A TV 2 csatornán immáron hosszabb ideje jelentkező Napló a jelenkori Magyarország egyik legsikeresebb televíziós vállalkozása. A rendszeresen sugárzott műsorok között a nézettségi mutatók alapján talán a legsikeresebb. Manapság, amikor televíziós társaság televíziós társaságnak a farkasa, s egymást múlják felül utánzásban a piacvezetők, amikor mindenki egy és ugyanazon sávban kíván milliomosokat gyártani, mindenkit mindenkivel szembesíteni, szóval ebben a korban nem is értjük, miért nem próbálja meg senki klónozni a Naplót. Műsorvezető, mint a pelyva, a téma az utcán hever, adásidő is akadna. Hát akkor?
A Napló jó cím. Szerény és személyes. Naplója mindenkinek lehet, titkos vagy határidő. A napló nem hivatalos okirat, hirdetmény, inkább valaki(k)nek a feljegyzéseit, beírásait tartalmazza. Ennek némileg ellentmond az alcím: Mérlegen a valóság, mely az abszolútumok és a komolyság világába tolja át a hangsúlyt, ráadásul mérlegelve, azaz kiegyensúlyozva. Erre szokták azt mondani, hogy komplex üzenet.
A Napló elsősorban közéleti kérdésekkel foglalkozik, a politika csak annyiban kap szerepet, amennyiben megkerülhetetlen. Legutóbb például Zuschlag képviselő úr gyengécske betétszámával kapcsolatban lehetett mérlegelni a műsor alatt. Esemesileg. Ugyanis az adás élő, s a nézők élnek is az interaktivitás lehetőségével. Hogy miért jó bárkinek emelt díjas sms-t küldeni véleménynyilvánítás gyanánt, maradjon előttünk titok, az azonban nem meglepő, hogy a nézők óriási többsége, 85 százaléka elmarasztalta Z. urat, hiszen a Z. úrral kapcsolatban készült rövid összeállítás és a szerkesztői kommentár is ezt tette.
A műsor amúgy négy nagyobb blokkból állt, ebből kettő semleges, kettő pedig hazai pályához kötődött. Először a diszkóbalesetek és az ittas vezetés következményeiről kaptunk gyorsjelentést, egy személyes tragédián keresztül, majd következett az éppen újrainduló TV 2-s Megasztár egyes versenyzőiről készült összeállítás. Rég bevált gyakorlat a kereskedelmi médiumokban, hogy a műsorsugárzó összes programja a tetszés elnyerésén túl arra is hivatott, hogy előkészítse a terepet a többi műsorszámnak, azaz azok promójaként is funkcionáljon. Ebből az következik, hogy a műsorok
nem rivalizálnak
egymással, sokkal inkább vállvetve küzdenek a nézőkért. Így aztán valószínűleg mind a másnapi Mokka stábtagjai, mind a Havas Henrik- rajongók megkapták, ami nekik dukál, miután a 3. blokk a TV 2 újdonsült műsorvezetője kapcsán készült. Végül, de nem utoljára a híres szalkszentmártoni éttermi zenész, név szerint Béla került terítékre. Azzal a dögösen különleges tekintetével.
Az összeállításból is látszik, a banálisnak tűnő, imitt-amott kvázi- műsorelőzetesnek is beillő, erősen bulvár jellegű bejátszások nem tartoznak a földet a sarkából kifordító matériák közé, és mégis ott marasztalják hétről hétre azt a tengersok tévézőt. Elsősorban talán azért, mert a kb. 10-12 perces riportokban fellelhetők bizony, ne féljünk a megfogalmazástól, szakmai kvalitások. Egyrészt televíziós újságírásra emlékeztető pillanatoknak lehettünk szem- és fültanúi. Jók az operatőrök, a vágók és a riporter-újságírók. Az anyagok meg vannak szerkesztve, a narrációk jól vannak felépítve, és elkerülik azokat a primer közhelyeket és agyonlihegett hatásvadászatot, amelyektől az ember rögvest hányingert kap. Még a promógyanús bejátszások készítői sem dobták el az agyukat, s nem fakadtak azonnal sírva, amikor találkoztak egy-két TV 2-s "arccal". H. H. ledöbrögizése amúgy találó és szellemes, a saját erdejében terepjáró-bajnokságot szervező s azt rögvest megnyerő sokoldalú személyiséget ezután még azok sem zárták azonnal a szívükbe, akik minden sztárt szeretnek azonnal a szívükbe zárni. A megasztáros kiesett játékosok bemutatása szintén ziccertéma, de mivel a stáb felkeresett néhányat közülük eredeti környezetükben, lehetőségünk nyílt arra, hogy kicsit beljebb kerüljünk a történetbe. Különösen sikerült a "kőműves" Robit bemutató rész, például azáltal, hogy végig távolságtartóan kezelte az egyszemélyes rockzenekar front- és háttéremberét, és nem csinált belőle majmot, pedig a konyhai Love Reaction Show sokaknak megindította volna a fantáziáját. Az irónia és a távolságtartás amúgy végigkísérte az adást, muzsikás Béla pedig végképp csehes irányt szabott az eseményeknek. Sváby András egy közepesen fantáziátlan stúdióban fogadja a nézőket, a dizájnt valószínűleg a Nagyon modern tévéstúdiók című nemzetközi kiadványból rendelhették meg. S. A. műsorgazda és műsorvezető oldott hangnemben, zakóban, de nyakkendő nélkül, a színészi kelléktár szinte teljes nélkülözésével konferálta föl és le a bejátszásokat,
mondatai egyszerűek
és pontosak voltak. Se sztárkultusz, se álművészkedés. Minden olyan volt, amilyennek lennie kellett. Pontosnak és profinak. Műfajilag.
Mivel nem a komoly tényfeltárás a tét, nem a húsba vágó, ezért nyugtalanító társadalmi és politikai kérdések háttérmagazinja a Napló, nem is kérhetjük számon rajta mindazt, ami nincs benne. Ettől függetlenül persze elképzelhető lenne egy magára valamit is adó csatorna esetén egy olyan presztízsműsor megrendelése, amelyet a Naplóhoz hasonlóan profi és tehetséges újságírók közreműködésével készítenének jó színvonalon, az említetteknél ha lehet, még fontosabb szüzsékkel. Témában nyilván ott sem lenne hiány, hiszen az élet, életünk nem csak és kizárólag Bélákból, Megasztárokból és H. H.-ból áll.
Pálos György
Napló, TV 2, 2004. október 17.
