Kicsi Lili Projekt: Filó Vera grafikus

KOmplett

Minden könyvem teljesen másmilyen. A három legszebbnél egy dolog közös csupán: mindegyiket Filó Vera álmodta meg. Ő tervezte és illusztrálta a Café X és a Cigánykártya című köteteimet. És természetesen a Kicsi Lilit is.

Nagyjából egy időben „bukkantunk” fel. És engem rettenetesen irritált a „filóvera-jelenség”. Bojkottáltam a megnyilvánulásait, csak azért mentem el egy felolvasására, hogy megnézzem végre közelebbről is, élőben, és jogosabban szidhassam. És mit láttam? Egy angyalkaszerű lányt, aki csak úgy vibrál. Akkoriban verseket és drámákat írt (még jobban bosszantott, hogy tízből hármat be is mutattak itthon és külföldön egyaránt, ráadásul sorra jelentek meg a dicsérő kritikák róluk…). 1999-ben mi ketten voltunk talán a legfiatalabbak, akiket meghívtak a Frankfurti Könyvvásárra.

Van egy fotó, amin mindketten rajta vagyunk, de nem emlékszem, hogy beszélgettünk volna… Néztem Vera képregényeit Robról és Totról a Narancsban, láttam, hogy könyvei jelennek meg. Aztán 2003-ban meghívtak minket egy közös felolvasóestre Stuttgartba. Egy hét ezzel a nővel – a hideg is kirázott. Aztán végül az lett, amire nem is számítottam. A hét közepén már lelkesen magyaráztam Verának, hogy új kötetet állítok össze, és milyen jó lenne, ha nem úgy nézne ki, mint egy csóró kis kortárs versgyűjtemény, hanem lenne arca, karaktere a könyvnek, ha hasonlítana rám. És a Café X így került Verához.


A Cigánykártyánál már nem volt kérdés, hogy együtt csináljuk. Míg a Café X-hez Berlinből küldtem a szövegeket, és mindent Verára bíztam, a Cigánykártyánál több volt a közös munka. Melyik vershez milyen hangulat kell, mi legyen a lapok neve, egyáltalán, hogy álljon össze ez az egész. Emlékszem, full depressziós voltam akkoriban, de ezek a délutánok mindig feltöltöttek energiával. (Próbáltam olyan lapot választani, ami magában is megáll, mert az illusztrációknak persze csak a szöveggel együtt van jelentése. Szerintem ez ilyen.)

Amikor a Kicsi Lilit könyvként elképzeltem, természetesen megint Vera jutott az eszembe. Kicsit megijedtem, mikor mondta, hogy épp akkoriban fog megszületni a harmadik gyereke, Palkó, Panni és Dani mellé. Nem tudom, Vera hogy csinálta, de minden időben elkészült, és megint minden olyan lett, mint amit elképzeltem. (De ugye én nem képzelek semmit, és ezért nem is instruálok, ez ebben a klassz, hanem valahogy Vera ráérez a szövegből arra, hogy mi az, ami nekem tetszene.


Sosem törlöm a levelezésünket, mert utólag nagyon lehet nevetni az olyanokon, hogy „na most megyek, mert három gyerek egyszerre sír”, vagy „ez a kép nagyon para”, vagy az én csupa ideg magyarázataimon, hogy „szerintem legyen egy kicsit betegebb”. Aztán Vera csinál valamit, küldi, és én nem tudok mást írni, mint hogy: nagyon oké!!! Ezer felkiáltójellel.
Vera tehát gyerekeket nevel, 2009-től ikonfestést tanul (itt nézhetők meg: www.ikonocska.blogspot.hu), illusztrál (legutóbb Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című könyvét), jelenleg egy meseképregényen dolgozik. Hamarosan nálunk is bemutatják a Sírós család című animációját, amit beválogattak a Primanima World Festival of First Animations-ra.
De azért a legkísértetiesebbek Vera ráérzései. A regénybéli Mariról készült alkotását megmutattam annak, aki a könyv sztoriját ihlette. A lány a szívéhez kapott: „Szent ég, hasonlít a valódi Marira!” Na, ezekért szeretek én Verával dolgozni. Akármit csinál: hasonlít a bennem élő képekre.


Fotó: Valuska Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.