Karafiáth Orsolya

Az év végi kis záró bulik, karácsonyi rendezvények idején óhatatlanul összesodródunk ismerősökkel, akikkel nagyon nem szeretnénk. Sőt olyanokkal is, akik miatt komoly energiákat mozgósítottunk, hogy véletlenül se fussunk össze. És viselkedni kell.

A Meztelen ebédet egy udvarlómtól kaptam kölcsön (húsz lehettem), mondván, hogy ez az ő egyik kedvenc könyve. A következő találkozóig elolvastam. Aztán lemondtam a randevút.

A humor forrása című Vinnai–Mózsik-darab a Narancs recenzensétől másfél csillagot kapott. Mivel ilyesmire nem nagyon akadt még precedens, gondoltam, megnézzük.

Négy vaskos kötet, ha jól belegondolunk, olvashatatlanok. Mégis átzuhantam rajtuk, és a filmeket is megnéztem. Többször. Lehet, hogy lélekben kamasz lány vagyok?

A február az év legrövidebb hónapja, legalábbis a naptár szerint. Ám mégis a december tűnik annak. Mert egyszerűen mindenki megtébolyodik.

„Ha még egy szót szól, megütöm” – gondoltam, mikor a Huhog a bagolyban Nickie csak nem hagyta abba a cukkolást. A baleknél majdnem lecsaptam a könyvet, mikor Walter megint rosszul lépett. Kevés író tud ennyire felzaklatni, mint Highsmith.

A mondás szerint ugye: megerősít. Nos, ebben mostanában nem vagyok olyan biztos.

Elképzelem, ahogy lófrál New York utcáin, és hirtelen meglát egy ismerőst. Megállnak, talán nem is köszöntik egymást. És ő szavalni kezdi a legújabb versét. Amit épp a séta közben írt.

Pár éve nosztalgiáztunk egy ismerősömmel, és előkerült a Dallas. Én akkor sajnálkoztam, hogy szegény Larry, kár, hogy olyan fiatalon elvitte az alkohol. Ismerősöm kardoskodott, hogy tévedés: Larry él. Végül fogadtunk, a tét egy üveg whisky volt.

Senki nem tett lófejet az ágyába, így nem tudta, hogy főleg egyetlen művét fogja a világ ismerni csupán, azt is inkább filmváltozatban.

Az egyik művésznő húsokra fest, a másik zöld paradicsomból készít édes lekvárt. Régi ékszeres dobozban egy szappan, rajta karcok, két egymásba kulcsolódó kéz. Pink és bordó alakok, mintha lángolnának. Hét teljesen eltérő karakterű alkotó munkái, egyben.

Vannak időszakok, amikor jólesik magyarázatokat olvasni olyasmiről, aminek voltaképp nincs magyarázata, mert nem is lehet. Képtelen lelkiállapotokban tehát jöhet egy kis Vonnegut.