Nem elég abbahagyni az ivást!

KOmplett

Fájdalmas tapasztalatom, hogy a környezetemben lévő, egykor sikeresen leállók hogyan esnek vissza akár hét-nyolc tiszta év után is ugyanolyan, ha nem rosszabb állapotba. Pedig kellő éberséggel ez elkerülhető.

Az első, amit megtanulunk mi, egykori alkoholbetegek, hogy az alkoholizmus egy gyógyíthatatlan betegség, életünk végéig tartó odafigyelést, óvatosságot és elővigyázatosságot igényel. Ám ami az első években az állandó kötelező önkontroll miatt természetesen belesimul a mindennapjainkba, egy idő után mintha nem lenne olyan fontos. Így a visszaesés – bár úgy tűnik – hirtelen következik be, az első pohár egy jól leírható folyamat tetőpontja lesz. Nagy Zsolt addiktológiai konzulens a rendelkezésemre bocsátotta a visszaesési jelek listáját, amivel érdemes minden érintettnek és hozzátartozónak (mivel az alkoholizmus rendszerprobléma) tisztában lennie. Bármelyiket tapasztaljuk magunkon, ideje újra szakemberhez fordulni vagy legalább a segítő csoportot megkeresni. És elsősorban magunkban tudatosítani, hogy nem a jó úton járunk.

Őz Zsolt halála és két ismerősöm állapota miatt ismét szorongani kezdtem, hogy négy év absztinencia ide vagy oda, megint veszélyben vagyok. Épp ezért jelenleg kerülöm az olyan helyzeteket, ahol újra ivó leálltakkal kellene érintkeznem. (Tudom persze, hogy inkább támogatóan kellene viselkednem, mármint olyan értelemben, hogy nem ítélkezem, viszont a kezelés felé terelem őket, de képtelen vagyok erre. Nem vagyok segítő szakember, és elsődleges feladatom az önvédelem. Ráadásul megtanultam a terápia folyamán, mennyire életbevágó a határainkat megismerni, és tiszteletben tartatni másokkal is.)

Mire kell figyelni?

A kimerült, elcsigázott, önmagát elhanyagoló ember közérzete gyorsan romlik, és a rossz közérzet – tudjuk jól – megágyaz egy kis italnak. De ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy a másnap még fárasztóbb, főleg a szégyenkezéssel megspékelve! A lehangoltság, ingerültség, állandó vitatkozási kedv, a depresszió is az ital felé vezethet. Fontos tudnunk, hogy az első időkben, mikor még  szárazon elkezdünk úgy viselkedni, mint egykor, az ital rabjaként, már elkezdődött a baj. Ha egy felépülő újra elkezd mindig másokat hibáztatni a maga sorsáért, ha nem képes kiállni magáért, ráadásul gyakran jár kocsmákba, bulikba, ahol fennen hirdeti, hogy ő bizony nem iszik, akkor tudható, hogy ez a nem ivás már nem fog sokáig tartani.

De a legbiztosabb jel az, amikor azt hisszük, mi már legyűrtük a bajt, sosem eshetünk vissza. Ha azt gondoljuk, egy pohár finom bor vagy különleges kézműves sör, egy kis házi pálinka nem árthat nekünk. Mert árthat és így árt is. A szenvedélybeteget innentől általában elkapja a gépszíj, és szép lassan, fokozatosan visszaáll az alaphelyzetbe.

Én mindenhol hirdetem, hogy nem szégyen segítséget kérni. Ahogy egy megfázással is orvoshoz fordulunk, ugyanúgy az alkoholbetegséget is vegyük komolyan! Ráadásul nemcsak a beteg, hanem a környezetének az élete is függ ettől!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."