Legutóbb a Napra Naiv LP-jén dolgoztunk együtt, én írtam a két új dal szövegét. (Mindkettő letölthető ingyenesen a www.napra.hu-n, külön kis barna négyzet jelzi az album helyét.) Az egyiket Krámli Kinga énekli, ezt volt könnyebb feladat megírni. Miklós azt kérte, a szöveg olyan legyen, amilyet egy átejtett kis veréb énekelhet, aki nem látja be, hogy hiábavaló az egész ügy, a férfi már rég odébbállt. Szeretem az ilyen szerepjátszós dolgokat (Kingának is remek szereplehetőség), egyből meg is jelent a szemem előtt egy lány, aki kicsípi magát, felveszi a legszebb ruháját, legmagasabb sarkú cipőjét, és aztán csak vár. Órákig. Míg megolvad alatta a beton, hogy végül őrizhesse a két kis reménytelen, szívszorító pontot, ami ennek a kalandnak a végére került…
A másik dalt maga Miki énekli, ez már nehezebb dió volt. Rengeteg variáció készült el belőle, míg egy idegtépő hajnali órán – miután soronként hívtam, és korrigáltam és sztornóztam és kezdtem újra elölről – azt mondtuk mindketten: megvan. Valahogy női előadóknak könnyebben írok. Mindenkinél másképp működik ez, és én kedvelem azokat, akik csak és kizárólag olyan szöveget hajlandóak elénekelni, amit magukénak éreznek. Ehhez nekem mint dalszövegírónak, bele kell helyezkednem az előadó személyiségének egy részébe, és ez igazán érdekes kaland. (Főleg utólag visszatekintve a korábbi variánsokra és mellényúlásokra. Kész egoutazás. Mindig sokat tanulok ilyenkor magamról is.)
Miklósnak sem volt könnyebb dolga, mikor a traileremhez írta a zenét, ami végül olyan lett, amilyenről nem is álmodtam: megemeli a képeket, és egyben meg is köti őket, szorosan önmagukhoz, aláfest és hangsúlyoz, ott teljesedik ki, ahol a feszültség már valóban fojtogató. (Miklós eddig a Kivilágos kivirradtig című tévéfilmhez és vizsgafilmekhez komponált zenét.) Én eleinte azt forszíroztam, hogy Karádytól a Halálos tavasz témája, és Lou Reedtől a Femme Fatale – (Hommage a Edie Sedgwick) átvariált dallamverziói adják a zene alapját. Miklós ki is próbálta ezt, majd hívott, hogy az elkészült alkotás ledobja magáról ezt az erőltetett variációt. Elvem, hogy mindenki azt csinálja ezekben a nagy közös munkákban, amihez ért: Miklósra hagytam hát a dolgot. Szerencsére. És ő is azt mondta, élvezte a munkát.
A trailer hamarosan fenn lesz a megosztókon. Addig ajánlom mindenki figyelmébe (a sajátjaimon kívüli) két kedvenc dalomat, a Napra Balladát és a Radnóti Miklós-albumról a Tajtékos ég címűt.
Kína egy új szerelem számára. Tavaly járt ott először, most indul újra. Ha minden igaz, csodálatos könyv és zenei album születik majd ezekből az új inspirációkból…
A Kínában készült képei itt láthatóak.
És az egyik kedvenc videóm arról az érdekes zenei kísérletről, amit Miklós a kínai művészekkel csinált.
Végül pedig egy kép kettőnkről, amint éppen egy dalon dolgozunk:
Fotó: mobillal, Tóth Evelin
