Bán Zoltán András

Meg kellene egyszer írni a Mámor történetét! - kiáltott fel egykor Nietzsche, és vele kiáltok én is, miközben a Fizetőpincér lecsapja az asztalra a harmadik fröccsömet. - Hogy létezik művészet, hogy létezik esztétikai cselekvés és látás, annak elengedhetetlen előfeltétele a Mámor.

Musil regénye köztudottan a 20. század szörnyetegei közé tartozik; sokkal többen tudnak róla, mint ahányan olvasták, és akik olvasták, feltehetően azok sem olvastak el belőle minden sort, bár egyes részeket akár tízszer is áttanulmányoztak - valami ilyesmit írt Roland Barthes a saját olvasói gyakorlatáról Proust-ciklusa esetében.

Úgy tűnik, manapság már egy irodalomtudományos monográfia szerzője is erős szükségét látja, hogy kezdőmondatának Esterházy-idézetet válasszon.

Az 1946-ban született francia történész könyve elején látszólag biztos kézzel húzza meg kutatási területének határait: "A pokol gondolat meszsze túlnő a keresztény tanítás keretein. Jóval a kereszténység előtt jelent meg, s annak visszaszorulása után is tovább él. Az egész emberiség tulajdona, hívőké és hitetleneké egyaránt.

A 200 éve Lipcsében született és 130 éve Velencében meghalt Richard Wagner művészete mára vitathatatlan alapérték lett, és a két város neve plasztikusan érzékeltetheti az utat, amelyet példátlan akaraterővel szinte kitaposott magának: Németországtól az európai és egyetemes elismertségig.

Ady, Kosztolányi, politika és paradigma

A Holmi júliusi számában három rendkívüli jelentőségű, 2003-2004-ben írt levelet olvashatunk, melyeket a 2008-ban meghalt operakritikus Petrovics Emilnek, az operaház akkori fő-zeneigazgatójának küldött, és amelyeket most hagyatékából publikálnak szerkesztőtársai.

"Egyszerűen, történeti szempontból mondom el a tényeket, és csak kismértékben keverem bele a magam ítéletét." Francis Bacon majdnem 500 éves szándéka akár Szőnyei Tamás ars poeticája is lehetne.