Szilas Ritához rohantam éppen ruhapróbára, mert ő adta a trailer Lilijéhez az öltözékeket. Megvolt, hogy egy mai lányt kell felöltöztetni úgy, hogy az utaljon Edie Sedgwick hatvanas évekbeli outfitjére. És ehhez mindenképpen kellett egy hatalmas fülbevaló, az ikonikus darab. A boltban ketten vártak, az hittem, Kinga Rita barátnője. Kiderült, hogy nem igazán, ők is most találkoztak másodjára, az első a fodrásznál volt, ahol véletlenül elegyedtek csak szóba, és kiderült, Kinga ékszereket készít.
Rita le is csapott rá: hogy nekünk éppen ékszerekre van szükségünk! És a bőröndből előkerültek a szebbnél szebb darabok. Csakhogy mindegyik kicsinek bizonyult. Viszont Kinga nagyon nyitottnak, és így meglett hamar a megoldás: meg kell nagyítani az egyik darabot. (Nagyon tetszettek az ékszerek, csalódott lettem volna, ha valamiképp nem használjuk fel őket.) És Kinga fantáziája beindult. Így elkészült végül a színben, formában passzoló darab, ami ráadásul mindkét oldalán viselhető. Első ránézésre fel sem tűnik, hogy ez nem az a brutál valami, hanem egy igen aprólékosan, finom kézzel megmunkált darab, amiben minden fodor, minden egyes kis gyöngyszem a helyén van. Pont az lett, amit egy mai Edie szívesen viselne: látványos, de igényes kiegészítő, amit egyszerűen nézegetni kell.
Később, a levelezések, egyeztetések, egymás webes megjelenéseinek figyelése során kiderült, hogy mennyi közös pont van az életünkben. Kinga, szegedi lányként ugyanúgy Felső-Gödön töltötte a nyarakat, mint én. (Ez nagyon fontos – tudják jól azok, akiket összeköt egy-egy gyerekkori emlék, hangulat, hogy ez mit jelent…) Ő is gyerekkora óta szeret öltözködni, igaz, másképp, mint én. Én mindig a nagy, harsány dolgokat kedveltem, míg ő a harmóniára törekszik.
„Lenyűgöznek a szép dolgok, elvarázsolnak a finom apró részletek – mesélte. – Tizennyolc évesen kikerültem Párizsba, és szinte minden pénzemet elköltöttem, amit gyerekfelügyelettel kerestem, és háromszor annyi ruhával, kiegészítővel jöttem haza, mint amennyivel kimentem: habzsoltam a várost! Több, hosszabb-rövidebb időszakot töltöttem el később is Franciaországban, mély benyomást tett rám az a világ, főként az eleganciájuk, stílusérzékük.” Kinga is, mint én, már egyetemistaként (francia szak) dolgozott, elvállalt mindenféle munkát. Volt magántanár, bébiszitter, tolmács, borszaküzletben eladó, faházgyártónál asszisztens, színházban táncos statiszta, sokszor mindez szinte egyszerre. (Én is dolgoztam gombüzlettől szállodákig – de erről majd máskor.) Aztán franciatanár lett abban a gimnáziumban, ahol ő is tanult. Aztán jött a nagy váltás.
Berendezni egy életet és…
„2003-ban költöztem fel Budapestre egy bőrönddel, több magánéleti csalódás után – meséli Kinga. – A nagynéném nappalijában béreltem egy ágyat, bőröndből öltözködtem. Roppant elszánt voltam.” Előbb egy multi, ahol Kinga a férjét is megismeri (már én is ismerem: Gábor hozta el nekem a kész művet), majd jöttek a kislányok, 2006-ban Hanna, 2010-ben Flóra. Közben a nagyapai örökségből megalapította a Pursee webáruházat (www.pursee.hu). Már ekkor is jobban érdekelte a saját ékszerek elkészítése, mint a puszta forgalmazásuk. Flóra megszületése után elindult a visszaszámlálás: három év alatt kell kitalálni valamit…
A kártya segített. (Nekem is, de hányszor…) „Feltettem gyermekkori jó barátnőmnek a kérdést 2012 januárjában – meséli Kinga –, hogy mit tanácsol? Nem komplikálta túl a dolgokat, azt mondta, fogalmazzak meg egy pontos kérdést, és húzzak egy kártyát (azt hiszem, tarot volt). Már sajnos nem emlékszem, hogyan szólt pontosan, de a vállalkozásról kérdeztem. A főnixmadarat húztam. Azt mondta: »Kezdj mindent nulláról. Engedd most el a Pursee-t. Építs fel elölről valami mást!« Anyagiak szűkében nem tűnt valami egyszerűnek megfogadni a tanácsot, már szinte el is felejtettem. Azután jöttek egyszer csak a virágok. Egy kézművesportálon találtam rájuk. Akkor még csak arra gondoltam, bővítem a webáruház árukészletét, hátha megmozgat pár embert, eszembe sem jutott, hogy ez lesz a végzet. Nagyon tetszettek, láttam bennük fantáziát. Szettmániákus vagyok. Imádom a harmonikus megjelenést, mikor minden passzol stílusban, színben. A textilékszer-készítéssel utolért a szerelem, és hamvaiból életre kelt a főnixmadár. Nem bírom és nem is akarom abbahagyni, imádom ezt, szeretik az emberek, amit készítek és ez jó érzés, lendületet, energiát ad. 2012 márciusában született meg a KingArt Atelier (utóbbi francia nyelven műhelyt jelent). Talán azért ez a név, mert vágyom egy kis műhelyre, ami csak az alkotásról szól, és másnak nem kell itt helyet szorítani. Most ugyanis a nappalinkban dolgozom.”
Másik közös pont. az újrahasznosítás
Kinga minden munkája a hordhatóság, a stílus és az egyediség jegyében készül, nem csak hétköznapokra. „Van egy füzetem – mondja –, jegyzetelem a színkombinációkat, ötleteket, hangulatokat. Sosem gondoltam volna, hogy mennyi inspiráció van egy szürke hétköznapban is. Csak észre kell venni. Szín és forma mindenütt van. Alapelvem az újrahasznosítás. Kiselejtezett ruhák, kendők, függönyök születnek újjá nálam. Ha van egy szín, amire szükségem van és nincs kéznél belőle, elmegyek egy turkálóba, ott szerzem be. Gyakran kérnek meg tervezésre egy-egy ruhához, teljesen egyedi igényekkel, melyeket nagyon szívesen teljesítek. Tudok és szeretek a megrendelőmre figyelni. Nem zavar, ha meg kell felelni elvárásoknak, megtalálom bennük a szabadságot, hogy én is kiteljesedjek.”
Kinga kérdezte előző héten, hogy mi értelme róla portrét írni? Nem tudtam pontos választ adni. De épp azt próbálom ezekkel a művészbemutatásokkal illusztrálni, körülírni, hogy mennyire jó együtt dolgozni, egymást inspirálni, és hogy nemcsak remek dolgokat hozhatunk így létre közösen, hanem talán épp a sok találkozási pont miatt az egyes, szigorúan saját munkákba is beszűrődhetnek a hatások. Én például sosem gondoltam, hogy ékszerfotókat nézegetve szirmokról fogok írni…
Kinga a facebookon itt.
