Január elsején csak a Gergely-naptár bevezetése, tehát a katolikus országokban 1582, de Angliában például csak 1752 óta kezdődik az év. Ez csillagászati megfontolások értelmében ésszerű, ám a természet éves körforgásához kapcsolódó tapasztalatok a tavaszi évkezdet mellett szólnak, hiszen micsoda baromság hóban-fagyban, metsző szélben új esztendőt indítani (vö. kemencesut). Nyilván már csak ezért sem ment egyszerűen az átszokás, és a tájékozott okostojások emiatt hülyíthették a tavaszi napéjegyenlőséget követően földhözragadtabb társaikat azzal, hogy csak most jött el az új év. Azok meg bolond módra elhitték, vidulni kezdtek. Talán innen ered az április elsejei bolondok napja a hülye viccekkel a kioldódott cipőfűzőtől az aratás előtt álló spagettimezőkig. Legalábbis ez az egyik a szokás gyökereit eddig eredménytelenül kereső ellenőriz(het)etlen feltevések közül, amelyek többsége valami pogány tavaszünnepet sejt a dolog mögött a nevében is a vidámságra, jókedvre utaló római Hilaria-ünnepkör mintájára (amely azonban sajnálatos módon csak március 28-ig tartott).