Karafiáth Orsolya

Már akkor is ott van a depresszió, amikor voltaképpen nem veszem észre. Átszövi a napokat, a tevékenységeket, érezzem átmenetileg mégoly jól is magam, legyek a legszebb helyen – nem számít, ő is jön velem, nem engedi, hogy elengedjem a kezét.

Adynak nem voltak gyerekversei, mint például (legalábbis a számomra legfontosabb három közül) Weöresnek és József Attilának. Nem épülhetett hát belém szinte a szavakkal együtt, mint teszem azt a Bóbita vagy a Betlehemi királyok.

Pár helyen már lehetett olvasni a mosolygó depresszióról, a kis érdekességek között szerepel általában, főképp a női online oldalak „lelki dolgok” rovatában. Én is ott akadtam rá az első írásra, és mit mondjak: magamra ismertem.

Ezen a héten logikus a választásom. Persze József Attiláról mindenképp írtam volna előbb-utóbb.

Tragikus hirtelenséggel – olvastam, és ilyenkor rögtön dekódolunk. És elindult a körtelefon, ki mennyit tud, aprónként jöttek a tények.

Hárs László (akár csak Tamkó Sirató) sok műfajú alkotó volt, írt versektől kezdve a publicisztikákon, dalszövegeken át a színdarabokig mindent, mégis inkább mesélőként ugrik be a neve. Engem a Biri és Bori című ifjúsági regénye mozgatott meg leginkább.

Barátnőm aggódva kérdezte a telefonban, hogy tényleg ennyire rossz-e a helyzet álomfronton. Őszintén feleltem neki: rosszabb. Mivel éppen ebben a pillanatban keltem (eddig mindig egy-két óra távolságban szemléltem az idegölést), még a zsigereimben érzem a hatásukat.

Gyerekkoromban nem szerettem az Alice-könyveket, riasztott már a borítójuk is. Emlékszem, kicsiként a nagymamám egyik este próbált felolvasni az Alice Csodaországban-ból, de abba kellett hagynia. Akkoriban még nem tudtam, hogy létezik párhuzamos valóság a fejben, és hogy Alice világa azzal összehasonlítva igazán csodálatos.

Annyira rosszul alszom, hogy a szörnyű éjszakáim általában eluralják a rákövetkező napot. Hiába a trükkök az elalvás előtt okosan adagolt macskagyökér- és/vagy citromfűteákkal, valamint a beküldött dupla Frontinnal, a végeredmény ugyanaz.

„A lélek saját társat választ / s ajtót betesz.” Talán ez volt az első sor, ami megütött Emily Dickinsontól, és késztetett arra, hogy belemerüljek a költészetébe.

„A kétszázötös számú műtárgy rád maradt, a zsák a paraván mögött. Pongó kisbusza vár a sarkon, Csöpi intézi a többit. További instrukciók Bécsben.” Az első aukcióvezetésem kezdése előtt három perccel érkezett ez az SMS.

Tamkó Sirató Károly nagy avantgarde alkotó: költő, műfordító, művészetfilozófus. Pályája több, mint érdekes, az 1942-ben kiadott Kiáltás című verseskönyve például egyenesen szíven ütő. Mégis inkább gyerekversíróként emlegetjük – most én is ezt teszem.