Az utószezon dicsérete

KOmplett

Tavaly Hamburgban a turisztikai szakemberek arról beszéltek, hogy hamarosan csak arrafelé lesz elviselhető egy nyaralás, ezért nagy hangsúlyt kap a közeljövőben a tengerpart beachesítése. Nos, én már most sem értem azokat, akik a főszezonban voltaképp szenvedni indulnak el.

Rajtunk kívül nincsenek turisták a kis horvát szigeten. A házat nem zárjuk, órákig üldögélhetek a kedvenc sziklámon anélkül, hogy embert látnék. A komp ritkábban jár, viszont cserébe a hónap közepétől egy kunával olcsóbb. Az éttermek bezártak (sajnos a fagyizók is), egyetlen kocsma van nyitva, a helyieknek.

Éjszaka is veszélyérzet nélkül mászkálok. (Igaz, amikor éjfélkor a temetőben fotóztunk, az első csokorzörgésre baljós előérzetem támadt, végül pánikban menekültem, s csak kijózanodva realizáltam, mekkora őrült vagyok.) Még lehet fürdeni a tengerben anélkül, hogy szörnyű idegen testeket kellene bámulni (és viszont: idegenek tartsanak szörnyűnek minket). Már napközben is ki lehet merészkedni a szabadba, és az esték se túl hidegek még. Már vagy tíz éve csak májusban vagy szeptemberben-októberben megyek a tipikus nyaralóhelyekre, ha én választom meg az úti célomat. (Persze ha megdobnak valami kellemes munkaúttal, nem fanyalgok, így mentem már kétszer is az égető júliusban Rómába például…)

Életemben először hosszú nyári vakációk után Mallorcára utaztam főszezonon kívül, májusban. Akkor a pénzszűke volt az ok, egy kihagyhatatlan last minute ajánlat, amit véletlenül sétálgatva vettünk észre a barátnőmmel Berlinben. Kicsit még vétózgattam is előtte, hogy biztosan gázos lesz, de aztán a kellemes klímában az egész napos séták és városnézések, strandolások közben átszíneződött bennem a végigizzadt Szicília, a hőgutás Nápoly, és sorra a többi üdülés a tikkasztó, agyat leszívó, embertömegben végiglátogatott nagyváros is. (Persze az olcsóság most is szempont – így több hülyeséget lehet összevásárolni a közeli városban…)

A másik nagy előny, hogy a kisgyermekesek messze kerülik az övezetet ilyentájt, hiszen elkezdődött (vagy épp nem ért még véget) az iskola. Nyáron szívesebben megyek az enyhén hűvös Németországba, vagy osztrákokhoz, így történhetett, hogy mivel a háromnegyed nyarat külföldön töltöttem, a nyári csinos ruháim nagy részét egyszer sem tudtam megsétáltatni. (Bár az Alpokban kicsit hardcore volt, amikor július közepén fűtöttünk…) A hátránya az egésznek csak annyi, hogy az egész nyaras munkaszieszta után általában (azoknak, akik szabadúsznak, mint én) a munkák is ilyenkor indulnak be, így arra hazajönni, hogy igazi robot következik, nem éppen szívderítő.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.