A forgatókönyv újra és újra ugyanaz. Szaddám Huszein megsérti az Öböl-háborút lezáró ENSZ-határozatok valamelyik pontját, mozgásba hozza a világpolitika katasztrófaelhárító gépezetét, konstatálja a gépezet nehézkességét és működési hibáit, elkönyvel néhány rakétatalálatot, majd kisomfordál a főcímekből, és fegyverkezik tovább. A világ pedig rosszul érzi magát az irakiak sanyarú sorsa miatt.

A bagdadi vezér, akinek Hitler- vagy inkább Sztálin-szerűsége immár tudós akadémikus kutatások tárgya, ezúttal a nemzetközi ékverésnek egy viszonylag kevéssé szubtilis formájával próbálkozott. Az iraki tömegpusztító fegyverek felkutatásával foglalkozó nyolcvannégy fős ENSZ-különbizottság hat amerikai tagját távozásra szólította föl, mondván, hogy ezek mind kémek és gazemberek, Washington meg amúgy sem engedne a szankciókból, amíg ő él, hiába állna ott végül ő maga és országa egyetlen

nélkül. Nyomatékul hozzátette még azt is, hogy az amerikai gépek egy ideig szüneteltessék az ellenőrző berepüléseket, mert ha nem, kénytelen lesz lövetni őket. Hogy így lesz-e, napokon belül kiderülhet.

A különbizottság erre természetesen csak egyfélét léphetett: felfüggesztette a működését, és csak egy tucat emberét hagyta hátra a bagdadi ellenőrző központban.

A konfliktuselhárító gépezetről pedig nyugodt szívvel állapíthatta meg Szaddám, hogy már annyira sem a régi, mint tavaly vagy az 1993-as válság idején; hogy az 1991-es nagy Szaddám-ellenes nemzetközi szövetséget nem lehet újra összehozni. Washington egy esetleges fegyveres akció tervezésekor a Biztonsági Tanácsban tulajdonképpen csak a britek támogatásában lehet biztos. Õk azok, akik a mostani feszültség kirobbanása után csatlakoztak az amerikaiak haderő-átcsoportosítási manővereihez a térségben.

Kína az elmúlt hetek nagy nemzetközi porondra lépési offenzívája után igyekszik megmutatni az ENSZ-ben is, hogy nagyhatalmi szerepkört vizionál magának a világpolitikában. Oroszország az iraki tartozások majdani behajthatóságára spekulál, és - hasonlóan Franciaországhoz - ott akar lenni a rajtvonalnál, ha egyszer majd mégiscsak beindul a nagy iraki olajüzlet.

Az arab országok beavatkozásellenes nyilatkozatokkal vétették észre magukat, aminek a hátterében legalább két megfontolás állhat. Az egyik, hogy az izraeli-palesztin viszály mostani mélyrepülésekor különösen veszélyes lehet a konzervatív arab kormányok számára felsorakozni a Washingtonból vezényelt keményvonalas politika mögé, hiszen minden ilyen lépés csak a hazai fundamentalisták és radikálisok propagandájának játszana alá. (Jordániában az iszlamista ellenzék egyik vezetője máris dühödten függetlenségi háborút hirdetett Irak támogatására az Egyesült Államok ellen.)

A másik talán az a józan felismerés, hogy amennyiben egy fegyveres csapás túllép a demonstratív gesztus szintjén, és a rejtegetett iraki fegyverek megsemmisítésére irányul, ez életveszélyesen kiélezhetné a feszültséget, messze túl az 1991-es szinten. Arról nem is szólva, hogy a cél aligha érhető el, hiszen az ENSZ-különbizottság hat éve folyó ellenőrzései ellenére sem világos,

Szaddámnak.

A helyzet - akár enyhül, akár keményedik a következő napokban - elsősorban éppen emiatt súlyos. Az ENSZ-ellenőröknek meggyőződésük, hogy Szaddám vizsgálódásaiknak egy olyan pontján köpött a levesbe, amikor nagyon közel jártak valami titokhoz, amiről nem volna jó tudniuk. Átmeneti távozásuk természetesen lehetővé tette, hogy Irak átszervezze a rejtekhelyeit, és ők majd kezdhetik elölről a kutakodást.

Az iraki fegyverekkel kapcsolatos, közvetett bizonyítékok és feltevések mellett nyilván hírszerzési informá-ciókra és kiszivárogtatásokra is alapuló ismeretek meglehetősen hátborzongatók. Az ország birtokában lévő biológiai, vegyi és atomfegyverek az ilyen tömegpusztító eszközök előállításához szükséges alapanyagokkal együtt gyaníthatóan bőven elegendők lennének a Föld teljes lakosságának kiirtásához. Az iraki baktériumfegyver-program még az Öböl-háború előtt indult, és hogy a háború végeztével ezeket az anyagokat megsemmisítették, ezt csak Bagdad állítja, de ellenőrizni még senki sem tudta. Az ENSZ-ellenőrök azt gyanítják, hogy a mostani kiutasítási akciót éppen az váltotta ki, hogy jó nyomon indultak el a titokban rejtegetett biológiai fegyverek felderítésére, ami azért sem könnyű, mert ezekből az anyagokból emberek ezreinek kiirtásához elegendő mennyiség szállítható egy kabátzsebben.

A vegyi fegyverek közül a tokiói szektamerényletkor használt szarinnál tízszer hatékonyabb, VX nevű gáz gyanítható iraki készletei jelentik a legnagyobb veszélyt. Ez a gázvegyület évekig tárolható anélkül, hogy veszítene gyilkolóerejéből, ha két összetevőjét külön-külön őrzik, és csak a felhasználáskor egyesítik. Ami pedig az atomfegyverzetet illeti, lehet, hogy az Öböl-háború után, még a Nemzetközi Atomenergia Hivatal vizsgálódásai nyomán kivonták Irakból az egész hasadóanyag-készletet, a szakembergárda azonban megmaradt, és ki tudja, mennyi maradt meg a szükséges dokumentumokból, amelyek alapján rövid időn belül újra képes lenne az ország atombomba előállítására.

Szaddám Huszein politikájában a jelek szerint valóban meghatározó jelentősége van

de annyira nem tébolyult, hogy ne kalkulálna, ne mérlegelné lépései következményeit, ne ismerne mértéket. Ha nem így volna, nemcsak a kurdok ellen vetett volna be vegyi fegyvert, hanem a nemzetközi szövetség vagy Izrael ellen is az Öböl-háborúban. Most is tudja, hogy valahogy megússza majd. Még akkor is, ha - mint egy külföldi küldöttség tagjai előtt maga mondta - úgy érzi, egyszer majd vagy iraki tisztek, vagy amerikai bombák vetnek véget az életének. Hogy mi lesz az országával, az irakiakkal, ez eddig sem foglalkoztatta különösebben. Ezzel kapcsolatban rábízza a latolgatást a külvilágra.

- kovácsy -