Könyv

A szamuráj reggelije

Kazuo Ishiguro: Vigasztalanok; Klara és a Nap

  • Pálos György
  • 2021. július 28.

Kritika

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

A fúzió sokszor mintha pont az ételek ízét tenné tönkre anélkül, hogy igazi, új gasztronómiai élmény születne általa. Ishiguro, a japán származású brit író regényei egyszerre köthetők a japán, valamint a nyugati, angolszász kultúrá­hoz. S mindezt a nélkül éri el a szerző, hogy bármelyik identitását fel kellene adnia. Steven főkomornyik felejthetetlen alakja a Napok romjaiban híven követi a brit tradíciót, a feltétel nélküli, önfeláldozó, magas rangú szolgáét, ám világ­szem­lélete, munkafelfogása és hűség iránti elkötelezettsége kísértetiesen emlékeztet a busidó, a szamurájok íratlan szabályrendszerének elemeire.

Ishiguro 35 éves volt, amikor kiadták a 20. század egyik legfontosabb (brit) regényét, a The Remains of the Dayt (1989, amely utóbb a Napok romjai magyar címet kapta). Feszes szerkezet, finom irónia és pátoszmentesség – a könyv kíméletlen részletességgel vezeti be az olvasót a brit arisztokrácia kastélyparkjaiba, a főkomornyikok szigorú és önfeladó szolgálatába, az érzelmek, a szerelem, a családi kapcsolatok elfojtásába. A nagy mű sikere tehertétel lehetett: folytatható-e a jól bevált formula, a néhol minimalista elbeszélésmód, vagy a szerzőnek valami újat kell majd kitalálnia?

 

A koronázatlan király

Úgy tűnik, az író a kísérletezést választotta. Ám amennyire egyöntetű volt a Napok romjai sikere, annyira volt megosztó a következő műve, az 1995-ben kiadott The Unconsoled (Vigasztalanok, magyarul most először). Ishiguro itt mind terjedelmében, mind tematikájában a történetmesélés hatá­rait feszegeti. A „főhős”, a világhírű zongorista idegen városba érkezik, ahol nagy valószínűséggel koncertet ad a napokban, s egyéb társadalmi eseményeken is részt kellene vennie. A realistának induló történet az olvasót hamar a teljes elveszettség állapotába vezeti. A háromnapos vágta a Magyar kávéházból indul el (a magyar szálnak nincs jelentősége), a város szállodai inasai itt tartják rendszeres összejöveteleiket olyan szakmai kérdésekről, mint például hány bőröndöt cipelhet egyszerre egy magára valamit is adó inas. A hosszú utazástól kimerült mesélő, Mr. Ryder szeretne lepihenni, ám erre nem­igen lesz egyhamar lehetősége. Újabb és újabb múltbéli és a jelenben élő szereplők tűnnek fel, megjelenik egy hölgy is, Sophie, aki talán Mr. Ryder felesége, magával hozza Borist is, aki feltehetően a fiuk, bár erre sem kapunk egyértelmű választ. Mindenki arra számít ebben a városban, hogy Mr. Ryder megoldja szerteágazó gondjait. De Mr. Ryder, s vele együtt mi olvasók sem gyanítjuk, mit is kellene vagy lehetne tennie. Hömpölygő, kafkai álomregényt olvasunk, ahol könnyedén ugrunk teret és időt, s az egyetlen összekötő kapocs a jelenetek között az értetlenség, vagy annak az elfogadása. Mr. Ryder eleinte próbál racionálisan viszonyulni a zűrzavarhoz, ám minél aktívabban lép fel, annál nagyobb károkat okoz.

Kritikusai szemére vetik Ishigurónak, hogy kifinomult, ironikus stílusát ebben a regényben igen fekete, néhol vásári humor váltja fel, s ahogyan az álmoktól megszoktuk, nem kapunk magyarázatot az események többségére. Néhol valóban túlírt talán ez a könyv, különösen a második nap tűnhet itt-ott hosszúnak, ám a végére mégis összeáll a szorongató gondolat: gyomrunkban érezzük a főhős (főbalek?), s talán a magunk egzisztenciális magányosságát. A körülötte feltűnő „többiek” éreznek, gyűlölnek, szenvedélyesek, szerelmesek, iszákosak, csalódottak, ám Mr. Ryder, a kívül­álló, az érzelmi és intellektuális stabilitás koronázatlan királya, ott áll a forgatagban, s már csak abban bízhat az utolsó napon, hogy bár legfőbb ígéreteit nem tartotta be, mégis kap reggelit, ha máshol nem, akkor egy villamoson, miközben valahova utazik valamilyen célból egy valamilyen nevű városban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.