- kovácsy -

Indonéziát a tavalyi tüzek után most aszály gyötri, hetedszer elnök Szuharto, a világ Castro után második legrégebbi diktátora, néhány hónap alatt csak a negyedét éri a nemzeti valuta, zárnak be az exportdömping-nagyüzemek, a Valutaalap kíméletlen szigorításokat ír elő, ébredezik az etnikai gyűlölet. Ha volna élő ellenzék, ha volnának tömegmozgalmak, ez az ország volna a világ legnagyobb baja azóta, hogy nincs hidegháború.

Nem egészen két év után újra választásokat tartanak Indiában, szokás szerint több menetben. A nacionalista Indiai Néppárt két, zavargásokkal, merényletekkel súlyosbított választási nap után még reménykedik az abszolút többségben és a stabil kormányzás lehetőségében, de az első felmérések ezt nem támasztják alá. Valószínűbbnek látszik, hogy ha más felállásban is, de marad, ami volt, a hosszadalmas koalíciós egyezkedések és a bennük részt vevők kölcsönös zsarolásainak kiszolgáltatott, ingatag kormányok.

Ha lesz új Öböl-háború, ez valamikor február 22., a naganói téli olimpia befejezése és március vége, a mekkai zarándoklat kezdete közötti hetekre várható, de lapzártáig legalábbis nem tört ki. A hét évvel ezelőttihez képest némileg megfogyatkozott létszámú szövetségesek katonailag viszont már ezen a héten készen állnak a támadásra, és ha minden igaz, a csehek, lengyelek, románok társaságában így vagy úgy mi is ott leszünk.

Karácsony előtt az újabb kori történelem során első ízben szervezett munkanélküliek jelentek meg a francia utcákon, egyre-másra munkaügyi hivatalokat foglaltak el, aztán más középületeket is feldúltak a kormányzó szocialisták pártközpontjától kezdve a párizsi árutőzsdéig.

Abban sok meglepődni való nincs, hogy hónapok óta Délkelet-Ázsiát járja az egész pénzügyi világ, Valutaalap, bankvezérek, Soros György. Érdekesebb, hogy tizenkét napra a térségbe utazott William Cohen amerikai nemzetvédelmi miniszter is. A válság közvetlenül és elsősorban pénzügyi természetű ugyan, de áttételes hatásai kiszámíthatatlanok, mindenféle biztonságpolitikai vonzatokkal.

A forgatókönyv újra és újra ugyanaz. Szaddám Huszein megsérti az Öböl-háborút lezáró ENSZ-határozatok valamelyik pontját, mozgásba hozza a világpolitika katasztrófaelhárító gépezetét, konstatálja a gépezet nehézkességét és működési hibáit, elkönyvel néhány rakétatalálatot, majd kisomfordál a főcímekből, és fegyverkezik tovább. A világ pedig rosszul érzi magát az irakiak sanyarú sorsa miatt.

Kolumbiának évek óta semmi sem sikerül, és a mostani helyi választások esetében sikernek számít már az is, hogy a szavazás egyáltalán lezajlott, legalábbis a városokban. Az első becslések a parlamenti többséget alkotó liberálisok győzelmét sejtetik, ami a lakosság többsége szempontjából lényegében mindegy, legfeljebb a nagypolitikai pozícióharcban van jelentősége a jövő évi elnökválasztáshoz közeledve.

Agnes Gonxha Bojaxhiu, egy vallásos macedóniai albán család leánya 1928-ban, tizennyolc évesen Indiába érkezik, ahol európai rendjének öltözékét húsz évvel később kékkel szegélyezett fehér szárira váltja. 1950-ben a Vatikán húzódozását legyűrve új irgalmas kongregációt alapít, amely otthont nyújt Kalkutta nyomorultjainak, elhagyatottjainak és haldoklóinak. Az Irgalom Misszionáriusai ma mintegy négyezren mintegy hatszáz intézményben gondoskodnak azokról, akik magukról gondoskodni már képtelenek, a világ szinte valamennyi országában.

Miután vasárnap megkapta Khamenei ajatollah legfőbb vallási vezető ünnepélyes jóváhagyását, hétfőn letehette a hivatali esküt az iráni törvényhozás, a madzslisz előtt az Iszlám Köztársaság változásokra sóvárgó szavazói többsége által május végén megválasztott új államfője, Mohammed Khatami.

Ranariddh herceg, a kambodzsai miniszterelnökök miniszterelnökebbike alighanem túlcselezte magát, Hun Sen másodkormányfő viszont jól használta khmer, paraszti és kommunista eszét, vagyis Kambodzsa - legalábbis a fővárosa, Phnom Penh - egy hete lövöldözésbe, káoszba és fosztogatásba süllyedt, adományozói nem adományoznak, ezzel szemben hátha végre rend lesz, hogy az a rend kinek lesz jó, ez is egy kérdés, amit viszont Kambodzsában miért is tennének fel éppen most, és ha netán igen, kinek jutna eszébe, hogy a kérdező szándéka őszinte.

Franciaország, az idegenellenesség titkos európai élharcosa szereti a nagy felháborodásokat. Most, hogy már abszolút többséggel is kormányoz egy provence-i középvárosban a szélsőjobb Nemzeti Front, a párizsi balhúzású értelmiség újra tiltakozásra érettnek látja a helyzetet, és még megérhetjük, hogy a jobbközép kormányzat visszatáncol. Kérdés, mit ér majd az apró, bár jól mediatizált győzelem, ha a franciák egyre szélesedő kisebbsége hajlik a sunyi, kisszerű rasszizmusra.

Az ecuadori törvényhozás alkotmányosan nem teljesen aggálymentes körülmények között lecserélte a kőolaj, a banán és a Galapagos-gyík országának államfőjét. A poszton mostantól Fabian Alarcón parlamenti elnök bizonyíthat. A hadsereg mindvégig semlegességet tettetett, miközben valószínűleg a tisztikar döntötte el, hogy sok volt ez a fél év is Bucaram elnökből, aki politikai ellenfeleit kiváltképpen a nemi élet tárgykörében megfogalmazott feltevésekkel szerette szidalmazni, hogy aztán a választói orcákra rettentő gazdasági szigorral dermessze rá a vigyort.