52/40. Elfriede Jelinek

KOmplett

Hideg? Oké. Szenvtelen? Persze. Tűéles, pontos, zsigerekig ható. Jelinek számomra az egyik legmeghatározóbb írónő. Nem csak egy-egy könyve, az életmű maga. Egy-egy sorsban a közös sivár és tömör borzalom. Sokan ezért nem szeretik olvasni a munkáit.

A Kis csukákkal kezdtem (eredeti címén a Die Liebhaberinnen – talán szeretőkként lehetne fordítani, akik nők, nem tudom, pazar a Kis csukák, Tandori leleménye). Ott állt a könyvespolcon, véletlenül, tényleg véletlenül, akkoriban A zongoratanárnő fordítójának, Lőrinczy Attilának a lakásában laktam. Incselkedett velem a vicces kis melltartó a borítóról, és mivel egyik este könnyű olvasmányra vágytam, erre esett a választásom.

Szépen is indul a szöveg, lefest egy idilli környéket, ahol a gyár áll. A gyárban nők dolgoznak, készítik a fehérneműket. És egyszerre csak ráfókuszálunk két nőre, Brigittére és Paulára. Két különböző, mégis hasonló sorsra. A kis csukák sorsára. Mert ugye „Ha valakinek sorsa van, az férfi. Ha valaki sorsot kap, az nő”. Mindkét nő boldogulni próbál csupán, jutni egyről a kettőre, és ehhez a kulcs ugye: a férfi. Paulának Erich (akinek hájas hasa fel-le mozog fölötte, mikor lefekszenek egymással, és akit tudatosan hálóz be céljaihoz) és Brigittének Heinz, akiben a szerelmet véli megtalálni. Egyiknek sikerül, a másiknak nem: ismerjük ezt. Itt is így lesz. De nem ezért jó a könyv, nem ezért csap mellbe. Örök női sorsok ezek, hiába minden, és ezt a hiábavalóságot írja körül ebben a tanmesében a szerző. (A könyvből az egyik barátnőm, Gerzsenyi Bea rendezett ütős színdarabot, Szerető nőd címmel, amiben a férfiakat ki is veszi a játékból, egyáltalán meg sem jelennek. És valóban: a könyv számomra se a férfiakról szól, hiába függ látszólag rajtuk minden…) Többen ujjgyakorlatnak tartják a Kis csukákat a nagy művek előtt, de szerintem már ebben is benne van a Jelinek-univerzum lényege. Nekem mind közül (bár azokat sem kicsit tartom sokra…) a kedvencem.


Fotó: Legi

A képet a leghíresebb művéhez készítettük, A zongoratanárnőhöz. (A filmet is sokan rajongják, Haneke fojtott levegőjű alkotását Isabelle Hupperttel, 2002-ből.) Beteg képet akartunk csinálni, olyat, ami első, felületes pillantásra egyáltalán nem tűnik annak: idill, zongora, baba, kotta. Olyat, amilyen futó ránézésre a zongoratanárnő élete is. Bravúros, ahogy a könyvben kibomlik fokozatosan a valódi, az elfedni kívánt valóság, a háttér (ez mindig nagyon fontos Jelineknél – mögé kell nézni). Hazájában jajgattak, mikor megkapta a Nobel-t, felhozván érvként, hogy hát mikről ír ez a nő. (Azóta napvilágra került egy-két cifrább sztori is Ausztriából.) Holott Jelinek semmi olyanról nem ír, ami ne lapulhatna meg a legmezeibb olvasójában is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.