A kereskedelmi televíziózás legfőbb célja a szórakoztatás, a nézettség növelése és fenntartása, a konkurenciával zajló élet-halál harc megvívása, tehát hoszszas, a társadalmi folyamatokat mélyebben elemző blokkokra ne számítsunk - a Tények egy hoszszú lére eresztett baleseti, bűnügyi híradó, némi kül- és belpolitikai kitérővel.
Érdekesebbnél érdekesebb tűzesetek, vonatbalesetek, halálesetek, autókicsúszások váltakoznak, a külvilágról, esetleg komolyabb belső ügyeinkről csak akkor kapunk hírt, ha elkerülhetetlennek látszik. Az ukrajnai események jól illeszkednek e tematikába, a háborús krízis izgalmas téma, helikopterek repkednek, és katonák masíroznak nem is messzire - röviden. A külpolitika bonyolult dolog, összefüggéseket kell hozzá megértenünk, ezért inkább gyorsan ugrunk: jöhetnek a hazai tények. A vonatbalesetek, a méteres gödrök a földúton, az oszlopot kidöntő autós, az éjszaka kigyulladó ház, a nyíllal átlőtt, vidáman úszkáló vadkacsa és az űrfarsang Mosonmagyaróváron. A Tények egyik legérdekesebb ismertetőjele a politikai-társadalmi kérdések szinte teljes negligálása. A kormány a Tényekben minden pillanatban a helyén van, csak a közjóra figyel, a külkapcsolatok is fejlődnek, ahogyan a Wizzair is indít új járatokat Grúziába, amiről Szijjártó Péter ad számot sajtótájékoztatón.
A szerkesztés nem követi a hagyományos dramaturgiát, ahol a nagy hazai és nemzetközi témáktól a derűs kis színesek felé halad a cselekmény. A Tények, amikor már lankad a figyelem, új és még érdekesebb témákkal löki meg a műsort, a váratlan vágások és egymás mellé rendelések kelthetnek maximum asszociációs bázist.
A Tények Magyarországa szép és izgalmas ország, telis-tele gyönyörűséges népszokásokkal, busókkal, tavaszváró fiatalokkal, semmilyen társadalmi probléma nem foglalkoztatja a lakosságot, eltekintve az egyedi és elszigetelt bűnügyektől, amelyeket sajnos az egyelőre még közöttünk élő bűnözők követnek el. Gyilkosok, fémtolvajok, pedofilok járkálnak úton-útfélen, de a rendőrség szerencsére mindenkire lecsap.
Kedvelt eleme a tudósításoknak a stand-up, amikor a téma felelőse a helyszínről jelentkezik, az események forgatagából. Amikor pedofil tartotta rettegésben a 36-os busz utasait, a riport élményszerűen mutatja be rekonstrukcióban, milyen is egy buszbelső, egy mozgó jármű, egy ülés, ahol a pedofil is ülhetett, s az izgalmas riport végén maga a szerző is bejelentkezik, háttérben egy éppen a végállomáson várakozó busszal.
A stáb a kis színesekben teljesít a legjobban, a zsiráfborjú megszületése egy Monty Python-show-ban is megélne. Megtudjuk, hogy a zsiráfok szállását a gondozók bekamerázták, hogy nyomon kísérhessék a csöppség világrajövetelét, az anya és az újszülött is jól vannak, csak sajnos a pici még nem szopik. Valószínüleg a szereplők személyiségi jogainak tisztelete miatt nem láthatjuk a kipirosodott orcájú, pihegő, ám büszke anyukát, amint a kórházi ágyon keblére öleli a csöppséget. A Tények stábja ugyanis tényleg figyel a jogokra. Amikor például egy gyilkossági riportban a megkérdezett prostituált kérésének tesznek eleget, tényleg nem mutatják az arcát, helyette inkább a fenekét, közeliben, kétszer is visszavágva.
Időközönként a Tényekben élő beszélgetést is láthatunk, a műsorvezető ilyenkor csillogtathatja szakmai erényeit, hiszen nemcsak az előre megírt szöveget olvassa be, hanem tényleg kérdezhet is. Az egyik legfigyelemreméltóbb beszélgetés a Magyar Telekom külföldi vezérigazgatójával készült. A riport apropóját az adta, hogy a magyar kormány stratégiai megállapodást kötött a Magyar Telekommal a széles sávú internet fejlesztéséről. A 20 (!) perces élő beszélgetésből megtudjuk: a Magyar Telekom magyar marad, nem veszi meg a külföldi (német) Telekom, valamint arról is szó esik, hogy az internet mennyire fontos dolog. A jövő is csodálatos lehetőségeket rejteget, szinte hihetetlen, mennyi mindenre leszünk képesek, ha meglesz a széles sáv. A barátoknak szánt üzenetek mellett másra is használhatjuk, például mozgóképeket is lehet rajta továbbítani, a széles sáv még szélesebbre tárja a kapukat, lesz itt még 5, 6, de talán 7 G is nemsokára. Magáról a megállapodásról vagy bármilyen konkrétumról (hány kilométer kábelt fognak kihúzni az országban, mennyibe fog ez kerülni, ki fizeti a számlát, mi lesz a mobilhálózatokkal...) nem esik szó, nyilván túlságosan szakbarbár, követhetetlen lenne, általános társadalompolitikai kérdésekről annál inkább. Az internet még az oktatást is befolyásolhatja, halljuk megdöbbenve, meg talán még az egészségügyet is. Egy nagyvállalat vezetője hétköznap főműsoridőben ingyen promotálja sikeres együttműködését a magyar kormánnyal, szerényen jelezve közben, hogy szolgáltatásaik széles körűek. A stúdiókép is tökéletesen passzol az izgalmas beszélgetéshez, a hőskorszak adásainak legszebb pillanatait idézi, a két beszélgető kissé oldalra fordulva kinéz a két félközeliből, egymás között beszélgetnek, a két kép a megszólalókat követve váltogatja egymást, semmilyen bejátszás vagy egyéb újságírói tevékenység nem zavarja meg a diskurzust. A műsor ekkor valójában Nap-kelte update.
Mindebből az tűnik ki, hogy a Tények feltételezett célközönsége közepes vagy inkább alacsony végzettségű, megfáradt, idősödő állampolgár lehet, akit nem csapott meg az internet szele, közepesen alacsony IQ-val és ismeretekkel rendelkezik a világról, csak az egyszerű üzeneteket tudja vagy akarja megérteni.
A jobb sorsra kiképzett stáb, amely maga is alakítja, neveli nap mint nap a népét, teszi mindezt rasszizmus és homofóbia nélkül (némi szexizmussal), amitől manapság már eleve minőségi újságírásnak minősül. Ez tehát egy fair trade. A Tények maradéktalanul kiszolgálja a nézőit, tartja a színvonalat, a közönség pedig megkapja, amire vágyik. Amit megérdemel.
