Nem elég abbahagyni az ivást!

KOmplett

Fájdalmas tapasztalatom, hogy a környezetemben lévő, egykor sikeresen leállók hogyan esnek vissza akár hét-nyolc tiszta év után is ugyanolyan, ha nem rosszabb állapotba. Pedig kellő éberséggel ez elkerülhető.

Az első, amit megtanulunk mi, egykori alkoholbetegek, hogy az alkoholizmus egy gyógyíthatatlan betegség, életünk végéig tartó odafigyelést, óvatosságot és elővigyázatosságot igényel. Ám ami az első években az állandó kötelező önkontroll miatt természetesen belesimul a mindennapjainkba, egy idő után mintha nem lenne olyan fontos. Így a visszaesés – bár úgy tűnik – hirtelen következik be, az első pohár egy jól leírható folyamat tetőpontja lesz. Nagy Zsolt addiktológiai konzulens a rendelkezésemre bocsátotta a visszaesési jelek listáját, amivel érdemes minden érintettnek és hozzátartozónak (mivel az alkoholizmus rendszerprobléma) tisztában lennie. Bármelyiket tapasztaljuk magunkon, ideje újra szakemberhez fordulni vagy legalább a segítő csoportot megkeresni. És elsősorban magunkban tudatosítani, hogy nem a jó úton járunk.

Őz Zsolt halála és két ismerősöm állapota miatt ismét szorongani kezdtem, hogy négy év absztinencia ide vagy oda, megint veszélyben vagyok. Épp ezért jelenleg kerülöm az olyan helyzeteket, ahol újra ivó leálltakkal kellene érintkeznem. (Tudom persze, hogy inkább támogatóan kellene viselkednem, mármint olyan értelemben, hogy nem ítélkezem, viszont a kezelés felé terelem őket, de képtelen vagyok erre. Nem vagyok segítő szakember, és elsődleges feladatom az önvédelem. Ráadásul megtanultam a terápia folyamán, mennyire életbevágó a határainkat megismerni, és tiszteletben tartatni másokkal is.)

Mire kell figyelni?

A kimerült, elcsigázott, önmagát elhanyagoló ember közérzete gyorsan romlik, és a rossz közérzet – tudjuk jól – megágyaz egy kis italnak. De ilyenkor gondoljunk mindig arra, hogy a másnap még fárasztóbb, főleg a szégyenkezéssel megspékelve! A lehangoltság, ingerültség, állandó vitatkozási kedv, a depresszió is az ital felé vezethet. Fontos tudnunk, hogy az első időkben, mikor még  szárazon elkezdünk úgy viselkedni, mint egykor, az ital rabjaként, már elkezdődött a baj. Ha egy felépülő újra elkezd mindig másokat hibáztatni a maga sorsáért, ha nem képes kiállni magáért, ráadásul gyakran jár kocsmákba, bulikba, ahol fennen hirdeti, hogy ő bizony nem iszik, akkor tudható, hogy ez a nem ivás már nem fog sokáig tartani.

De a legbiztosabb jel az, amikor azt hisszük, mi már legyűrtük a bajt, sosem eshetünk vissza. Ha azt gondoljuk, egy pohár finom bor vagy különleges kézműves sör, egy kis házi pálinka nem árthat nekünk. Mert árthat és így árt is. A szenvedélybeteget innentől általában elkapja a gépszíj, és szép lassan, fokozatosan visszaáll az alaphelyzetbe.

Én mindenhol hirdetem, hogy nem szégyen segítséget kérni. Ahogy egy megfázással is orvoshoz fordulunk, ugyanúgy az alkoholbetegséget is vegyük komolyan! Ráadásul nemcsak a beteg, hanem a környezetének az élete is függ ettől!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.