Száz híres/91. Milan Kundera

KOmplett

„Agnes irigyelte Pault, amiért úgy él, hogy nem kell minduntalan tudatosítania magában, hogy teste van. Belélegez, kilélegez, tüdeje úgy dolgozik, mint egy önműködő fújtató, és testéről csak annyiban vesz tudomást, hogy örömest megfeledkezik róla.”

Kundera legjobb könyveinek (számomra ezek a Halhatatlanság, A lét elviselhetetlen könnyűsége és a Tréfa) nagyon fontos szólama a test és a belé bezárt lélek (személyiség) viszonya. Ezért is szerettem meg őt még gimnazistaként, és olvasom újra meg újra a mai napig. Tudom persze, hogy a szerző stílusa néhol idegesítően szájbarágós, hogy úgy magyaráz nekünk, olvasóknak, mintha előttünk állna egy képzeletbeli katedrán, mi meg jó kisdiákokként csüggenénk rajta. A szereplői mindig illusztrációk, egy-egy tézis igazolására jelennek meg csupán. Az ironikus párhuzamok szerepe annyi, hogy az alaptézist minél jobban körberajzolják, és nekünk nincs más dolgunk, mint eléggé jól figyelni, és a végén elismerni, hogy valóban, az író nem hagyott ki semmit, a témát minden aspektusból körüljárta.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Épp ezért egy-egy haláleset, vagy az egész addigi életet kizökkentő, idézőjelbe tévő dráma elveszíti a súlyát. És ettől a súlytalanságtól tud a szívünkre nehezedni. Mert Kundera voltaképpen állandóan húzza alá, jelöli meg vastagon és teszi az orrunk elé, hogy hiába építjük a személyiségünket, hiába leszünk szerelmesek, követünk el hibákat és áruljuk el magunkat és egymást, mindez a nagy rendszer, a nagy egész szempontjából lényegtelen. A Halhatatlanság egyik hősnője, Agnes épp ezért viszolyog a meztelen testek látványától, A lét elviselhetetlen könnyűségének Terezája ezért akar az egyetlen test lenni férje életében.

A képet a Halhatatlanság nyitófejezetéhez készítettük. Az ott szereplő idős nő egy pillanatra, egyetlen mozdulat erejéig kizökkent a jelenéből. Ez egyszerre megkapó és mélységesen lehangoló. Néha összerezdülök, ha érzékelem egy öregúr egykori (ám a tekintet idején valós!) charme-ját, vagy ha egy hervadó asszonyban felcsillan a csitri. Magamat is rajtakapom néha egy-egy, már egyáltalán nem a koromhoz illő megnyilvánuláson, amik mégis olyan természetesen rajzolják át a mozgásom, gesztusaim mintázatát, hogy ha nem léteznének tükrök és tekintetek, amik komikusan visszaadnak, elhinném, hogy az idő valahol megtorpant velem. „A fürdőruhás hölgy a medence mentén kifelé tartott. Elment az úszómester mellett, és amikor három-öt lépésnyire távolodott tőle, még visszanézett rá, elmosolyodott és intett neki. Ez a mosoly és ez a mozdulat egy húszéves nőé volt! (…) A kecses gesztus a test kecstelenségébe fulladt. (…) Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk.”

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.