Láttam már Oscar munkáit modelleken, az egyik ismerősömet is sminkelte régebben, így aztán nagyon örültem, mikor kiderült, hogy a projekt egyik támogatója, a Maybelline rá bízta a feladatot. Már egy szimpla fellépésnél, bemutatónál, fotózásnál is rettentő fontos a szép és igényes smink, hát még egy olyan filmnél, amit kitaláltam. Ahol minden szerepet én játszom el. Itt nem lett volna elég, ha én magam felkenek magamra valamit. Ide művész kellett.
Larion Oscar
Fotó: Andráska Krisztián
Egy-egy smink megalkotása hosszadalmas feladat, és akkor, amikor Oscar éppen nem a számat festette, tudtunk beszélgetni is. Így derült ki, hogy korábban klasszikus és modern balettet, előadó-művészetet tanult, majd tizenhárom évadot töltött mozgásművészként az Operában. (A filmezésbe is belekóstolt, játszott többek között Alan Parker Evita című mozijában, a Találkozás Vénusszal című Szabó István-filmben is.) A színpad világa zsigeri élmény volt, később, már sminkesként vissza is tért ide: felkérésre tervezett színházi produkcióknak komplett sminkeket, például a Macskákhoz, a Vámpírok báljához, az LGT táncképekhez… Mindezekkel párhuzamosan festészetet tanult, és képzőművészként huszonegy önálló tárlat van mögötte. Japán volt még rá ilyen elementáris hatással, ott tanulmányozta ugyanis a tradicionális nó, kabuki és gésa kultúrát. „Japánban tanultam meg igazán, mi a valódi tisztaság, szépség és a smink fogalma” – mondja. Immár tizenöt éve dolgozik a szépségiparban, sminkel, zsűrizik (Miss World Hungary, Marie Claire Fashion Days, Glamour szépségnapok, Make up Magyar Kupa). Tizenkét éve egy világcég nemzetközi márkájának (Maybelline New York) sminkmestereként megalkotja a szezon sminkkollekcióit, tréningeket tart, publikál.
Rendkívül sokoldalú alkotóról írok, három művésznek elég lenne ennyi! De Oscarnál úgy látszik, minden a sminkelésben összpontosult végül. A színpadi (filmes és divatbemutatós) tapasztalatok miatt pontosan tudja, milyen az ecset mindkét oldalán, és épp ezért roppant megnyugtató vele dolgozni. Még egy olyan parázós embernek is, mint amilyen vagyok. Pontosan érzékeli a karaktereket, tudja, mennyi múlik egy-egy finomságon, és hogy milyen fontos az, hogy a modell ne érezze feszélyezve magát. Az én bőröm ugyancsak problematikus, de a félelmem, hogy ebből bármi is látszani fog, pár perc alatt elillant. A munka után megnéztem Oscar grafikáit is, és ugyanazt a szellemiséget láttam rajtuk. Kecsességet, szép, érzékeny íveket, sosem tolakodó formákat.
A forgatás napja rémálom is lehetett volna. Tombolt a hőség, beállt a terembe, amin nem segített, hogy izzottak a reflektorok. Ám a végeredményen ebből semmi nem látszik. Úgy lettem egy nap alatt wamp, szende lányka, hatvanas évekből elénk tűnt őrült, valamint egy csaknem hetvenéves beteg asszony, hogy ez utólag is varázslatnak tűnik.
Ő a regénybéli Lili. Rajta Szilas Rita ruhája és Bősze Kinga fülbevalója
Fotó: Merényi Dávid
Egyik barátnőm írta a könyv, a kész sajtófotók (amelyekből egyet itt publikálok először) és a félkész trailer kapcsán, hogy úgy látszik, mellém a sors mindig a legjobbakat sodorja. Boldog vagyok, hogy így van. Köszönöm, Oscar!
