Ha az irániak - némileg megnövekedett kételyekkel - reménykednek is benne, hogy a helyi viszonyokon és értelmezésen belül liberálisnak számító politikus lazít majd a klérussal és rajta keresztül egymással is összefonódó hatalmi ágak nyomasztó ideológiai, kulturális és hétköznapi szorításán, máris világos, hogy a külvilág, a Nyugat semmiképpen sem számíthat komolyabb változásokra. A beiktatás előtt néhány nappal Teheránban járt Asszad szíriai miniszterelnök, aki amúgy nem nagyon mozdul ki Damaszkuszból, a baráti Iránban is hét éve volt utoljára, Kuvait iraki megszállása után.
Külsőségek
A hasonlóan nagy alkalmat az új közel-keleti feszültség kínálta, és Asszad meg is kapta Teheránban a remélt erkölcsi támogatást Izraellel (továbbá - vélhetően - az új, erőteljesen szírellenesnek mondott kormányfő vezette Törökországgal) szemben. Khatami utolsó hivatali napjait töltő elődje és mentora, a centristának számító Rafszandzsani alaposan ráduplázott még Khameneire is, aki az egyetlen, Izraelnek ellenálló ország, Szíria támogatására biztatta a mohamedán államokat. Az államfő viszont egyenesen a "cionista rezsim rasszizmusáról" és az ezzel szembeni, fokozott ellenállás jogosságáról beszélt, utolsó államfői közszereplésével örökül hagyva mintegy ezt a külpolitikai vonalvezetést az utódra, akinek a környezetében továbbra is lesz politikai szerepe.
A másik öröklött külső ellentét az amerikai gazdasági embargó, és ebben a konfliktusban Khatami szerint is egyértelmű, hogy Washingtonnak van lépnivalója. A harmadik az Európai Unióval állítja szembe Iránt. Az EU-országok nagykövetei távoztak Teheránból, miután egy német bíróság áprilisban úgy ítélkezett, hogy legfelsőbb perzsa utasításra gyilkoltak meg öt éve egy berlini vendéglőben több iráni kurd ellenzékit. A teheráni diplomácia megpróbálta elérni, hogy Khatami beiktatására térjenek vissza a diplomaták, de ragaszkodott hozzá, hogy a német nagykövet érkezzen utoljára, amibe az európaiak tőlük szokatlan hajlíthatatlansággal nem mentek bele.
Kedvezőtlenebbnél kedvezőtlenebb előjelek, már ami a reménybeli változásokat illeti. És nincs ez másként a belső ügyekben sem, hiába a 69 százalékos győzelem, amelynek a súlyát hatalmasra fokozza, hogy a választáson a részvételi arány 88 százalékos volt, közel kétszer annyi, mint négy éve, amikor Rafszandzsanit újraválasztották.
Felépítmény
Alapvető probléma, hogy az Iszlám Köztársaság tényleges hatalmi rendszerét csak részben tükrözik a klasszikus köztársasági intézmények, amelyekre ráül a vallási vezetés, és amelynek a működését átszövik azok a testületek, amelyek az állam iszlám jellegét szolgálják és védik. Ott van az Õrzők Tanácsa, amely vallási megbízhatósági szempontból szűri a választott posztokra pályázókat, és ha már létezik, jóváhagyja - vagy nem - a törvényeket is. A Szakértői Gyűlés alkotmányt értelmez, egy további, lefordíthatatlan nevű testület az Õrzők és a törvényhozás közötti vitákban dönt, sőt maga is hoz törvényeket.
Mindezek a szervezetek a konzervatív establishment befolyása alatt állnak, és működésük lényege, hogy megakadályozzanak minden radikális politikai elmozdulást. Khatami természetesen nem vállalkozik, mert nem vállalkozhat a klérus kiszorítására a hatalomból, hiszen ő maga is vidéki ajatollah-gyerek, fekete turbánja arról vall, hogy Mohamed próféta leszármazottja, aki a hatvanas évek elején csatlakozott a khomeinista mozgalomhoz. Egyfajta mérsékelten vallásos baloldalhoz sorolják. Még az iszlám forradalom előtt egy hamburgi iszlám központot vezetett. A sah elüldözése után pár évvel a kultusztárca élére került, majd, tízévi miniszterkedés után, 1992-ben konzervatív nyomásra lemondott. Ezután a Nemzeti Könyvtár igazgatója és elnöki tanácsadó lett. Értelmiségi és művészkörök jó emlékezetükben őrzik mint viszonylag türelmes főcenzort, aki - például - külföldön is nézhetőnek minősülő, fesztiváldíjakat arató filmek elkészítésére bólintott rá.
Teljes remény
Független jelöltként indult, választási beszédében a jogállam szükségességét hirdette, és számos olyan kijelentést tett, amelyek azt sugallták, hogy enyhíteni próbál majd az iráni nők életét béklyózó korlátozásokon. Õk egyenlőséget keveset, szavazati jogot viszont élveznek, és jelentős szerepük volt Khatami győzelmében. Akárcsak a fiataloknak. A magas születési ráta miatt a hatvanmillió iráni háromnegyede harmincévesnél fiatalabb. És elegük van belőle, hogy kedvükre való képzést, munkát, gyakorlati perspektívákat nem kapnak, az életüket korlátozó előírásokból annál többet - viszont már 15 éves koruktól szavazhatnak.
Kormánya kijelölésében és a gazdaságpolitikában főként az korlátozza Khatamit, hogy politikai támogatói, a centristák és a baloldali erők gondolkodása két külön világ ezen a téren. Keveset lehet tudni gazdasági elgondolásairól, de az biztos, hogy a piaci orientáció fokozása nem lesz fontosabb a szociális szempontoknál. Világ-élvonalbeli kőolaj- és földgáztartalékai lehetővé teszik Irán számára, hogy ezt még a húsz százalék fölötti infláció és a tízszázalékos munkanélküliség mellett is megengedje magának.
- kovácsy -
