a Vörös Bécset mutatja be. Persze a "boldog Ausztriának" szerencséje volt: 1955-ben kivonult az országból a Vörös Hadsereg, ami sok egyéb előny mellett azzal is járt, hogy a baloldal, a baloldaliság nem kapcsolódott össze egy mindenki által gyűlölt rendszerrel, és Bécs oldottan, görcsök nélkül tekinthet viszsza szociáldemokrata múltjára.

Július végén Venezuela megszakította diplomáciai kapcsolatait a szomszédos Kolumbiával, Hugo Chávez pedig már háborús veszélyről beszél, amerikai katonai törekvéseket sejtetve az esetleges konfliktus hátterében.

Miután az ugandai fővárosban a vébédöntő idején több mint hetven, étteremben vagy rögbiklubban meccset néző ember halt meg párhuzamos bombamerényletekben, a gyanú rögtön a szomáliai Harcoló Ifjak Mozgalmára, a röviden csak al-Sebabként emlegetett szervezetre terelődött.

"Bátorság, birtok, szabadság" - sorolja a polgári lét kellékeit a Békeházi Innocent néven az 1830-40-es években publikáló vörösberényi plébános, akinek Pesthez csak annyi köze van, hogy itt látogatta a papneveldét. Ha a bátorság fogalmát kiterjesztjük a vállalkozó szellemre is, máig érvényes meghatározást kapunk, amely ugyanakkor a kor viszonyainak megfelelően le is szűkíti a polgárok körét. Jól elkülönítette őket a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain állóktól, hogy hivatalosan, okirattal igazoltan is el kellett nyerniük a városi polgárjogot.

Az előző német államfő, Horst Köhler lemondása mindenkit váratlanul ért. Az immár második, egyben utolsó hivatali idejét töltő elnök népszerűsége töretlen volt még akkor is, ha egyes bírálói kevesellték a részéről azokat az elmélyülten kidolgozott beszédekben megnyilvánuló karakteres politikai, sőt erkölcsi állásfoglalásokat, amelyekkel az elődeinek általában sikerült felülemelkedniük a napi pártpolitikai választóvonalakon.

"Felhívtam az építészeti osztály vezetőjét, és azt mondtam neki, hogy a szecessziós stílust nem szeretem, és mivel igen gyakran a magyar stílus neve alatt a szecessziós stílussal találkozunk, az én ízlésemnek ezen szecessziós stílus nem felel meg, mert nekem is van jogom bizonyos ízléssel bírni.

Együtt váltak ismertté, feleség és férj, évtizedek óta társak. A kilencvenes években az Amaro Drom roma lapban dolgoztak együtt, a cigánytelepek életét, lakóit, ennek az életnek a méltatlan és önmagába zárt nyomorúságát, mögötte az emberek fájdalmait, kicsi és futó örömeit élték át és igyekeztek megértetni a külvilággal Más Világ című közös albumukkal és számos helyszínt megjárt kiállításukkal. Az-óta is együtt, de már szétágazó utakon haladnak, immár a bensőséges megörökítés, a riportfotózás magaslatain is túl: nem leképezik, egyre inkább átfogalmazzák, mondhatni, konstruálják a valóságot.

Az ember egyik lenyűgöző tulajdonsága, hogy hihetetlen mennyiségű találékonyságot, ötletet és odafigyelést hajlandó beleölni élvezeti cikkei előállításába. Itt van például a kávé: hosszadalmas, időt, fáradságot nem kímélő erőfeszítéseket tettünk az évszázadok során, míg az abesszin fennsíkokon a cserjerágcsálástól felélénkült kecskék örömét megirigyelve eljutottunk a kávé számtalan sűrűségű fokon, különböző keverék italok formájában történő élvezetéig. Ráadásul ezt az örömet hangulatos környezetet biztosító intézményekben (vö. kávéház, presszó), szemet gyönyörködtető kellékekkel fokoztuk az évszázadok során. Kifinomodás és dekadencia kéz a kézben járt, miközben eljutottunk a kávéfőző ibriktől a kávéautomatáig.