Szerelmes Kölcsey

KOmplett

A coming out világnapjára időzítették Nyáry Krisztián kutatásainak eredményét, miszerint Kölcsey férfiak iránt táplált volna szerelmet. A bejelentés (és a mellékelt írás) hatása döbbenetes volt. A közvélemény most mintha a poszttraumás sokk állapotában lenne – így nem meglepő, hogy kevés érvényes reakció született…

Mikor a képet készítettük, se a koncepciót kidolgozó fotósnak, se nekem nem volt tudomásunk természetesen semmiről. Óriási munka volt, a maszkmester több mint fél napig formált. A szememet bőrszerű anyaggal ragasztottuk le, de a költő „frizurája” volt az igazi feladat: még két hétig sajgott a bőröm a ragasztástól, miután leszedtük. (A tincseket a sajátomból hagytuk rá.) A körömlakk – ami most, utólag nézve akár fricska is lehetne, véletlenül maradt rajtam.

false

 

Fotó: Rózsa Erika (forrás: Nők Lapja)

A magyar kultúra napjára készült a kép, és megjelenésekor kavart egy kis vitát – miszerint viccet csinálunk a Himnusz költőjéből, és az egész stáb, de legfőképpen a modell nyilvánvalóan beteg ember. Holott mi csak egy megidézést szerettünk volna, egyfajta tisztelgést, másrészről még kifejezni azt, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy szerző férfi vagy nő – a műve lesz érvényes vagy érvénytelen. Persze a felháborodás hamar lecsengett, végül is csak egy játékról volt szó.

Nyáry viszont most feldobott egy olyan kutatási eredményt, elegánsan kommentálva, ami valóban alkalmas arra, hogy az állóvíz felzavarodjék, és azokat is gondolkodásra késztesse, akik eddig elvakultan mindenféle gondolatok ellen fel voltak vértezve. Elképzelem a kattogó agykerekeket, a feloldhatatlannak tűnő kognitív disszonanciát. Hogy akkor most mi van. Ma reggel került fel ironikusan a Mandiner blogra egy Márai-idézetcsokor, melyben azt illusztrálja a szerző, mekkora joker az író, minden oldalról lehet csemegézgetni az írásaiból. Ebben találhatunk egy olyan gyöngyszemet is,  miszerint: „Nem szeretem a homoszexuálisokat; társaságuk… kínos ellenérzéssel tölt el. Nem az ellen van kifogásom, ami számukra a nemi élet megoldási képlete, ez teljesen közömbös, hanem jellemük, lényük ellen, ami torz, beteg, harmóniátlan.”

Aki eddig például gondtalanul azonosult a hasonló gondolatokkal, az ugye most nehéz helyzetben van. De ez rögtön fel is vet egy olyan kérdést, hogy mi a relevánsabb, az élet vagy a mű, és erre már nagyon sokan próbáltak válaszokat adni. (A Márai-szemelvények úgy jutottak hozzám, hogy pár ismerősöm megosztotta olyan kommentekkel, hogy Márai innentől nem létező szerző számukra.) Persze a zsigerből ítélkezők nemigen jutnak el az analizálgatásig…

Egy magyartanárral beszélgetvén azt éreztem én magam is, hogy talán kicsit korai volt még erről beszélni, a közeg nincs abban az állapotban, hogy a helyén kezeljen egy ilyen információt. Ő felvetette, hogy egy újabb adalék ez, ami a szöveg és a szöveggel szembesülők (olvasók) közé feszül. Említette Arany János sipolyát, és azt, hogy még aki egyetlen balladacímet sem tudott kinyögni az érettségin, azt mindenképpen tudta, hogy költőnk a margitszigeti fák árnyékában pokoli bűzt árasztott. Most attól tart – és talán joggal, hogy Kölcsey is hasonló sorsra jut… Aztán később – főleg a mindenféle kommentárokat olvasva úgy véltem: kellett ez, és épp most kellett. Kíváncsian várom, mit vet fel a megzavart víz…

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.