Pálos György

Velence a XV. század, vagyis a fénykora óta hanyatlik, a tengerre épült várost kíméletlenül pusztítja a természet, az emberi aktivitás, és amit ma úgy hívunk, globális felmelegedés.

A TV2 naponta jelentkező műsora kevert műfajú vállalkozás, maga a csatorna sem nevezi híradónak, egyszerűen csak Tényeknek, a hossza változó, valószínűleg a napi igények és egyéb, műsor-politikai megfontolások alapján alakul ki a 35-70 perc közötti végső forma. Általában egy, de gyakran két személy vezeti.

Az alábbiakban a Magyar Televízió egyes csatornája 2013. november 15-i esti Híradójának tartalmát ismertetem. A műsor 17 részre tagolt, a bejátszásokat a súgógépről olvasó, a nézők szemébe néző bemondó köti össze. A bemondó nem újságíró, feladata kizárólag az előre megírt szöveg tisztán artikulált felolvasása.

"Nagyon nehéz volt elhatározni, és most még nehezebb 'pontosan és röviden' leírni az okokat, amelyek arra késztetnek, hogy ne térjek vissza többé Magyarországra" - írta Herskó János közismert búcsúlevelében, 1970-ben.

Dorinne: A nagyságos asszonynak elviselhetetlen migrénje volt tegnapelőtt. Belázasodott. Orgon: És Tartuffe? (Petri György fordítása) A Tour de France utolsó napja emberemlékezet óta azonos koreográfia szerint zajlik. Elindul a mezőny vasárnap dél körül, kb. 150-180 km a penzum, az út gyakorlatilag lapos, s egészen a Champs-Élysées sugárútig nem történik semmi. Nem illik szökni, nem illik tempót diktálni, nem illik megkérdőjelezni a győztes teljesítményét, nem illik feltűnősködni, mert ennek az ordas, sokszor öldöklő médiaroadshow-nak is vannak íratlan szabályai. Például az is, hogy a televíziós közvetítés a győztesre fókuszál. Idén azonban a kamerák nem Alberto Contadort, a győztest fürkészték, hanem Lance Armstrongot, aki most csak a harmadik helyig jutott.

A Stockholmban és Budapesten élő Kossuth-díjas filmrendezővel, egykori stockholmi filmfőiskolai rektorral beszélgettünk a közelmúltban elhunyt Ingmar Bergmanról.

Az elmúlt héten Magyarországon médiaesemény szem- és fültanúi lehettünk. Megvalósult a plurális televíziózás szkeptikusainak nagy álma: az összes magyar, magát kicsit is közszolgálatinak feltüntetett csatorna ugyanazt adta. Hogy mit, azt nevezzük hipotetikusan műsornak.

Még leírni is szörnyûséges: Alfred Hitchcock ötvennél is több filmet rendezett, s noha a filmtörténet csak kb. egyharmadát tartja remekmûnek, az vesse rá az elsõ követ, aki ennél jobb statisztikát tud felmutatni. A most DVD-n megjelentek (17 film) szinte kivétel nélkül fontos részei az oeuvre-nek.

A TV 2 csatornán immáron hosszabb ideje jelentkezõ Napló a jelenkori Magyarország egyik legsikeresebb televíziós vállalkozása. A rendszeresen sugárzott mûsorok között a nézettségi mutatók alapján talán a legsikeresebb. Manapság, amikor televíziós társaság televíziós társaságnak a farkasa, s egymást múlják felül utánzásban a piacvezetõk, amikor mindenki egy és ugyanazon sávban kíván milliomosokat gyártani, mindenkit mindenkivel szembesíteni, szóval ebben a korban nem is értjük, miért nem próbálja meg senki klónozni a Naplót. Mûsorvezetõ, mint a pelyva, a téma az utcán hever, adásidõ is akadna. Hát akkor?

Vasárnap esténként láthatja a nagyérdemû a Magyar Televízió közéleti-politikai háttérmûsorát, amely a mûsorvezetõ személyétõl nem függetlenül szerényen csak a fenti címet viseli. Jelenleg nyári menetrend szerint készül az adás, azaz késõ estére csúszott a kezdés, tehát éppen hogy súrolja a fõmûsoridõt. Normál esetben ez annyit tesz, hogy a melegebb hónapokban kicsit lazábban készülhet a stáb, kisebb teher nyugszik a vállukon azáltal, hogy a magyar ember kánikulában kevesebbet tévézik, de vasárnap késõ este aztán végképp. Ezzel szemben az utóbbi két hét során az élet - mely köztudottan nagy dramaturg - ugyancsak besegített a szerkesztésbe és a nézettségi mutatók emelésébe, s tálcán kínálta a szenzációkat, a kormányfõ lemondását, illetve a magyar dobóatléták különös kalandjait Hellászban. Mivel mindkét témával sokat foglalkoznak a hozzáértõk, a magunk részérõl a megvalósítás mikéntjét tekintjük feladatunknak.

Hétfõ este, fõmûsoridõben, több-kevesebb rendszerességgel jelentkezik az M 1-en a T. A. mûsorvezetõ személyétõl nyilván nem függetlenül szerényen csak T Aktáknak nevezett produkció, melynek legutóbbi epizódja a halállal foglalkozott. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor nagy témába vágja a televíziós a videokameráját, akkor valamilyen ismeretlen belsõ vagy külsõ ingerforrás hatására kitör a mûsorkészítõbõl a poéta. Meglágyulnak és eléletlenednek a képek, az eget és a fák koronáit kutatja a kamera, egyszóval átlényegül az operatõr, a vágó is transzba esik, és különösen nagyszámú fel-le blendét, áttûnést, illetve lassítást mutat be, miközben lágy, zsigereinkre ható zene szól. Mi ebben a baj, kérdezné egy 12 éven aluli fiatalka nála jártasabb ismerõsétõl, de sajnos közeli hozzátartozójának már csak hûlt helyét leli, oly erõvel tört rá addigra a hányinger.

Tibi bácsi elintézi... címmel vasárnap délutánonként az egyesen új mûsorfolyamot indítottak el a közszolgálati televízió döntnökei. A vállalkozás egyébiránt annyiban tekinthetõ újnak, amennyiben egy újszülöttnek Tibi bácsi új. A régebbi évjáratú médiumfogyasztók emlékezhetnének még Dévényi Tibor egy korábbi próbálkozására, a Három kívánságra, bár igen tanácstalanok lennénk a tekintetben, hogy miért is tennék. De hagyjuk a múltat, s tekintsünk a jelenbe.