„Hűtlenségeimben mindig valami végzetszerűségnek engedelmeskedtem, amely az eszmény felé vonzott: ez az ösztönzés arra késztetett, hogy a gyarlót hagyjam el a tökéletest megközelítőnek tetsző kedvéért.”
És hogyan dől el, min kellene nevetni? Valóban azon, ami egyszerűen ránk ömlik a népszerű színházakból, tévékből, a stand up comedysek (ritka kivételt csak pár előadó képez) „vicces” előadásaiból? Vagy nem a mi készülékünkben van a hiba?
„– Felmennél ma este a holdba? – kérdezte Dill, anélkül, hogy felnézett volna. Cigarettát sodort újságpapírból és kukoricahajból. – Nem. Üljön csak benne a holdbéli hölgy egyedül – mondta Jem.”
Fájdalmas tapasztalatom, hogy a környezetemben lévő, egykor sikeresen leállók hogyan esnek vissza akár hét-nyolc tiszta év után is ugyanolyan, ha nem rosszabb állapotba. Pedig kellő éberséggel ez elkerülhető.
A coming out világnapjára időzítették Nyáry Krisztián kutatásainak eredményét, miszerint Kölcsey férfiak iránt táplált volna szerelmet. A bejelentés (és a mellékelt írás) hatása döbbenetes volt. A közvélemény most mintha a poszttraumás sokk állapotában lenne – így nem meglepő, hogy kevés érvényes reakció született…
Már javában benne járunk az iskolaévben, és ilyenkor bukkanhatnak elő az olvasással kapcsolatos problémák. Nos, ebben az esetben Bíró Eszter különleges albuma nagy segítség lehet. Akik pedig könnyen veszik a tanulás akadályait, azoknak egyszerűen csak remek szórakozás.
Tavaly Hamburgban a turisztikai szakemberek arról beszéltek, hogy hamarosan csak arrafelé lesz elviselhető egy nyaralás, ezért nagy hangsúlyt kap a közeljövőben a tengerpart beachesítése. Nos, én már most sem értem azokat, akik a főszezonban voltaképp szenvedni indulnak el.