Legalábbis így értesülünk a napi hírekből, valamint Thomas Mann Halál Velencében című novellájából. Ám a gyanútlan látogató, aki megengedheti magának, hogy a belvárosban töltse az éjszakákat, s éppenséggel nincs benne szenvedélyes oknyomozó hajlam (hogy benézzen a díszletek mögé) mindebből nem sokat érzékel.
Venezia napjainkban esőben és napsütésben (főként ez utóbbiban) egyaránt vígan tündököl, s az agónia az örök pesszimisták legnagyobb bánatára még sokáig húzódhat. Ez a lassúság viszont kedvezhet a Biennálék szervezőinek és résztvevőinek, akik kétévente Velencébe sereglenek.
Kifelé menet önjelölt alkotó, hasát kidomborító terhes hölgy állta a tekintetünket, ruháján a következő felirat volt olvasható: ez a legjobb műalkotás. S ezzel nehéz is lenne vitatkozni.
 Fotó: Pálos György | |
MONDO CANE, alkotók: Jos de Gruyter és Harald Thys
A belga kiállításon életnagyságú figurákat látunk, akik a legszebb anderseni-mesebeli hagyományokat követve általános szorongást keltenek a látogatóban, bár valójában mind egyszerű és hétköznapi polgártársaink, legyenek ők pékek, zenészek, besúgók vagy elmeháborodottak (ez utóbbiakat pl. rácsok mögött láthatjuk)
 Fotó: Pálos György | |
Untitled, alkotó: Shilpa Gupta
Az indiai Shilpa Gupta folyamatos mozgó kertkapuját is, mely minden záródáskor leomlaszt valamennyit a szerkezetet tartó fal vakolatából. A kapuk és a falak, az elzárkózás, a szöges és egyéb kerítések amúgy is visszatérő motívumai a 2019-es Biennálénak.
 Fotó: Pálos György | |
Can’t help myself, alkotók: Sun Yuan és Peng Yu
A biennale egyik legprovokatívabb installációja Sun Yuan és Peng Yu vértócsát takarító, körbeforgó robotja, mely megállás nélkül dolgozik ugyan, ám amit egyik oldalon besöpör, az a másikon szétterül. S amikor már elege van ebből a sziszifuszi küzdelemből, vad táncra perdül, és vérrel fröcsköli tele a környezetét.
 Fotó: Pálos György | |
Jeffrey Shaw Waliczky Tamással a kiállítás installációjánál
A magyar pavilon kiállítása valójában Waliczky Tamás nemzetközi hírű média- és képzőművész legújabb munkáinak tárlata. A kiállítást Jeffrey Shaw, korunk egyik nagy hatású médiaművésze, kísérletezője, különböző művészeti központok alapítója, vezetője nyitotta meg. Beszédében kifejtette, milyen régóta követi és segíti is Waliczky Tamás munkásságát, valamint azt is, hogy ezek a kamerák ugyanabból az érdeklődésből születtek, mint saját alkotásai: vagyis abból, hogy milyen technikai lehetőségek állnak, állhatnak az új művészi megfogalmazás szolgálatában.
 Fotó: Pálos György | |
A finn pavilonban
Beleég retinánkba az a kép, amikor egy arab, tradicionális viseletű asszony az ablak előtt ülve hosszan kinéz a végtelen finn hómezőre.
 Fotó: Pálos György | |
Az orosz pavilonban
Az oroszoknál tradíció és modernitás ütközik, amikor éppen működik a kiállítás, és nincs áramszünet. Bibliai vonatkozású A tékozló fiú visszatérése körüli installáció (Alexander Sokurov filmrendező munkája), újkori, ám veretesnek ható, mintegy a középkorból kilépő szoboralakok figyelik a Bosch Pokoljának parafrázisát a háborúkról, mely mozgó számítógépes grafikán-filmen látható.
 Fotó: Pálos György | |
A Nordic pavilonban
A Nordic pavilon (mely 3 élő fa körbeépítésével jött létre) Időjárásjelentés című installációit jobbára 34 éves alkotók készítették, az emberiség és más élőlények együttélésének távlatairól. Ám az idei kurátori döntésekből sem lehet messzemenő következtetéseket levonni a trendekről, két éve mindkét pavilon kiállítói és alkotásai jelentősen különböztek a mostaniaktól.
 Fotó: Pálos György | |
A Velencei Bienáléról készült teljes riportunkat a friss Magyar Narancsban találja.
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
