52/50. Stephenie Meyer

KOmplett

Négy vaskos kötet, ha jól belegondolunk, olvashatatlanok. Mégis átzuhantam rajtuk, és a filmeket is megnéztem. Többször. Lehet, hogy lélekben kamasz lány vagyok?

Vagy éppen azért olvasom ezeket a kétes stílusban íródott, az irodalmiságtól oly messze eső könyveket, hogy újra visszacsöppenhessek egy réges-régi lelkiállapotba? Mert amikor a Twilight sagával pihentettem az idegrendszerem, valóban megszűnt az aktuális valóság, a köd, ami az agyamra ereszkedett, elfedte a mát, valahol a tizennégy-tizenöt éves korom köré kerültem, ültem a gödi verandán egy tovatűntnek gondolt, ám nagyon könnyedén újraéledt hangulatban.


Hogyan képzeltük (azért általánosítok bátran, mert tudom, hogy nem voltam egyedül, velem volt az összes barátnőm ebben a lángban) a szerelmet? Valahogy úgy, ahogy Bella rajongja Edwardot. A szomszéd fiú volt a legszebb, a legjobb, el tudtuk volna képzelni vele az életünket. Kedveltük a nagy szavakat, de még nem a végzeteseket, nem a kis dívák, mini femme fatale-ok vágyai voltak ezek, sokkal inkább az ártatlan, semmit nem tapasztalt babáké, akiknek a nagy érzés mindenképpen világmegváltó, és sosem veszélyes.

Mivel megvan egy csomó naplóm és feljegyzésem, akkoriban írott novellám (regényeim!) és versem, könnyedén megy a visszahelyezkedés, a visszaélés, ott lehetek egy régi lángolásban, amikor még teljesen mindegy volt, milyen is a másik, hogyan gondolkodik, milyenek a körülményei, egyszóval a szerelem első vérig idején, éppen ott, ahová ez a vámpírsorozat visszavetett. Tényleg elég volt valakit meglátni, és már jöhetett is az Érzés. Így bolondultam bele én Sebastianba, akinek hála megtanultam németül, mert lehetetlen volt elgondolnom, hogy országok és nyelvi különbségek közénk állhatnak.

Ha mondjuk akkor, 1989-ben megkérdezi tőlem valaki, hogy mi lesz velem 2012-ben, teljesen nyilvánvalóan azt válaszolom, hogy természetesen Sebastiannal élünk valahol, egyértelmű lángban, a sírig tartó szerelem kötelékében. Mert egy tini így szeret. Halálosan. Hogy ez mikor vész el, kinél-kinél egyénfüggő. Valaki már a gimi végén olyan cinikus, hogy most megirigyelném, de ismerek most is álomvilágban élő csaknem negyveneseket, akik az elsöprő, mindent felülíró romantikára vágynak, olyan férfira, akinek a szájából természetesen dőlnek az olyanok, mint hogy „nélküled semmit nem ér az életem”. Én már nem ilyen vagyok, de szeretek visszalépni egy kicsit, és újra benne lenni ebben a sosemvalóságos sűrűben. És ezt adta nekem a Twilight, és köszönet ezért.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.